Robbant a bomba, én meg azóta ruhában alszom - interjú Kocsord jobbikos polgármesterével

Elmentünk Földi István polgármesterhez, hogy megtudjuk, tart-e még a lendület.

A választás előtt sok kritikát állított fel a település addigi vezetésével szemben, az egyik legjelentősebb a sokaknak megélhetést adó közmunka rendszerét illette. Eltelt másfél hónap, mi változott azóta, hogy Ön a polgármester?

Kocsordon a közmunkaprogram nem volt hatékony, a pályázatok még az előírásoknak megfelelően voltak beadva, de az egyes programelemekben rejlő lehetőségeket nem megfelelően használták ki. Eközben a tényleg a megélhetésért küzdő rászorulók nem tudtak elhelyezkedni. Jelenleg a teljes munkaidőkeretet hasznos munkával töltik a közfoglalkoztatottak, ma már nem látni árokparton üldögélő közmunkásokat, amely sokunk számára irritáló volt az előző időszakban. Napi háromszori személyes ellenőrzéssel meggyőződünk arról, hogy megfelelően történik a munkavégzés, amit az emberek is elfogadnak. Ezt pedig szeretettel és bizalommal értem el, nem agresszióval és diktatórikus nekiszaladással.

Persze voltak, akik ezt a munkatempót nem tudták felvenni, mert nem ehhez voltak hozzászokva. Így közös megegyezéses alapon cserélődtek az emberek. 

Tehát az alapoktól kellett kezdeni az építkezést.

Igen. Amikor odáig eljutottunk, hogy már napi nyolcórás lett a munkavégzés, még azt is el kellett nekik magyarázni, hogy ez egy munkahely. A közmunkának az a lényege, hogy megtanítsa az embereknek a munka szeretetét. Ezt három hét alatt elértük, még ha napi 14 órányi munkába is került. Természetesen a tolvajlás is rendesen benne volt a közmunkaprogramban: két nap alatt 13 fűkaszához 160 liter benzint használtak el, de amikor észrevettük, már kétszer ekkora területre elég volt 22 liter. Ezt úgy hívják, hogy lopás. Fűkaszadamilból is elfogyott 50 méter, erre én

mondtam nekik, ez nem Németországból származó savanyú gumicukor, hogy így lehet enni.

Ezzel rögtön megtakarításokat lehetett elérni az önkormányzatnál, amit vissza tudunk forgatni a település jóléte érdekében. Közparkokat hozunk létre, a régieket felújítjuk, a volt TSZ előtti területet rendbe rakjuk, de még az óvoda kerítésének lefestésére is jutott, ahogy buszmegállókat is felújítottunk. Ráadásul a munkához sem úgy állnak már hozzá, hogy közben a polgármestert szidják, hanem jönnek és kérdezik, jól csinálják-e a feladatukat.

Említette, hogy napi háromszori vizit van. Ön is ellenőrzi őket?

Igen, rendszeresen kimegyek személyesen, és megnézem, hogyan dolgoznak. Aztán egyszer csak azt látom, hogy már azon veszekednek a cigány asszonyok, hogy ki ültesse el a legtöbb virágot a faluban.

A kampányban arról is sok szó esett, hogy a helyiek híján vannak a közösségi programoknak, a szórakozásnak, és hogy Ön ezeken is változtatna. Itt mi történt?

Az elmúlt bő egy hónapban főleg a helyi civil szervezetekkel együtt, rengeteg erőfeszítés árán eljutottunk oda, hogy szeptemberig folyamatosan programok lesznek Kocsordon: helyi művészek estje, kivetítő, sörsátor, szabadtéri bunkermozi, rendőrségi és ÁNTSZ-bemutatók, felvilágosító szexterápiás és drogprevenciós előadások. De versenyeztetjük a helyi zenészeket is,

mert az ilyen dolgokból profitál a helyi társadalom, így épül a közösség.

És azon kívül, hogy eddig semmilyen program nem volt, most pedig rendszeressé válnak, miben különbözik egy jobbikos település a többitől?

Természetesen megkezdtük a nemzeti öntudatra való nevelést, aminek az a lényege, hogy én hadtörténészként kifejezetten kértem az intézményvezetőktől, például az óvoda vezetésétől, hogy a közösségépítés érdekében öt nagy rendezvényük is legyen. Ilyen a március 15-i, a június 4-i megemlékezés, az augusztus 20-i, az október 23-i, és a december 1-i amikor a Székely Hadosztályra emlékezünk. Kocsord történelmének egyik nagy sikere volt a mostani Trianon-megemlékezés is, amin több mint háromszáz ember vett részt, az óvodásoktól az iskolásokon át, idősektől a kisebbségekig, mindenki. Pártpolitikai jelképeket nem használtunk, történelmieket viszont igen, így a nemzeti zászlók mellett például árpádsávosok is voltak.

Jó volt azt látni, hogy magyar és cigány gyermekek együtt, árpádsávos zászlóval a kézben sétáltak.

Kocsord viszont még ennél is többet akar, hiszen zajlik a várossá nyilvánítás folyamata. Van esély erre? Mire számítanak?

Kocsordnak nagyobb lehetőségei lennének ha város lenne, és ehhez mindene adott is: háromezer fő felett vagyunk, esperesi hivatalunk és 600 éves unitárius kazettás templomunk van, valamint a közösségi élet felfuttatásából is látszik, hogy nem egy egyszerű kis falu akarunk lenni, hanem egy dinamikus kispolgári város. Van ipari területünk, nemrég olasz befektetők érkeztek ide, akik munkahelyeket akarnak teremteni, amiben persze csábító, hogy nincs iparűzési adónk.

