Sarlós Boldogasszony napja

Az aratáshoz olyan ősi szokások kapcsolódnak, amely minden bizonnyal a kereszténység előtti korra nyúlnak vissza. Ezek igyekeztek elkerülni a vihart, különféle praktikákkal jó és napos időt kértek az égiektől. Tárnokban például az aratók egy köteg gabonát adtak a templomnak, hogy harangozzák el az égiháborút. 

 

Az Ormánságban főleg a villámlástól és a mennydörgéstől féltek, ezért, ha az aratás ideje alatt villámlott, a munkások keresztbe rakták lábukat, hogy ne legyen bajuk. 

 

Az aratás befejeztével a búzakalászból, mezei virágokból koszorút fontak, amely mágikus erővel bírt, megóvta az embereket a betegségtől. Sokan ezért még a tyúkok elé is vetettek belőle. Szokás volt a kévét a ház sarkába felállítani, hogy az megvédje a ház népét az ártó erőktől, de volt, ahol erre a célra az arató koszorú is megfelelt. 

 

A Rábaközben Sarlós Boldogasszonykor kezdik meg a termény betakarítását. Ez olyan jelentős nap volt a mindenkori parasztság életében, hogy ünneplő ruhát öltöttek, majd a munka megkezdése előtt Istenhez fohászkodtak és különleges, talán még táltos múltunkból itt maradt szertartásokat végeztek. Az ünnep hajnalán, még napfelkelte előtt a falusiak sarlóval fodormentát gyűjtöttek, amelyet megszenteltettek a templomban. Úgy vélték, hogy a hajnalban szedett gyógynövénynek jó a gyógyító ereje. A szentelményt megszárították, majd szükség esetén a beteg jószágot ezzel, az előzőleg vízbe mártott mentával kínálták meg. 

 

Volt olyan hely, ahol ezen a napon tüzet szenteltetnek a templomban, ezen kívül megáldották az illatos gyógynövényeket, többek között a kakukkfüvet és a már fent említett fodormentát. Ezt tették a beteg párnája alá, a halott koporsójába, továbbá az ellő tehén szénájába. Az ország északi részein ezen a napon felvirágoznak egy széket és a ház elé helyezték, hogyha arra járna a „nehézkes Mária”, vagyis a Boldogasszony, legyen hol megpihennie.

Tápiógyörgyén háromszor beledobták a kaszákat az aratandó búzába, hogy a munka jól haladjon. Máshol a templom falához támasztották a kaszákat és egyéb arató szerszámokat, hogy azok jól dolgozzanak. Olyan is volt, aki egyenesen a pappal szenteltette meg. Miután előkészítettek mindent és megáldották az eszközöket, mentek ki a mezőre dolgozni. Sok helyen keleten kezdték meg a mezőt learatni.