A pedagógusképzésre bekerülő fiataloknak kevesebb mint fele jut el addig, hogy valóban tanári pályán folytassa – derül ki az Emberi Erőforrások Minisztériumának adataiból. A pályaelhagyás egyik legnagyobb oka az, hogy az elmúlt években a pedagógusbérek szinte alig növekedtek, szemben a versenyszférában dolgozók fizetésénél.
A legnagyobb hazai munkakereső oldal szerint jelenleg 3600 betöltetlen tanári állás van Magyarországon. A probléma összetett: egyrészt az alacsonybérek, másrészt a szakmai megbecsülés hiánya vezetett oda, hogy összeomlóban van a pedagógusszakma idehaza.
A pedagógus bérek rendezése évek óta egyre nagyobb probléma. A legfőbb probléma az, hogy a bérek számítási képletéből 2015-től kivették a minimálbér emelkedésének hatását, helyette továbbra is a 2014. évi 101.500 forintos minimálbér szerepel szorzóként "vetítési alap" néven. Így például ebben az évben kizárólag azon tanárok fizetése emelkedik, akiknek a szakmában töltött idejüknek köszönhetően magasabb pedagógus bérkategóriába lépnek át. A minimálbér 2014 óta közel 50 százalékkal nőtt, és mára a szakmunkás minimálbér is elérte a kezdő diplomás pedagógusfizetést.
A kormány korábban, a pedagógus szakszervezettel tartott márciusi sztrájktárgyaláson elismerte, hogy
valós probléma a bérrendezés hiánya, ezen felül pedig a kormányzat is a bérek emelésében látja a tanárhiány felszámolásának lehetőségét.
A kormány azonban saját ígérete szerint legkorábban, csak akkor hajtaná végre a béremelést, ha elkészül az új Nemzeti Alaptanterv, amely már (elvileg) elő fogja írni az óraszámok csökkentését a pedagógusok számára.
A versenyszféra elhúzott
A Concorde nevű blog megvizsgálta, hogy a pedagógus bérek piaci viszonylatban mennyit emelkedtek az elmúlt években. Az elemzés szerint a versenyszférában öt év alatt 47 százalékkal, azaz közel a másfélszeresére nőttek a bruttó bérek, miközben egy kezdő gimnáziumi tanár bére csupán 11 százalékkal nőtt.
A Concorde szerint az elmúlt években a jóval magasabb bérrel kecsegtető magánvállalatok, elszívták a pedagógus munkaerőt. Egyébként rávilágítanak egy igen fontos tényre:
Óriási a pályaelhagyás
A Népszava adatai szerint a legfrissebb adatok a pályakezdő pedagógusoknál rendkívül siralmasak. A 2018/2019-es tanévben 12 634-en kezdtek meg valamilyen pedagógus munkakör betöltéséhez szükséges végzettséget és szakképzettséget biztosító képzést. Diplomát azonban csak 8026-an szereztek abban az évben. A pedagógus hivatást választók száma pedig alig haladta meg a 6 ezret.
Az arányok az elmúlt években szinte semmit sem változtak. A 2013/2014-es tanévben például 13 874-en kezdték meg tanulmányaikat ezen a területen, a diplomát szerzők száma 8 ezer volt, a pályakezdőké kicsivel kevesebb mint 6 ezer. A legnagyobb különbség a képzésbe belépők és a pályakezdők számában 2014/2015-ben volt: több mint 15 ezren kezdték meg tanulmányaikat, a végzettek közül pedig mindössze 5 ezren kezdtek tanítani.
Az PDSZ ifjúsági tagozata a múlt héten fotókampányt indított, amelynek keretein belül a Facebookon és az Instagramon magáról készült képeket töltenek fel tanárok, amelyeken kis táblákat tartanak. Ezekre a táblákra pedig felírják a nettó fizetésüket, valamint a felsőoktatásban és a pályán töltött éveik számát.
Propaganda helyett valóság
A Független Diákparlament részéről, Sipos Ferenc Norbert úgy fogalmazott lapunknak, hogy a fiatalok többsége a képzés alatt ébred rá arra, hogy nem azért tanult 5-6 évet, hogy havi 120-130 ezer forintért kezdjen dolgozni, amikor a versenyszférában ennél jóval magasabb kereset is biztosított. Hozzátette, hogy a tanárhiány leginkább a természettudományi és a nyelvtanári pályát érinti ugyanis, ők a legjobban keresettek a versenyszférában.
