Másodjára járok Ózdon. Az első utamon csak egy rövid időt töltöttem el a városban, akkor is egy riport miatt, a Jobbik Szeretetszolgálat Alapítvány által szervezett üdültetésről írtam. Már akkor elterveztem, hogy vissza kell térnem. Vonzott a város, amelynek romos gyártelepei bár elsőre lehangolóan hatottak rám, mégis mintha régmúlt idők titkait ígérték volna nekem, amit muszáj megfejtenem. Bevallom, hogy személyes indok is vezérel Ózd megismerésében. A családom innen származik, apám itt született, és fiatalkorában itt élt. Janiczak Dáviddal korábban már többször találkoztam személyesen, de csak mostani látogatásom alkalmával kerül először szóba, hogy ismeri családom még itt élő távoli rokonait. „Egy kicsit mindenki ózdi” – jegyzi meg nekem.
Az ózdi program a város híres-hírhedt Hétes-telepén kezdődik. Erős start. De itt tapasztalható a legjobban, hogy hová vezetett a nehézipar leáldozása a rendszerváltás után. Egykor itt éltek az ózdi gyárvezetők, vasgyári dolgozók. A város egy jómódú részét képezte, ma szegénység és nyomor uralja, a társadalom perifériájára szorult cigány emberek lakhelye. Janiczak Dávidnak és a Jobbik elnökének, Vona Gábornak a kíséretében érkezem a manapság már csak gyakran ózdi gettónak nevezett telepre. Hét évvel ezelőtt egy indexes riport arról számolt be, hogy a Hétesen „ahogy éleződik a feszültség, úgy nő a tettlegesség veszélye”. Nem érzek fenyegetést, de abban is biztos vagyok, hogy a koromsötétben nem járkálnék itt egyedül.
Elhordták a hétesi focipályát
2010-ben Bódis Kriszta író-filmrendező közreműködésével műfüves futballpályát építettek az ózdi Hétes-telep lakói. Majd mindössze két hét alatt eltüntették az ott élők a föld színéről a pályát, amelynek ma már nyoma sem látszik. Bódis korábban évekig látogatta a telepet, táboroztatta a gyermekeket és létrehozta a Hétes-telepi alkotó és fejlesztő programot. De ahogy a futballpálya, úgy Bódis és a programja is eltűnt a Hétesről.Miközben Janiczak Dávid körbevezet minket fotósok és operatőrök kereszttüzében, a romos házakból egyre több kíváncsiskodó helyi lakos bukkan elő. A polgármester elmondja, hogy a mintegy negyven önkormányzati bérlakásban háromszáznegyvenen laknak itt. A cigány önkormányzat idei évi "roma napi" rendezvényre összegyűjtött pénzéből próbálják a lelakott és romos épületeket felújítani, éppen szemtanúi is lehetünk, ahogy az egyik épület külső burkolatán dolgoznak. Janiczak megegyezett a cigány önkormányzat elnökével, hogy a pénzt, "buli" helyett inkább költsék értelmes, maradandó dolgokra, az összegyűjtött forrást fordítsák a sajátjaikra. Nemrégiben sikerült elérni, hogy az itt élők nagy része lakásbiztosítást kössön, a házakat számozták, az áramlopást felszámolták, a telepet pedig kitakaríttatták a lakosok közreműködésével.
Folyamatos probléma az illegális hulladéklerakó helyek felszámolása, már eddig is több ezer köbméter szemetet vitetett el a városvezetés. A munkanélküliséget a Start-munkaprogram keretén belül igyekeznek megoldani, de az ezért kapott pénz egy része a felhalmozott elmaradások és adósságok rendezésére megy. A rövid körbevezetés végére már tucatnyian várakoznak a házak előtt, hogy a polgármesterrel és a Jobbik elnökével beszélhessenek. Kicsit olyanok, mint az elárvult gyerekek, akik csak arra várnak, hogy valaki meghallgassa őket, jut eszembe, ahogy körbeállják Janiczakot és Vonát.
Az ózdi polgármester láthatóan otthonosan mozog közöttük, a cigányok tisztelik, hiszen a város korábbi vezetői egyszer sem tették be ide a lábukat. Janiczak rendszeresen tart utcafórumokat, meghallgatja őket, de követel is tőlük. A helyiek most a kóbor kutyák miatt panaszkodnak, illetve több tűzifát szeretnének, Janiczak ugyanakkor a szemetelést kéri rajtuk számon. Mint a helyszínen kiderül, egy hónapja sincs, hogy egy tucat gazdátlan kutyát chipeltek és vitettek el a telepről. A számuk azonban állandóan növekszik, a cigányok szerint azért, mert sokan ott dobják ki a kutyáikat a kocsiból a telep közelében.
