Az alábbiakban egy kis segítséget nyújtunk az országgyűlési képviselőknek, hogy könnyebben tudjanak majd nemet mondani az őket szorongató, fojtogató baráti kör földszerzési igényeire.
1. Nem engedjük éhen halni az állatokat.
Rezes Gábor, hortobágyi gazdálkodó az agrarszektor.hu portálnak elküldött leveléből egyértelműen kiderült, hogy az eddigi földmutyi is komoly károkat okozott már az állattartásnak, egyszersmind a természetvédelemnek.
A gazda elmondta, hogy körülbelül 40.000 (azaz negyvenezer) anyajuh és 4-5 ezer szarvasmarha elhelyezése és takarmányozása került veszélybe azzal, hogy a nagy állatlétszámmal rendelkező, legelőre alapozott állattartást végző gazdák nem nyertek legelőterületet. Több gazdának nincs földterülete ahhoz, hogy a téli szállásokról kihajtsa valahova az állatokat.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a gazdáknak elfogyott a takarmánya is, így éhhalál fenyegeti az állományt, miközben az állatok nagy száma miatt arra sincs lehetőség, hogy kényszervágást hajtsanak végre.
2. Nem engedjük ellehetetleníteni a nemzeti parkokat.
Mivel a nemzeti parkok igazgatóságainak a kijelölt feladata, hogy szakmailag felügyelje a tájvédelmet, illetve a helyi gazdálkodókkal közösen egy olyan rendszert működtessen, amely képes figyelembe venni természetvédelmi szempontokat.
A feladat ellátásához biztosítani kell a nemzeti parkok munkájához elengedhetetlen anyagi forrásokat, vagy legalább nem kellene megfosztani őket az önfenntartásukhoz szükséges bevételektől.
Ennek egyik eleme, hogy nem vonjuk a Nemzeti Földalapkezelő (NFA) vagyonkezelésébe a nemzeti parkok földjeit, de az a kormányzati intézkedés is a bevételek hatvan százalékának az elvesztését eredményezte, amely megvonta az 1.200 hektár fölötti birtokoktól a földalapú támogatást.
3. Nem kockáztatjuk a magyar élővilág sokszínűségét.
Visszatérve Hortobágyra: mindössze ezer hektár maradt a nemzeti park igazgatóságának kezelésében, itt kell tehát megvalósítani azt a természetvédelmi munkát, amely megóvja a hazánk egyik szimbólumát, a pusztát, és annak élővilágát.
Felmerülhet persze a gondolat, hogy az NFA is képes lehet érvényesíteni természetvédelmi szempontokat, azonban a gyakorlat egészen mást mutat, elég csak az elhíresült Kishantosra gondolni, vagy éppenséggel a zámpusztai esetet felidézni, ahol az új bérlők terepjárókkal és munkagépekkel mentek rá az addig érintetlen pannon szikes gyepre, majd minden további érzelgősség nélkül beszántották a Natura 2000-es védettségű területeket is.
Ha minden jóhiszeműségünket összeszedjük, akkor sem lehet feltételezni a földalapkezelőről, hogy képes lenne megfelelő módon kezelni - a törvény elfogadása esetén - megszerzett földeket, és ebbéli sejtésünket csak tovább erősíti az a tény, hogy az Orbán-kormány hatalomra jutása óta (2010) nemcsak az önálló Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szűnt meg, de a hatásköreit különböző államtitkárságok között osztották szét, miközben a felügyeleti szervek munkáját ellehetetlenítették.
Rosszhiszemű megfogalmazással élve, a Fidesz-kormány így minden akadályt elhárított a különböző (agrár-, gazdasági) mutyijai elől.
4. Nem húzzuk ki a földet a helybeli gazdálkodók alól.
Talán ez is rendkívül könnyen védhető álláspont. Persze ehhez az kell, hogy ellent tudjunk állni az esetleg nálunk lobbizó műkörmös ismerőseinknek.
A fideszes földmutyival még elnézőek is lehetnénk abban az esetben, ha a kivételezett bérlők legalább az agráriumból érkeztek volna, és a föld megművelése lenne a céljuk. Azonban a helyzet ennél sokkal drasztikusabb. Hiszen ezek az idegenek elsősorban az agrárbizniszt pörgető területalapú támogatások miatt ácsingóznak a földek miatt, és a benyújtott pályázatokban hiába ígérik meg az állattartást, a vállalásaikat nem tartják be.
Ez nem csak a mezőgazdaság szempontjából jelent kiesését, de nyilvánvalóan természetvédelmi kockázatai is van annak, ha nem megfelelően gazdálkodnak egy területen.
S akkor máris visszautalhatunk az NFA alkalmatlanságára, elvégre ezek a bérlők háboríthatatlanul folytathatják ezt a gyakorlatot, miközben a magyar gazdák tönkremennek, az állataik éhen halnak.
5. Nem engedjük, hogy a földmutyi részesei megússzák a felelősségre vonást.
Rövid összeállításunk legkényesebb pontjához értünk.
Folyamatosan a közbeszéd szintjén kell tartani például a nemzeti parkok ügyét, illetve a föld nélkül maradt gazdák kálváriáját is. A helyzet súlyánál fogva nem engedheti meg magának egyetlen parlamenti képviselő sem, hogy kockáztassa a jövő generációinak a jogát a minőségi életre.
Itt nem fiktív tanácsadói szerződésekből próbálnak meg törvénytelen módon a pénzt csinálni, hanem veszélyeztetik azt a kultúrát, amiről egyébként Magyarország messze-földön híres.
S ezt nem hagyjuk, ugye?