Buddha és Jézus élete több ponton megegyezik. Mindketten szeplőtlenül fogantak, tudtak járni a vízen, betegeket gyógyítottak. Kőrösi Csoma Sándor feltárta, hogy a Veronika kendőjéhez és Abgár király leveléhez hasonló történet ismert Buddháról, aki magát Sakjának nevezte. Idézzük a nagy magyar tibetológus leírását a történetről:
A híres levél
„Ceylon szigetének Ratnavali nevű fiatal fejedelmi asszonya, Singala királynak a lánya, Közép-Ázsiából érkezett kereskedők által értesült Buddha (Sakja) és az ő tanai felől: nagyon megörült a hírnek, s a midőn azon kereskedők visszafelé vették útjukat, a nevezett király-asszony Sakjához ajándékok kíséretében levelet küldött, ily tartalommal:
„Oh, Te! akit a Surák, Asurák és az emberek tisztelnek, aki megszabadíttattál az ismétli születéstől, a betegségtől és a félelemtől: oh, uram! Aki messzire elhatott híred által nevezetessé lettél, s a bölcsek isteni osztályrészét bírod: juttass nekem is vallási oktatásodból!”
Sakja megkapván e levelet, egy pamut kelmére dolgozott Buddha arcképet küldött a hercegnő számára. A képnek fölötte és alatta verssorok voltak olvashatók, melyekből az volt kiérthető, hogy minő feltételek alatt lehetséges menedéket találni a Buddha, a szerzetesi közösség és a tan szentháromságánál, minők a hit alapszabályai, s azt ajánlja a fejedelemasszonynak, hogy buddhista hitre térjen át. A buddhista történetben tehát Buddha is elküldte arcvonását az új hívének, ugyancsak Jézus.
A szakák bölcse
Ő azonban egy hosszú levelében megírta, hogy melyek a hit legfőbb tanai, sőt származásáról is beszámolt röviden. A 14. pontban olvashatjuk a következőt:
„Én Sakja,
szittya nemzetből való vagyok,
szeplőtlen családból születtem.”
Buddha maga vall szkíta származásáról, melyet maga Kőrösi fordított a magyar nyelvben jól ismert szittyának. Később ez a hagyomány fennmarad a tibeti, majd a mongol buddhista irodalomban, sőt egyes források -mint például a Bolor toli nevű krónika- tudni véli, hogy a szakák nemcsak Indiában, hanem Tibetben is szkíta királyságot hoztak létre.