Orbán Viktor nosztalgiázással kezdte 30. bálványosi beszédét, összegezve a Fidesz rendszerváltás óta folyó küzdelmeit. Bár az általunk számon tartott rendszerváltást azonnal más kontextusba is helyezte.
Az a jó, hogy ez a harminc év mögöttünk van és nem előttünk
– foglalta össze röviden véleményét a miniszterelnök, aki egy anekdotával világított rá, hogy harminc év távlatából újra végigmenne-e ezen az úton.
„Mikor a harmincadik évfordulón megkérdeztem a feleségem, ahogy azt ilyenkor szokás, megkérjem-e újra a kezét, annyit válaszolt, hogy ’ne kockáztass’.”
Orbán úgy jellemezte a mögötte és a nemzedéke mögött álló éveket, hogy egyszerre volt a kezükben kard és kőműveskanál, hogy védjék és építsék az országot.
Liberális és illiberális rendszerváltás
Négy korszakra osztotta a szocialista rendszer utáni időket. Az általa első rendszerváltásként vagy liberális rendszerváltásként emlegetett korszak feladatának az ország függetlenségének és szabadságának kivívását nevezte meg, amivel együtt járt a tőkés piacgazdaság és a demokratikus politikai rendszer kiépítése. Ezt egy békés küzdelem követte a szocialista rendszer utódcsapataival a kétezres években. Majd kezdetét vette a második, nemzeti vagy illiberális rendszerváltás, aminek eredményeként 2010-ben a Fidesz kerülhetett hatalomra és kiépíthette az új nemzeti rendszert.
Az Európai Bizottság a szerződések őre, ne politizáljon
Orbán kitért az Európai Parlamenti választások és tisztújítás kérdésére és elmondta, hogy bonyolult manőverekkel sikerült elérniük, hogy alkalmatlan és ellenséges, Soros György által támogatott embereket válasszanak az EU-s intézmények élére.
Reményét fejezte ki, hogy Juncker korszaka után von der Leyen asszonnyal véget ér a bizottság politizálása és visszatér eredeti feladatához, hogy a szerződések őre legyen, a politikai döntéseket pedig az állam és kormányfőkből álló Tanácsra bízza. Bírálta továbbá az EU gazdasági és migrációs politikáját, megoldásnak azt látná, ha a belügyminiszterek tanácsára bíznák a bevándorlás kérdését, a gazdaságban pedig az európai szocializmus építése helyett visszatérnének a versenyképes európai gazdaság eszményéhez.
„Nincs szükség munka nélküli alapjövedelemre, helyette munkahelyek és beruházások kellenek. A migránsok helyett pedig az európai családoknak kell adni a pénzt gyerekvállalásra.”
„Nagyon nehéz idők jönnek”
Orbán úgy látja, hogy a gazdasági növekedés tovább lassul majd a nyugat-európai országokban, ezért Magyarországnak új útvonalat kell terveznie, ahol a külső rossz hatásokat képes lesz minimalizálni. így 2020 tavaszán és őszén is várható gazdasági akcióterv.
Emellett várhatóak további támadások a magyar jogállamiság helyzete miatt. A miniszterelnök türelemre intett mindenkit, mert szerinte nagy önuralom kell majd ahhoz, hogy nevetés nélkül meghallgassák annak a Finnországnak az magyar jogállamiságról tartott értékelését, ahol nincs alkotmánybíróság, az Akadémia az oktatási miniszter felügyelete alatt áll és az igazságügyi miniszter javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki a finn bírákat.
Hogyan vált Orbán liberálisból illiberálissá?
Orbán Viktor arról is beszámolt idei tusványosi beszédében, hogyan is vált liberális politikusból illiberálissá és miért utálják őt annyira a mai liberálisok.
Elmondása szerint a döntés akkor született meg, mikor meglátta mit hagytak maguk után a szocialista kormányok. „Magyarország terheinek túlnyomó részét az aktív népesség fele hordozta, kilátástalan adóssághelyzetben volt az ország, haldoklott a kulturális identitás, nőtt a határon túliak asszimilációs nyomása, leépült a rendőrség és a hadsereg, minderre pedig nem lehetett volna hatékony választ adni a liberális demokrácia keretei között.” Ekkor úgy döntöttek, hogy a piacgazdaság és a politikai, jogi intézmények fenntartása mellett más társadalomszervezési módhoz folyamodnak, ez lett az illiberális demokrácia.
Új elvi alapokra helyezték a közösség és az egyén viszonyát. Az egyének egymással versenyző halmaza helyett, ahol nincs nemzet és közösség, úgy gondolták, hogy az egyének közti viszonyra egy történelmileg és kulturálisan is meghatározott közösségként kell tekinteni, aminek tagjait védelmezni kell és ahol azt az egyéni teljesítményt kell elismerni, ami a közösség javát is szolgálja.
A liberális ’mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti’ eszmét felváltották a ’ne cselekedj úgy, ahogy nem szeretnéd, ha mások cselekednének veled’ eszméjére.
Orbán úgy látja, hogy a liberálisok azért gyűlölik őket ennyire, mert a birodalmi liberális szemlélettel szembe mennek és így megkérdőjelezik annak egyetemességét és nem hagyják, hogy egy posztnacionalista világ épüljön ki, ahol minden viszony a lazán szerveződő üzleti mintákra épül és akkor válsz igazán szabaddá, ha megszabadulsz mindentől, ami meghatároz téged.
Az illiberalisták azonban vallják, hogy az egyéni érdekek nem írhatják felül a közösség érdekeit és nem csak a liberális lehet a demokrácia.