Az Erdélybe utazók legfőbb célpontja Székelyföld, de útközben azért megállunk Kolozsváron, Nagyváradon, esetleg Tordán vagy Torockón. Méltatlanul kihagyott, sokszor elfeledett része Erdélynek a Bihar-hegység, amely leginkább Hajdú, Békés vagy Csongrád megyéből érhető el. Nem is kell a mellőzésen annyira meglepődni, hiszen arrafelé már csak kevés magyar többségű települést találunk, és a hegyekben mindig is inkább a mócok voltak jelen.
Viszont a hegység évszázadokon át hozzánk tartozott. A magyar turizmus atyja, Czárán Gyula is itt végezte munkája jelentős részét, és éppen a mócok segítségével térképezte fel a hegység mélyeit, valamint az erdők látnivalóit. A híres magyar “felfedező” a feltárás mellett a turistautak és jelzések kiépítését, a barlangok leírását, utak és hidak építését is vállalta, hogy fellendítse a turizmust a vidéken.
A hegység legtöbb látnivalóját a Pádis-fennsík adja. A fennsík 1300 méter magasan található, és a karsztvidékekre jellemzően többféle különleges jelenséget megfigyelhetünk. Rengeteg a barlang, a víznyelő, a forrás és a dolina. Utóbbiak közül kiemelkedik a Csodavár, amely Európa legnagyobb, un. exo-karsztjelensége.
Nem messze a Csodavártól találjuk a Ponor-rétet, amelynek egyik oldalán egy barlangból forrás támad, amely néhány száz méterre a rét szélén víznyelőkben tűnik el. Csapadékosabb időszakban időszakos tó is kialakul a réten. Innen nem messze található a Glavoi-rét, amely a fennsík egyetlen legális sátorozó helye.
A Szamos-bazár onnan kapta Czárán Gyulától a nevét, hogy olyan sűrűn következnek egymás után a karsztjelenségek, hogy a terület leginkább egy bazár hangulatához hasonlítható. Sziklatornyok, barlangok, vízesések is találhatók itt, de az Aragyásza-barlang mellett egy kanyon is körbejárható.
A barlangok közül egyszerűbb felszereléssel (fejlámpa, bakancs, meleg ruha) több is látogatható. Bemenni ugyan nem lehet az Eszkimó-jégbarlangba, de kívülről megtekinthetjük, hogy a barlang közepén évszaktól függetlenül mindig jég található. Érdemes a nyári 25-30 fokos melegből a jeges levegőig lemenni, és túrázás közben kicsit pihenni.
A fennsík nagyrészén fenyvesek vannak, amelyek között bőségesen találunk vadon termő fekete- vagy vörösáfonyát, málnát, erdei szamócát vagy éppen mentát. A völgyekben gyakoriak a juhnyájak, a szabadón kószáló tehéncsordák és a tavasztól őszig szintén szabadon tartott lovak.
Az erdők mélyén az útleírások és egyes megfigyelések szerint medve, farkas, és hiúz is akad. A medvék azonban itt – Székelyfölddel ellentétben - messzire elkerülik az emberrel való találkozást. A réteken és erdőkben előfordul a keresztes vipera is, amely miatt ajánlott a magas szárú bakancs.
Szállást könnyű találni az interneten erre szakosodott oldalakon, de a luxust mellőzni kell. A kis faházikóktól kezdve a korrekt, nagyjából két-háromcsillagos színvonalú panziókig terjed a skála. A Glavoi-réten pedig vadkempingezni is lehet.
Éppen ezért a pénz nem igazán lehet akadály annak, aki Erdély talán legszebb természeti jelenségeire kíváncsi, és szívesen elvonulna a mindennapok elől a nyugalom szigetére.