Ilyen köveket ugyanis nem bányászhattak az ősi mezopotámiai államok területén, nincs ilyen bányára utaló jel a térségben. A szakemberek szerint azok messzi tájról érkeztek már az ókorban is. Vajon kiktől szerezték be a bronzkori népek ezeket a hatalmas tömböket és milyen úton érkeztek meg Sumériába vagy Akkádiába? Az elmúlt években német és perzsa kutatók próbáltak rájönni erre.
Kermán-tartomány kövei
Most úgy tűnik, hogy megtalálták a választ: nem máshonnan, mint a mai Iránhoz tartozó Kerman-tartományból érkezhettek a kövek, amely közel van a Perzsa-öbölhöz. Valószínűleg a hatalmas kőtömbök egy részét szárazföldön is szállították, majd a Perzsa-öblöt elérve tengeren vitték egészen a Tigris-és az Eufrátesz-folyók közéig, ahol folyami hajókon vihették tovább, a rendeltetési helyekre. A fekete dioritok mezopotámiai jelenléte arra utal, hogy Mezopotámia népei szoros kereskedelmi kapcsolatban álltak Délnyugat-Iránnal a kora-bronzkorban. Úgy tűnik, hogy a Perzsa-öböl fontos kereskedelmi út lehetett már az ókorban a térségben élő népek számára, amelynek jelentősége mai napig sem csökkent.
Ősi útvonal
A német és perzsa kutatók körülbelül 120 kilométeren át követték az ősi kereskedelmi út nyomvonalát Kerman tartományban, nemcsak alaposan bejárták a vidéket, hanem légi felvételeket is készítettek a lehetséges kereskedelmi útról. Jiroft város déli peremén még régészeti terepbejárást is végeztek, amelynek során megfigyelték a régészeti leleteket. A bejárt területek ősi településeiről vázlatot, majd 3D-s felvételeket készítettek, ahol felvázolták a térség településeit a kora bronzkortól egészen az iszlám elterjedéséig, ami legalább 3 ezer évet ölelt fel. Eddig összesen 42 települést vizsgáltak meg és a lehetséges kereskedelmi útvonal nyomvonalát a magas hegységek között vezették el egészen a Perzsa-öböl partja felé.