Különleges könyv megjelentetéséhez fogott hozzá különleges vállalkozás keretében egy hazai független hetilap, a Magyar Hang. Az olasz és magyar szülőkkel rendelkező történész, Stefano Bottoni könyvét fogja kiadni, amelynek címe:
A kötet 2019-ben jelent meg Olaszországban, a feltehetően idehaza is érdeklődést kiváltó mű azonban Magyarországon eddig nem került a könyvesboltokba. Egyetlen kiadó sem „vállalkozott rá” ugyanis, hogy nevét adja hozzá.
A Magyar Hang akciója kézenfekvőnek tetszik, a lap a saját helyzetéből indulhatott ki. A szerkesztőség többsége ugyanis 2018-ban a bezárt Magyar Nemzet szerkesztőségéből érkezett, és mivel a Magyar Hang indulásakor egyetlen hazai nyomda sem volt hajlandó kinyomtatni a „Simicska-árvák” lapját, szlovákiai gépeken készül az újság, mind a mai napig. Bottoni könyvéhez olvasói gyűjtést rendeztek, a szükséges összeg pedig hamar összegyűlt. A fordítás már zajlik, a kötet közösségi finanszírozásból jövő tavasszal fog megjelenni.
Stafano Bottoni a napokban hosszú interjút adott Az élet meg minden nevű podcastnak. Ebben életéről, munkáiról és erről a könyvről is említést tesz. Az eredeti könyvet olaszul, olaszoknak írta, amire egy olasz kiadó kérte fel. Arról, hogy miért nem adta ki még magyar kiadó, azt mondja, valószínűleg sokáig nem fog pontosan kiderülni. Azt azonban, hogy azért nem, mert nem tesz jót a kiadónak a pályázatok szempontjából, ha ilyen könyvvel jelentkezik a piacon, nem tartja idegenek a valóságtól. Kizártnak véli ugyanis, hogy a vírus okozta válság kellős közepén egyetlen kiadó sem tartja lehetségesnek, hogy
A könyvről szólva arról is beszél, hogy abban az érzelmei is helyet kaptak, számára is rettentő nagy csalódás, ami zajlik.
„Itt élek 20 éve, nem gondoltam volna, hogy ez az ország ez idő alatt egy ilyen utat jár be.”
Ugyanakkor a könyv abból az álláspontból indul ki, hogy előbb meg kell próbálni megérteni, miért döntött úgy Magyarország a különböző történelmi időpontokban, ahogy. Mi történt vele 2002 után, 2009-10 között az Oroszországgal kapcsolatos, vagy a gazdaságpolitikában, hogyan használta ki a migránshelyzetet 2015-ben egy ideológia felépítésére?
„Elég kendőzetlenül beszélek és írok ezekről a dolgokról. Akár még egy Orbán-fan is találhat olyan dolgot, amivel talán nem ért egyet, de belehelyezi az összefüggésekbe.”
A beszélgetésből az is kiderül, hogy a magyar kiadás a 2019 novemberében megjelent olaszhoz képest más lesz. Kevesebb lesz valamennyivel, hiszen sok olyan részlet van, amit a magyar olvasóknak nem kell elmagyarázni, de egyben sokkal gazdagabb, mert az első kiadás óta eltelt három év, ami alatt sok minden történt, s amivel a történész kiegészíti a magyar kiadást. Bottoni szerint nagyon fontos az a folyamat, hogy az önerőből épülő támogatási rendszerrel, amiben az államnak semmilyen szerepe sincs, valóban az olvasóból kiadó válik.
„Nem kell hozzá rettenetesen sok pénz. Csak egy kis akarat, és hatalmas logisztikai szervezés. Nagyon örülök, hogy a magyar kiadás így valósul meg, s hogy nem más, hanem ebben a szervezésben lát napvilágot a kötet.”
„Nem én változtam, hanem ők. Én azonos próbáltam maradni korábbi magammal, az ő verziójuk változott.”
Szerinte 1998 és 2002 között Magyarország történelmi felzárkózási esélyhez jutott, a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozást ebben az időben tárgyalták le a felek, amivel mind az ország biztonság-, mind a gazdaságpolitikája hosszú távon megoldhatóvá vált.
2002-ben azért is volt rokonszenves számára a Fidesz politikája, mert üdítően friss volt Orbán Viktor stílusa, személyisége és az a mondanivaló, hogy Magyarország legyen Európával kompatibilis, nemzeti színezettel, beleértve a középosztály megerősítésének szándékát, az önszerveződő civil társadalmat, ami a szabad emberek közösségét jelenti.
„Manapság ezek a kifejezések vagy tiltottak vagy értelmezhetetlenek. Elvesztették az értelmüket, ami szörnyű.”
A magát konzervatív anarchistának tartó történész elmondta, hogy a politikai csalódásai miatt ma már sem Olaszországban, sem Magyarországon nem szavaz. Utóbbi kapcsán ezek közé sorolja 2014-ben Paks bejelentését és az internetadó bevezetésének szándékát. 2015-ben, a menekültválság indulásakor már szégyellte magát amiatt, ami akkor a közbeszédben kialakulni kezdett, amit – mint fogalmazott - átitatott a majdnem személytelenné vált, központilag irányított gyűlölet.
„Először ezen lehetett röhögni, de később egyre többen vették észre, hogy ennek nem lesz jó vége, mert az, ami a közvéleményt elárasztja, annak igenis van hatása.”
Számára a rendszerhiba legsúlyosabb felismerése a tudományos rendszerek ledarálása, és az, hogy