„A magyar fogyasztóknak a jövőben sokkal jobban oda kell rá figyelniük, mit vesznek le a polcról, ha egészségesen akarják felnevelni a gyermekeiket”
– szállt be aggódva a védekezésbe Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) elnöke a rovarfehérjékkel történő brüsszeli támadás ellen. Az Országgyűlés sokszor szerencsétlenkedő alelnökeként is latba vetve tekintélyét, emelte föl Jakab a hangját, mert az Európai Bizottság friss döntése alapján a házi tücsökkel együtt, ugye, már négy olyan rovarfajta van, amely a kereskedelmi forgalomban élelmiszerként, és élelmiszer-összetevőként jelenhet meg az Európai Unióban. Természetesen komoly veszélyeket lát az uniós döntésben, amiről a Demokratának panaszkodott.
A zöldek szerint a klímavédelem indokolja, hogy a nagy testű állatok és a szárnyasok húsa helyett inkább rovarokkal táplálkozzunk, mert ezzel – úgymond – védjük a környezetet. A döntéshozókat vélhetően az is befolyásolta, állítja Jakab István, hogy ma már az unió területén is nagy számban élnek emberek, akik a világnak olyan területeiről érkeztek, ahol a táplálkozási kultúrának része a rovarevés. Nálunk azonban, ahol szinte dúskálunk a fehérjében gazdag, egészséges élelmiszerben, mindez nem indokolt. „Ha országunkban kapni lehet majd rovartartalmú élelmiszereket, egyértelmű jelzésekkel kell tájékoztatni a fogyasztókat a hatóságok szigorú ellenőrzése mellett és indokoltnak tartja ezeknek az élelmiszereknek az elkülönített elhelyezését az áruházak polcain” – emelte föl mutatóujját, ám kissé elkésett a figyelmeztetéssel, mivel ekkorra már Nagy István miniszter be is jelentette az erre vonatkozó intézkedést.
Az államférfiak tiltakozása hevességének okát kevesen értették, arra ugyanis a bizottság senkit sem szólított föl, nem vált kötelezővé senkinek, hogy innentől kezdve hagyjon fel a hagyományos fehérjék fogyasztásával és kizárólag rovarokat egyen. Arról pedig a miniszter és az alelnök is hallgatott, hogy ha nem is rovarfehérjékből, de a rovarokból származó összetevők már ma is számos kedvelt élelmiszerben jelen vannak. A Pénzcentrum gyűjtött össze és adott közre figyelemre érdemes listát ezekről. Mint a lap írja, a magyarok többsége feltehetően naponta fogyaszt olyan élelmiszert, amelynek adaléka rovarból kivont anyag, vagy rovarváladék. Széles körben alkalmazott ilyen adalék például a kármin és a sellak. Míg előbbi húskészítmények, édességek, lekvárok, italok, stb. piros árnyalatáért, utóbbi édességek, csokoládék, gyümölcsök és gyümölcskészítmények fényes hatásáért felelős.
A Nébih E-szám kereső oldala szerint a kárminokat és a kárminsavat a kosnilból állítják elő – amely a bíbortetű (Dactylopius coccus Costa rovar) nőnemű példányainak szárított testéből áll. A tájékoztatás szerint a színező alkotórész a kárminsav, mely vörös, sötétvörös színű. Az élelmiszereknek a kárminsav eperszínű árnyalatot ad. A Nébih szerinti példák engedélyezett felhasználásra: cukorkák, desszertek, gyümölcskocsonyák, húskészítmények, italok, joghurtok.
A Nébih leírása szerint a sellak a Laccifer lacca indiai pajzstetű gyantás váladékából készült tisztított és fehérített bevonat. Példának az engedélyezett felhasználásra a csomagolt édességeket hozták.
Gyakran a kármin adja a bevonatos cukorkák, drazsék közül a pirosak színét, így megtalálható többek között az M&M's drazsékban, de a franciadrazséban, és a dunakavicsban is. Édességekben szintén találkozhatunk az E120 adalékkal színezőanyagként, lehet a rózsaszín bevonatú fánkokban, vagy mignonokban, a marcipán tortadíszekben (pl. Szamos), egyes gyümölcsös töltött csokikban (pl. Tibi, Vadász). Még péksüteményt és bacon ízesítésű kekszet (Tuc) is találtak a lap munkatársai, amiben E120 színezék volt feltüntetve.
A gyerekek kedvelte édességek mellett számos húskészítménybe is kerül kárminsav.
