Pán a görög mitológiában a pásztorok kecskeszarvú, kecskelábú istene. Ő volt a pásztorok, halászok és vadászok védelmezője. Jellegzetes hangszere a pánsíp, mellyel gyakran ábrázolják együtt. Az isten származása tisztázatlan, a görög források leggyakrabban Hermészt tartják az apjának, az anyja valamelyik nimfa.
Pán, a bölcs
A görög történetek szerint Pán nemcsak egy pásztoristen volt, hanem egy bölcs tanító is, Apollodórosz szerint ő volt az, akitől Apollón a jóslás tudományát megtanulta. Van, ahol hadvezérnek nevezik, létezik olyan érme, ahol katonának ábrázolják. Elterjedt hiedelem volt róla, hogy különösen hatalmas hangjától azért féltek, mert egész seregeket képes volt megriasztani és vak félelembe ejteni. Ebből alakult ki a páni félelem kifejezés. Egyes ókori bölcseleti iskolák úgy tekintettek rá, mintha ő maga lenne a mindenség megtestesülése. Fő hangszere a síp volt, amely csodatévő erővel bírt.
Szkíta isten?
A görögök a tőlük északra élt szkíta népeket mindig különleges módon ábrázolták. A Thesszáliában élt kentaurokat például ló testtel és emberi felsővel ábrázolták, amelynek az volt az alapja, hogy a szkíták jóformán le sem szálltak hátasaikról, lóháton tárgyaltak a követekkel is. Valószínűleg, a kecskelábú és szőrös testű istent az északi pásztorokhoz hasonlóan ábrázolták, szakállasan, és állatbőrből készült ruhában. Maga Pán alakja is északról, a szkítáktól érkezhetett a görögökhöz, akik a sztyeppei térséget az idilli vidéknek gondolták.
Pánnak nem szenteltek templomokat, hanem szertartásait barlangokban tartották. Tiszteletére állatot áldoztak, ezen kívül tejjel és mézzel kedveskedtek neki.