Az Egyesült Királyságban a napokban Trevor Phillips, a Faji Egyenlőség Bizottságának egykori, egyébként fekete vezetője tálalt ki és ismerte be, hogy a korábban általa is erőltetett úgynevezett „színvakság”, melynek lényege, hogy a polgárok faji jellegére semmiképpen sem lehet utalni, elrugaszkodott a valóságtól és nem hogy nem segít, de valójában káros a társadalomra nézve.
Ki Trevor Phillips?
Trevor Phillips egykori újságíró és munkáspárti politikus aki 2012-ig éveken keresztül töltötte be az úgynevezett Faji Egyenlőség Bizottságának elnöki tisztjét a PC „műfaj” egyik központjának számító Egyesült Királyságban. Ebben a tisztségében maga is elkötelezett harcosa volt annak a nézetrendszernek, mely szerint a polgárok faji származására, vagy vallására történő bármilyen utalás elfogadhatatlan. Ismert, hogy ennek jegyében mai napig rendszeresen hurcolnak meg véleményüket kimondó, vagy egyszerűen csak a hétköznapi életet érintő kérdéseket feltevő polgárokat. A helyzet azonban sokszor ennél is súlyosabb, ahogy az Phillips nyilatkozatából is kiderül.
Még a liberálisoknak is sok
Phillips hosszasan sorolja azokat az eseteket, amikor a politikai korrektség megszegésétől való félelem nyomán a hatóságok sem mertek intézkedni súlyos törvénytelenségek ellen. Ilyen eset volt, amikor 2000-ben egy nyolc éves afrikai lány belehalt a családjától elszenvedett kínzásokba, noha orvosok és szociális munkások is látták a lány sérüléseit, tenni azonban nem mertek, félve attól, hogy kulturális érzéketlenséggel vádolják majd meg őket.
Hasonlóan tétlenek maradtak a hatóságok, amikor pakisztániak csoportosan zaklattak szexuálisan gyerekeket az utcán több brit városban, sőt amikor a veszélyekre a gyerekek figyelmét felhívó filmben egy ázsiai lépett fel támadóan egy fehér gyermek ellen – ahogy az a valóságban történt –, a készítők a következményektől tartva inkább új kampányfilmet készítettek. Itt már a támadó fél volt fehér, míg az áldozat fekete, ázsiaiakról pedig szó sem esett, viszont az alkotás immár politikailag korrekt volt.
Még a zaklatási botránytól leginkább érintett terület parlamenti képviselője is hezitált, hogyan tárja az évek óta ismert problémát a nyilvánosság elé anélkül, hogy pusztán a segítségkérésért rasszistának bélyegezzék. A szélsőséges PC-logika szerint ugyanis nem szabad megzavarni a bevándorló közösségek belső életét.
Phillips felidézi egy brit színész esetét is, aki, fajgyűlölőnek éppen nem nevezhető módon azért szólalt fel, hogy Nagy-Britanniában több fekete színész jusson munkalehetőséghez. A politikai korrektség bajnokait azonban szándéka egyáltalán nem hatotta meg: mivel kimondta a tiltott „színesbőrű” szót, azonnal támadások kereszttüzébe került.
Az egykori jogvédő szerint ezek az esetek nem csak azt mutatják, hogy a politikai korrektség immár a szólásszabadságot veszélyezteti, de már kitalálói számára is problémát okoz, hiszen ha a kisebbségek puszta említése is bűn, akkor támogatni sem lehet őket.
Az élet nem polkorrekt
Ugyanakkor hiába a szólásszabadság eltiprása és a véleményterror, az élet továbbra sem akarja a szélsőséges liberálisok feltevéseit igazolni. A mára kevert lakosságúvá vált Londonban például mai napig nincs túl sok társadalmi kapcsolat a különböző etnikumú és vallású emberek között, sőt, minél tarkább egy körzet összetétele, a lakók annál inkább saját nemzetük és vallásuk képviselőivel keresik a kapcsolatot.
Ugyanígy nem az egyenlő esélyek megteremtése vonzza azokat a munkaadókat, akik például a lengyel nyelv ismeretét szabják feltételként álláshirdetéseikben. Egyszerűen a szalag mellett nincs idő a kulturális különbségekre, a munkásoknak és főnökeiknek érteniük kell egymást – jelenti ki Phillips.
Őszinte hang?
Phillips, aki hosszú éveken át maga is a polkorrekt beszéd elkötelezett harcosa volt, most kijelenti: az, hogy mindenki kifejezhesse a véleményét anélkül, hogy azonnal rasszizmussal vádolnák, fontosabb cél, mint az, hogy senkit semmilyen sérelem ne érhessen.
Kérdés, képes-e még Nyugat-Európa visszatérni egy normálisabb közbeszédhez, melyben a problémákat néven lehet nevezni. A legutóbbi évek politikai változásai ugyanis egyre inkább azt mutatják: az embereknek az őszinteségre lenne a legnagyobb igénye.