„Rendkívül jó ötletnek tartom a PDSZ-fotókampányát, ugyanis a kormányzati propagandával ellentétben, most a nyilvánosság valóban megismerheti azt, hogy mennyire nem becsülik meg azokat az embereket, akik egyébként a következő generációkat nevelik ki”
– tette hozzá Sipos Ferenc Norbert.
Lapunk egyébként több pályakezdő vagy éppenséggel pályaelhagyó pedagógust felkeresett azzal kapcsolatban, hogy miért döntött korábban a pedagóguspálya mellett.
Elsőként Attila mesélt nekünk, aki kiemelte, hogy a fizika és a matematika az örök szenvedélye, és ezt a szenvedélyt szerette volna átragasztani másokra is.
„Tanárnak lenni nem csupán egy sima szakmát jelent, hanem ezt a tanító élethivatást foglalja magában. Ráadásul édesanyám is egész életében tanítónőként tevékenykedett, 42 éven át, tehát tulajdonképpen minden adott volt, hogy én is tanár legyek.”
– emelte ki Attila.
Azonban meggondolta magát, amikor az egyetemi képzés alatt szembesült azzal, hogy milyen fizetés várhat rá a pedagóguspályán.
„Előtte is tudatában voltam, nem fogok ilyen foglalkozással túlságosan gazdag lenni, ám nem tudtam reálisan felmérni, nem csak, hogy gazdag nem lennék, de egyenesen valódi csóróként tengethetném az életemet.”
Hozzátette, hogy beletörődött abba, hogy olyan világot élünk, ahol az emberek nem azt a szakmát választják, amit szeretnek csinálni, hanem ami olyan keresetet kínál, amelyből meg is lehet élni.
Luca évek óta gyógypedagógusként dolgozik egy Pest megyei város szakközépiskolájában. Kiemelte, hogy egyedül foglalkozik nagyjából 120(!) gyerekkel.
„3 gyógypedagógus munkáját végzem, közel 120 gyereket látok el, de mivel a törvény kimondja, hogy kötelező ellátni őket, így eléggé húzós a dolog, elég túlterhelt vagyok.”
Ugyanakkor hozzáteszi, hogy mindezek ellenére szereti nagyon a munkáját és a gyerekeket. Ahogy elmondta: mindig akkor kap valami visszajelzést tőlük, amikor már úgy érzi, az energiája végéhez ért.
„A kezdő pedagógus bére igen csekély, egyedül biztos nem tudnék megélni belőle. Szülői segítség nélkül lakni se tudnék hol, felélem a fizetésem, szóval saját pénzből lakás és családkezdés a közeljövőben biztos, hogy nem lehetséges. Azt gondolom, hogy sokan ezért hagyják el a pályát, ezért sem kezdenek bele, mert ma Magyarországon kezdő tanári fizetésből esélytelen megélni.”
Luca szerint gyakran szembesül olyan sztereotípiákkal, hogy mennyire könnyű tanárnak lenni, hiszen csak 32 órát kell dolgozni és az egész nyár szabad. Azonban ez korántsem ennyire kellemes. Rengeteg felkészüléssel jár egy tanári munka. Sok-sok adminisztratív munka, folyosói ügyelet, órára való készülés és dolgozatírás/javítás is elviszi az időt.
Másrészt:
„A nyári szünet úgy néz ki, hogy július elejéig dolgozunk, és augusztus 20. után vissza a mókuskerékbe. Ugyanannyi szabadságom van, mint bármely munkavállalónak, csak nekem kötelezően akkor kell kivennem, amikor tanítási szünet van”
– tette hozzá Luca.
Harmadik emberünk Péter volt, aki Történelem-Magyar szakos tanárként végzett. Jelenleg az Egyesült Királyságban végzi el a PHD-t. Péter szerint a legnagyobb baj idehaza az, hogy egyszerűen nincs egálban a megkövetelt elköteleződés és munka az erkölcsi és anyagi megbecsüléssel.
„Egy nyelveket beszélő, diplomás fiatal könnyen talál jobban jövedelmező, nagyobb perspektívát nyújtó állást, mondjuk magáncégeknél. De az a szomorú valóság, hogy gyakran a fizikai munkások is jobban keresnek a kezdő tanároknál.”
Péter kiemelte, hogy kezdetben magasnak tűnt a pályakezdő bér, de azóta elhúztak a magánszektor fizetései, ráadásul az egész beragadt: a tanári bérek viszonylag alacsony szinten stagnálnak, az életpályamodell minden szintjén.
Amikor rákérdeztünk, hogy szaktársai közül hányan maradtak a pedagóguspályán, akkor azt felelte, hogy véleménye szerint majdnem a fele inkább más munka után nézett.