Politikai körökben történelmi jelentőségűként értékelt éghajlatvédelmi megállapodást fogadott el a Párizs melletti Le Bourget-ban az ENSZ 21. klímakonferenciáján (COP21) résztvevő 195 ország tavaly december 12-én. Az egyezmény hosszú távú céljai között szerepel a globális felmelegedés iparosodás előtti értékhez képesti két Celsius-fok alatt tartása, de a résztvevők ígérték: törekedni fognak arra, hogy a felmelegedés ne haladja meg a 1,5 Celsius-fokot.
Ennek érdekében a kormányok vállalták, hogy "amilyen rövid időn belül csak lehet", megállítják az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának növekedését. A megállapodás szerint továbbá a század második felére az emberi tevékenység okozta kibocsátásokat olyan szintre kell csökkenteni, amelyet az óceánok és az erdők még képesek felszívni.
A hosszú távú cél elérése érdekében az ENSZ-tagországok megegyeztek abban, hogy ötévenként nemzeti célkitűzéseket határoznak meg az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. A megállapodás ugyan nem ír elő büntetést a célkitűzéseiket nem teljesítő országokkal szemben, de lefektet néhány átláthatósági szabályt, amelyek célja ösztönözni az országokat, hogy valóban azt tegyék, amit megígértek.
A megállapodás szerint a gazdag országok anyagilag is támogatják a szegényebbeket kibocsátásuk csökkentésében és abban, hogy alkalmazkodjanak a klímaváltozás következményeihez. Az egyezmény szövegében konkrét szám nem szerepel, de 2009-ben a fejlett országok azt ígérték, hogy 2020-ig évi 100 milliárd dollárra emelik a klímaügyi kiadások finanszírozásra fordítható támogatás összegét. A párizsi megállapodás ezt az alsó határként kezeli, és előírja, hogy 2025-ig új összeget kell meghatározni.
Bár Barack Obama amerikai elnök szerint a megállapodás "a legjobb esély arra, hogy megmentsék a Földet", egyes szakértők nem osztják ezt a derűlátást.
A párizsi egyezmény céljainak teljesítéséhez az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) becslései szerint 2050-ig 40-70 százalékkal kellene csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.
A 195 országból 189 jelezte: különféle intézkedésekkel csökkenteni kívánja károsanyag-kibocsátását 2025-ig vagy 2030-ig, ami elég lehet ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrofális következményekkel járó 4-5 Celsius fokos átlaghőmérséklet-emelkedést, de nem elég a 2 fokos célkitűzés teljesítéséhez.
A párizsi klímacsúcsot követő kezdeti lelkesedés is alábbhagyott kissé: 160 ország tervezi, hogy pénteken New Yorkban ünnepélyes keretek között aláírja a megállapodást. A ceremónián mintegy hatvan államfő lesz jelen, köztük Áder János magyar köztársasági elnök.
Az aláírók számára fontos lenne, hogy időről időre ellenőrizzék, mennyit teljesítettek ígéreteikből. Az első átfogó, kötelező jellegű felülvizsgálatra azonban a tervek szerint csak 2025-ben kerül sor, ami késő ahhoz, hogy végrehajthassák a szükséges korrekciókat a 2 Celsius fok tartásához. Igaz, addig többször terveznek önkéntes találkozókat a témában, például 2018-ban.
"Nagyon nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen tartósan 1,5 Celsius fok alatt tartani az átlaghőmérséklet-emelkedést a 21. század során" - állította Jeori Rogelj, egy osztrák kutatóintézet szakértője.
Még a legderűlátóbb forgatókönyvek is aláírják, hogy az átlaghőmérséklet-emelkedés 2050-ig meg fogja haladni ezt a szintet, hiszen jelenleg már 1 Celsius fokos növekedésnél tartunk - magyarázta.
"Ezen akkor is nehezen változtathatnánk, ha holnaptól mindenki gyalog járna, ugyanis a légkörben már jelenlevő üvegházhatású gázok miatt a hőmérséklet továbbra is növekedne" - tette hozzá.
"A siker attól függ, hogy el tudjuk-e távolítani a légkörből a nagy mennyiségű széndioxidot" - pontosított Rogelj.
Ekkora mennyiségű szén-dioxid eltávolítására és tárolására azonban jelenlegi ismereteink szerint képtelenek vagyunk - összegezte. A másik problémát a világ szénhidrogén-függősége jelenti, amely a megújuló energiaforrások fokozatos elterjedése ellenére nem változott mérvadóan az elmúlt években.
Az idő szorít, és a kötelezettségek teljesítésének érdekében "fontos, hogy a párizsi megegyezés mielőbb hatályba lépjen, ha lehet még 2017 vagy 2018 során" - jelezte Laurence Tubiana francia főtárgyaló, aki szerint a gyors ratifikáció erőteljes politikai üzentet közvetítene.
A nemzetközi szerződést 2017 áprilisáig írhatják alá a világ országai, ezután annak nemzetenkénti ratifikációja következik. A párizsi klímamegállapodás csak akkor lép hatályba, ha ratifikálja legalább 55 ország, amelyek együttesen a globális felmelegedésért felelős gázok 55 százalékát bocsátják ki.