Ha már befektetés: korábban arról beszéltek, a pályázatokra sem ment rá az önkormányzat, ezen változtattak?

Az elmúlt hat évben itt semmilyen pályázat nem volt, most viszont egyszerre négy fut, és tovább is bővítjük őket. Az óvoda egy 300 millió forintos pályázat keretében újulhat meg, az unitárius egyházközösséggel egy 130 millió forintos szerződés keretében szabadtéri színházat, történelmi kalandparkot és játszóteret hoznánk létre, valamint a helyi konyhát is tízmillió forintból raknánk rendbe. Ezek új dolgok Kocsord életében, és én a pályázatok során arra akarok koncentrálni, hogy a városiasodás minél gyorsabban végbemenjen.

És hogy működik a testületi munka? Hiszen Ön jobbikos polgármester, de a testület többsége független, vagy rejtett párttámogatással bír.

A testület önös érdekeket képvisel, de a falu látja, hogy az új polgármester a fejlődést hozta el a szemléletével és mentalitásával, legyen szó a közmunkáról, a pályázatokról, vagy a rekonstrukciókról. Bízom abban, hogy a testület ennek nem akar keresztbe tenni, mert ha igen, akkor úgy látom, hogy a település meg fogja őket törni.

A kocsordiak rájöttek, hogy ennek a pártnak az emberei ténylegesen a közösség építéséért tesznek. Már nem úgy megy, mint korábban, hiszen például hozzám is bejött már egy vállalkozó, hogy hová tegye a pénzt. Azt mondtam: sehová. Új világ van Kocsordon, itt nem kell lefizetni senkit.

Én továbbra is megyei közgyűlési képviselőként próbálok élni a lobbierőmmel, ahogy kapcsolatban vagyok országgyűlési- és Európa parlamenti képviselőkkel is. Hadat nem üzenek senkinek, de Wass Albert nyomán jóindulatra figyelmeztetem őket. Fogást azonban hiába keresnek, még nem találtak rajtam, legfeljebb leszavaznak, amit tudnak.

Tehát megkapja a Vona Gábor által személyesen is ígért segítséget a település további vezetéséhez?

Abszolút. Különböző szakembereket bocsátottak az önkormányzat számára, teljesen ingyenesen, így a jogi ügyek, a pályázatok, vagy épp a közmunkaprogram áttekintéséhez is segítséget kaptunk. Sőt, dr. Apáti István országgyűlési képviselő jóvoltából még a parlamentbe is eljuthattak a hivatali dolgozóink.

Vannak, akik szerint túl nagy falat volt az a kilencpontos választási ígéret, amivel kampányolt. Menni fog?

Hatalmas lendületet vett fel a település, mind a kilenc pontba beleharaptam. Mindegyik, mint a makedón falanx megy előre, az elkerülőút megépítésével is haladunk, hiszen napi 18 ezer autó halad itt át, így valamit lépni kell. A nyárra tüntetést, útlezárást tervezek, hogy az egész ország figyelmét felhívjuk arra, a helyzet tarthatatlan.

És a közbiztonság?

Ez szerencsére Kocsordon eddig sem volt különösebb probléma, a cigány-magyar együttélés is virágzik. De ahogy az elmúlt másfél hónapban tovább nőtt a bizalom, úgy javult tovább a közbiztonság is. Még azt is tudjuk, hogy ki, mikor és hol csapta le a legyet. Persze vannak emberek, akik nem akarnak beilleszkedni a társadalomba, de velük nem lehet mit kezdeni. Azok eddig sem tudtak megjavulni, én pedig lehetőséget adtam nekik nem egyszer, nem kétszer, harmadjára viszont elköszöntem tőlük. Háromezer embernek maradéktalanul megfelelni nem lehet, de a lehető legtöbbnek megadni a nyugalmat és a jövőt, azt igen.

A választás előtti napokban lejáratókampány indult Ön ellen, ismeretlenek rágalmazó cetliket szórtak szét a településen, amin többek között azzal is megvádolták, hogy tetovált, és tippmixezik. Ezek a vádak nem túl súlyosak, de ha már az Európa-bajnokság jelenleg is zajlik, megkérdezem: most is fogadott?

Lazio drukkerként nagyon szeretem a focit, ebből fakadóan latolgatom az esélyeket, és tippmixelgetek, ami jól is megy. Én korábban sem sörözgettem, ehelyett inkább kétszáz forintokkal elszórakozgattam, de ha egy nap 600 forintért játszottam, már sokat mondok. Egyébként ez is onnan ered, hogy Kocsordon semmilyen közösségi élet nem volt, csak ez. És igen, az Európa-bajnokságon is játszok, és néha nyerek is.

Folytatódik a lejáratás?

Persze, jelenleg is több nő vár tőlem gyermeket, adótartozásom van a nem létező vállalkozásom után, ezt és azt az embert is megvertem, közben pedig bőr ülőgarnitúrám van, és szórom a közpénzt. Ilyeneket mondanak, tehát pletykák szintjén nagyon szeretnek a magánéletemmel foglalkozni, de ezeknek semmi alapjuk. Főleg, ha megnézzük, hogy a rosszakaróim némelyike még soha életében nem végzett tisztességes munkát, mégis az interneten terjeszti, hogy én mit és hogyan csinálok. Ennél viszont fontosabb, hogy egy befektetővel rekonstruáljuk az iskolatavat, jöhetnek az olaszok munkavédelmi ruhát gyártani, parkokat újítunk fel, kerítéseket, buszmegállókat csinálunk. Tehát bumm, robbant az egész település, az meg, hogy én otthon ruhában alszom egy hónapja, csak azt jelenti, hogy haladunk. A lakosok pedig elégedettnek tűnnek.