„A munkanélküliség, a nyomor, a nélkülözés, a kitaszítottság mellett az elmúlt években a félelem is a hétköznapok részévé vált” – írta hét éve az Index. A baloldali liberális sajtó és a jogvédők akkoriban rendszeresen jobbikosokkal, gárdistákkal riogatták a cigányokat, ma egy jobbikos városvezetés alatt több figyelmet és ösztönzést kapnak az itt élők, mint bárkitől eddig. Ezt maguk a helyiek is elismerik. A Hétes még nagyon messze áll attól, hogy normális szemmel élhető helynek lehessen nevezni, amiért nem csak a városvezetésnek, de a cigányoknak is sokat kell tennie. Aki pedig törvénytisztelő és hajlandó tenni a lakókörnyezetéért, annak nincs oka félnie, mint ahogy nem is tapasztalható rettegés.
Janiczak szerint a cigányság helyzetét hosszú távon csak kormányváltással lehet megoldani, nem lehet pusztán önkormányzati szinten kezelni.
„Önkormányzati szinten elérsz bizonyos határokat, amin aztán nem lehet továbblépni”
– mondja a polgármester.
A Hétes után (ami már önmagában többnapos feltérképezést érne) a város gyártelepe felé vesszük az irányt, ahol többek között a közmunkaprogram beindításával tűzifa feldolgozása zajlik, valamint kialakítottak egy betonelem gyártó üzemet. Az egykori épületmaradványok között járkálva az embernek az az érzése támad, mintha a Stalker egyik jelentében mászkálna, vagy a II. világháború csak most ért volna véget és most kezdenének hozzá a város újjáépítéséhez. Az Önkormányzat a települési támogatás keretében biztosítja a tűzifa feldolgozását és kiszállítását a rászoruló lakosságnak. Itt kérdésre rögtön el is hangzik, hogy a Hétesen a jogosultságnak megfelelően mindenki megkapja az adagját, de „ez természetesen sosem elég”.
Az egykori oxigéngyár épületének falai között a városban található utak, járdák és szegélyek felújítására betonelemeket gyártanak. Ózd lényegében innen építkezik. A cél az, hogy később nagyüzemben is elkezdődhessen a gyártás.
Janiczak Dávid 2014-es programjának egyik kampányígérete volt a mezőgazdaság fejlesztése. A jobbikos politikus akkor kapott is érte hideget-meleget, a balos sajtóban gúnyt űztek belőle, a program azonban beindult. Szintén a Start-munka révén mintakertet hoztak létre, ahol gyümölcsöket, zöldségféléket, a dísznövénykertben levendulát termesztenek. A polgármester büszkén mutatja meg nekünk a fóliasátrakban az ózdi paradicsomot.
A város az állattartásban is jövőt lát. Baromfitelepet alakítottak ki, a tojásokat az Önkormányzat által fenntartott intézményeknek adják át, egy mintagazdaság alapjaként pedig egy juhtelepet építettek. A helyszíneket bejárva megtudom, hogy további ötszáz darab különféle szárnyassal kívánják növelni a baromfiállományt. Amit anno komolytalan tervnek tartottak Janiczak programjában, azok ma mind megvalósultak vagy megvalósulóban vannak, és a város jövőjét jelenthetik.
Janiczak az ózdi börtönépítési projektet tartja az elmúlt évek legfontosabb beruházásának. Erről már a polgármesteri irodájában beszélgetünk városnézésem végén. A büntetés-végrehajtási intézmény építése jövőre kezdődik el és 2018-ban fejeződik be. 2019-ben nyitja meg a kapuit, de a toborzóiroda már működik a Polgármesteri Hivatalban. „A beruházás kétszázötven embernek ad majd biztos és jól fizető állást” – mondja Janiczak. A létszám feltöltésének egyik nehézsége, hogy a tanult ózdiak javarészt külföldön dolgoznak, az intézményben azonban a tiszteknek főiskolai vagy egyetemi végzettség, a tiszthelyetteseknek érettségi kell.
„Programunk egy jelentős pontját sikerült megvalósítani azzal, hogy 2017 szeptemberétől nappali tagozatos felsőoktatásban vehetnek részt az ózdiak”
– számol be egy másik fontos eredményről a polgármester. A Miskolci Egyetem fogja tartani az oktatást, ami azt jelenti, hogy az egyetem diplomáját helyben megszerezhetik az ózdiak. A képzéseket úgy alakították, hogy azok a munkaerőpiaci igényekhez igazodjanak, és valós munkahelyre képezzék ki a fiatalokat.
„A tizennyolc éves kor utáni korosztály eltűnt a városból, mivel el kell menniük máshova tanulni. Ha már máshol tanulnak, beleszocializálódnak abba a környezetbe, szívesebben maradnak és helyezkednek el ott. Most lehetőségük lesz itt maradni, plusz jelentős anyagi könnyebbség lesz a családoknak is, hogy nem kell más városokba küldeniük a gyermekeiket”
– sorolja az előnyöket Janiczak. A polgármester a felsőoktatás megjelenésétől a város megfiatalodását várja.
Ózdnak sohasem lesz tengerpartja, de több annál, hogy örökre a szocializmus romos és rozsdás szimbólumainak árnyékában létezzen. Egy kicsit otthon voltam, és tudom, hogy jövök még ide, gondolom magamban, elhagyva apám szülővárosát.