Az emelkedést a „geostratégiai összefüggések megváltozásával” magyarázta a cég vezérigazgatója, utalva a közel-keleti és az ukrajnai helyzetre. Az utóbbi érthető, hiszen a háború valós közelségbe került Romániához is, így ésszerű és indokolt ilyen esetben a hazai fegyvergyártást a hadsereg szükségleteinek alárendelni. Éppen ezért Románia 2017-re a GDP 2%-át költi a román hadsereg finanszírozására (Magyarország kb. a GDP 0.8%-át fordítja ugyanerre a célra…).
Viszont a hazai fogyasztás növekedése nincsen arányban a 400%-os emelkedéssel. Az Egyesült Államok és a Szaúd-Arábia előkelő helyen szerepelnek Románia fegyvereladási partnerei között, amelyet nem is tagadnak. Mindkét fél elsősorban a kézifegyvereket és a szükséges lőszereket vásárolja a román állami fegyvergyártótól, hiszen nem meglepő módon a Romarm legrentábilisabb ága az orosz típusú fegyverek klónjainak gyártása, illetve az ilyen típusú fegyverekhez szükséges lőszerek előállítása.
Ehhez viszont tudnunk kell azt is, hogy sem az Egyesült Államok sem pedig Szaúd-Arábia hivatásos fegyveres állományai nem használnak orosz fegyvereket. Szaúd-Arábia összes fegyvernemében nyugati fegyvereket találhatunk, nem is kis számban.
Az is szinte tény, hogy a „dúsgazdag olajország” NGO és különböző alapítványokon keresztül gyakran juttat fegyvereket a szíriai polgárháborúban harcoló „mérsékelt ellenzékieknek”, amelyek gyakran egyenesen az ISIS vagy más terrorista szervezet kezei között végzik, így tehát joggal vetődik fel a kérdés, hogy az EU- és NATO-tag Románia közvetett módon fegyvereket juttat-e az ISIS-hez. Ezt persze így konkrétan nem tudjuk megválaszolni, de sokat sejtető a tény, hogy jövőre a Romarm további euró milliókat költ arra, hogy felújítsa, és újra gyártásra bírja a fogarasi lőszergyárat…