(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Valahogy el bírom viselni, ha kinézik belőlem, hogy szorult belém annyi értelem, amivel bizonyos dolgokat el tudok dönteni. Vagy ha esetleg döntést hozni mégsem tudok, legalább gazdagodom annyi információval, ami szükséges ahhoz, hogy adott témakörben megalapozottabb legyen a véleményem. Így például nem tartom szerencsésnek, hogy irgalmatlan pénzekért hirdetett Facebook-posztokban mások mondják meg nekem, hogy mit gondoljak. Például a miniszterelnök-jelöltek vitájáról. Pedig, a létező legtisztább módja lenne a véleményem kialakításának, ha választópolgárként hosszú-hosszú idő után részesülhetnék abban a kegyben (merthogy ezt szinte annak kell tekinteni), hogy az országgyűlési választás előtt megnézhetek egy miniszterelnök-jelölti vitát.
Ami viszont egészen biztosan nem lesz, mégpedig azért, mert a Fidesz központi kommunikációjának minden fronton sulykolt magyarázata, vagy inkább szájbarágása szerint Márki-Zay Péter nem lehet vitapartnere a jelenlegi kormányfőnek. Egyrészt azért, mert alkalmatlan, nem egy szint Orbánnal, másrészt meg azért, mert Gyurcsány. Ez a cikk akár itt véget is érhetne annyival, hogy azt mondom, „Bocs, srácok, de ti ne foglalkozzatok azzal, hogy MZP lehet-e Orbán Viktor méltó partnere a vitában vagy sem, ezt majd mi, politika iránt érdeklődő emberek eldöntjük a vita után, hogy az volt-e, vagy sem.”
Na, de nem akarom ennyivel megúszni, ezért inkább folytatom (aztán majd az olvasó eldönti, sőt: ELDÖNTI, hogy érdemes volt-e) a cikket. Mégpedig azzal, hogy miközben a kormánypárt egyik amolyan influenszere a logikára hivatkozva magyarázza meg, hogy miért komolytalan felvetés a Márki-Zay–Orbán vita, szerintem éppen a logika szólna a Fidesz szempontjából is amellett, hogy legyen vita. Hiszen ha szerintük a miniszterelnök annyival magasabb szinten van minden tekintetben, mint a kihívója, akkor csak győztesként jöhetne ki egy szemtől-szembeni csörtéből, mert mindez végképp kiderülne ország-világ előtt.
Orbán Viktor nemrég azt mondta, hogy azért nem vitázik Márki-Zayval, mert azt nézi, ki a főnök, a jelölt személye nem játszik szerepet, a főnök pedig mindig a legerősebb párt elnöke. Ennek mentén viszont nem értem, hogy 2018-ban miért nem vitázott Vona Gáborral, aki ki is hívta őt, a Jobbik egyértelműen a legerősebb ellenzéki párt is volt, annak elnöke pedig Vona. A mai érvelés szerint minden adott lett volna akkor egy Orbán-Vona vitához, de mégsem jött létre.
Érdekesség, hogy a fideszes Fürjes Balázs tavaly májusban azt mondta az Indexnek, hogy Orbán Viktor azért nem vállal miniszterelnök-jelölti vitát 2006 óta, „mert vitáról akkor lehet szó, ha teljesen világosan egyetlenegy kihívó van. Ez a helyzet még sosem állt elő.”
Mostanra viszont gyakorlatilag előállt ez a helyzet, hiszen bár lehet, hogy lesznek még olyan politikai erők, akik tudnak majd listát állítani, és lesz hivatalosan kormányfőjelöltjük, az minden közvélemény-kutatás szerint szikár tény, hogy a Fidesz-KDNP legerősebb ellenfele az ellenzéki előválasztáson győztes Márki-Zay Péter, és a mögötte álló ellenzéki pártok összefogása.
16 éve volt utoljára miniszterelnök-jelölti vita az aktuális kormányfő részvétele mellett, ami azért is szomorú, mert ahogyan a már idézett Fürjes Balázs nagyon világosan megfogalmazta, „a vita jó dolog, a vita a demokratikus politika része. Sőt, azt is mondanám, hogy vita nélkül nincs demokrácia.”