Ott van rengeteg
- löncshúsban, felvágottban, párizsikben (pl. Pick Harmónia, Pápai Sliced Bologna Sausage, Finonimo, eFeF),
- virslikben (pl. Kaiser Frankfurter Party, PICK Pickolino, Finonimo),
- májkrémekben (pl. Kaiser, Finonimo),
- debreceni és lecsókolbászban (Hetvenhetes, Kaiser),
- és füstölt parasztkolbászokban is (pl. Gyarmati).
Sőt, kerülhet kármin a piros halikrákba, vagy rák ízesítésű halrúdba is.
Bár a Nébih csak a csomagolt édességeket hozza példaként, sellak lehet a gyümölcsökön, hogy kívülről fényes legyen a héjuk, gyümölcskészítményekben, csokoládékban, csokoládékba mártott magvakban, kekeszekben, ostyákban, gabonapelyhekben, drazsékban, stb.
E904-et találtak például
- a Tesco által árusított citromnál,
- a népszerű Perle d'Or Belgian Seashells belga (kagyló és csiga formájú) csokoládé pralinénél,
- a Dr Gerard csokiba mártott keksznél,
- a Kalifa Granada csokiba mártott termékeinél,
- a Harry Potter Bertie Bott's Beans ízesített cukorka válogatásnál,
- a Kometa Malabo gyümölcskosárnál,
- a Rollo és Goodwill Decor Collection gabonagolyóknál,
- a Szerencsi - Paleobon tökmaggal dúsított eritrtites étcsokoládénál,
- a Nobilis csokoládés aszalt gyümölcsös termékeinél,
- az ILLA pálinkás drazséinál,
- a Dr. Oetker arany Dekor gyöngynél,
- a Lindt Swiss Luxury Selection válogatott svájci csokoládénál,
- a The Box Donut Carnival Box fánk csomagnál
- és nem utolsó sorban a Kinder Schoko-Bonsnál.
A rovarevéssel kapcsolatban elég ellentmondásos a hatósági és politikai kommunikáció – fogalmaz udvariasan a témáról G7 gazdasági portál. 2017-ben még a Nébih szakembere is arról írt, hogy a rovarokból készült ételek előbb-utóbb a mindennapi táplálkozásunk részévé fognak válni, de egy évre rá Fazekas Sándor inkább a politikai muníciót látta meg a témában. A politika megjelenése azonban a témában teljes zsákutca.
„A rovaralapú élelmiszerek lehúzása a mi/ők politikai mocsarába egyrészt kissé abszurd, hiszen egy egyelőre prémiumkategóriás, töredékszázalékok által fogyasztott kiegészítő termékcsaládtól féltik az európai civilizációt és projektálják bele a témába a nemzethalált, – fogalmaz a lap – a zsigeri elutasítás emellett hamis érveken alapul, társadalmi-környezeti szempontból pedig kifejezetten káros”.
– nyilatkozta Diófási Dóra, aki Hollandiában, az egyik vezető egyetemi műhelyében, a Wageningen Egyetem entomológiai tanszékén MSc-hallgatóként is részt vesz már ilyen kutatásokban. Szerinte Ázsiával szemben, ahol az olajban egészben megpirított rovaroknak van nagy hagyománya, Európában a kulturális különbségek miatt inkább a feldolgozott termékeknek lehet esélye. Magyarországon egyelőre senki nem foglalkozik rovarélelmiszerek előállításával. Importrovarokat néhány üzletben, illetve az online kereskedelemben lehet kapni; keresettek például a Jimini’s felső kategóriás bogarai – 10 gramm feketeborsos sáska 2700 forint körül van -, de a kifli.hu révén a rovarak megjelentek a lakossági tömegkereskedelemben is.
Antonovits Bence, aki a benelux rovariparban, illetve a Pannon Protein takarmányrovarokkal foglalkozó cégnél dolgozott korábban, úgy fogalmazott, hogy a rovarfogyasztás szélesebb terjedéséhez még jelentős innovációk és alacsonyabb ár kell: miközben nagyon olcsó nyersanyagról van szó, a feldolgozott termékek egyelőre inkább prémiumkategóriásak, és az ízük, állaguk is hagy kívánnivalót maguk után. Szerinte a kulturális ellenállás leküzdhető lenne: „a 18. században a magyarság átállt a juhfaggyúról a sertészsírra, a 20.-ban a zsírról a napraforgóolajra, most pedig egyre inkább az olívára – ezt megoldják a marketingesek”.