A régi falusiak nagyon féltek az igézéstől és a rontástól, valamint tartottak a ház körül leskelődő gonosz erőktől, ezért ősi praktikákkal próbálták meg távol tartani őket. A ház és a külvilág határa a küszöb volt, ezért sok helyen az alá rejtettek különös tárgyakat, növényeket, amelyek elriasztják a gonoszokat. Hajdúböszörményben régen például borsószemet helyeztek, mert azon nem tud áthatolni a boszorkány. A Szilágyságban nadragulyával űzték el a gonoszt. A Fekete-Kőrösök völgyében a küszöb belső oldalához piros rongyot kötöztek, az volt az általános gonosz elhárító eszköz. A palócoknál, de az Alföld más vidékein, így Szegeden is megtaláljuk a gonoszűző piros rongyot, mint rontás elhárító és gonoszűző szert. Volt, ahol patkó került a küszöb alá.
Ablak
Régen a falusiak nem szerették tárva-nyitva tartani az ablakot, mert attól féltek, hogy a gonosz erők besurrannak és megtelepednek a ház zugaiban. Csak nagyon óvatosan tárták ki az ablakot. A legismertebb gonosz járó napokon, így például Luca-napkor különösen ügyeltek arra, hogy minden nyílás jól be legyen zárva. Élt az a babona, hogyha Szent György nap előtt ajtót nyitnak, akkor jég veri el a határt. De óvakodtak attól is, hogy villámláskor minden ablak be legyen zárva, nehogy becsapjon a mennykő.
Eresz
Az ereszhez is különös hiedelmek társultak. Mivel az már nagyon közel van a ház belsejéhez, nagyon óvták, hogy idegen ne érjen hozzá. A boszorkányok elhelyezhettek ott rontó tárgyakat, illetve, aki közel feküdt hozzá, azt megbetegíthették. Éppen ezért tilos volt a közelben aludni, valamint gyereket odahelyezni, mert könnyen megronthatták a boszorkák. Vihar közeledtekor katolikus falvakban a tűzbe dobtak néhány szem barkát; vagy a barkás ágat az eresz alá tűzték, vagy lelógatták a mestergerendáról, hogy ne csapjon villám a házba. Ha valaki szerelmi rontással magához akart kötni egy legényt, akkor az ereszébe gatyamadzagot helyezett el.