Több mint egymilliárd forintot követel a NAV egy egyszerű ügyintézőtől, aki még 2008-ban egy építőipari vállalkozás megbízottjaként csaknem másfél milliárd forintot vett fel. A történet főszereplője - ahogyan korábban az Indexen is szerepelt - "István" állítja, stróman volt, egy balek, a pénzt azonnal át kellett adnia a megbízóinak, fizetést tulajdonképpen nem is kapott, és - a csőbe húzás klasszikus esete: elismervényt sem kapott arról, hogy átadta a pénzt a főnökeinek.
Jó pár évvel később kapta meg István az egymilliárd-ötmillió forintról szóló csekket, bár először azt hitte, hogy tévedés, nem így lett.
Az átvert ügyintéző, valamint pártfogója, Ruszin Zsolt, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének alelnöke az Alfahír és az N1TV stábjának is nyilatkozott (lásd videó).
Istvánt a Bedic-Ép KFT. alkalmazta - pontosabban bízta meg azzal, hogy pénzt vegyen fel a kft. számára. A fél éven át tartó pénzmozgások, úgy tűnik, nem keltették fel az adóhatóság figyelmét, pedig ehhez a bizonyos építési vállalkozáshoz köthető szereplők már korábban is az adóhatóság látókörébe kerültek.
István keresetet nyújtott be a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságra, ahol azt vizsgálták, jogszerű volt-e az adóhatóság határozata. A bíróság (két, összesen tízperces tárgyalás után) a NAV-nak adott igazat, ráadásul az adóhatóság eljárását a bíróság nem is vizsgálta, csak minősítette. És igen, mindent jogszerűnek talált.
Ahogyan az lenni szokott, a céget pár évvel később bedöntötték.
Egykori tulajdonosait mind a NAV, mind a bíróság - fogalmazzunk úgy, igencsak félgőzzel próbálta felkutatni. A furcsaság itt jön, a magyar hatóságok ugyanis azonnal és kérdés nélkül elfogadták az egykori tulajdonosok érvelését: miszerint az ő adataikkal visszaéltek, azokat ellopták.
Mindezt úgy ismerte el a NAV, hogy a cég egyik ügyvezetője - egy korábbi adóhátralékos ügyben - pontosan ezzel az indokkal már egyszer védekezett, még pont 2008-ban, amikor ez a történet már zajlott. Ez sem szúrta a szemét a NAV-nak.
Hogy ez ne legyen elég: az egyik tulajdonos és az ügyvezető külföldi állampolgárok, akik nem is végezhettek volna gazdasági tevékenységet Magyarországon. Ez természetesen nem zavart senkit, gond nélkül céget alapíthattak Magyarországon.
Magyar bíróság: 20 perc, két és félmillió forint
A bíróság január végén, érdemi vizsgálat nélkül elutasította István keresetét (akinek ügyvédre sem volt pénze), akit a tetejébe még másfél millió forint eljárási illeték és egymillió forint perköltség megfizetésére is köteleztek.
Bár ez az egymilliárdhoz képest már szinte mindegy is.
A cég egykori vezetőinek természetesen már szintén mindegy, az ő ügyük ugyanis már elévült. Istváné azért nem, mert őt elő lehetett szedni, s nem is volt egy jó ügyvédje, aki szájába adja, hogy visszaéltek az adataival.
István most a Kúriához akar fellebbezni. Megpróbál - mint mondta - mindent megtenni az igazsága érdekében.
Tegyük hozzá, mást nagyon nem is tehet.
Lánczi Richárd - Bazsó Bálint