Nagyon komoly „matekozás volt”, hogy a listák úgy álljanak össze, hogy az „megfeleljen minden szükséges kívánalomnak
- áll az egyik tanúvallomásban, amely a Telex birtokába jutott a Völner–Schadl-ügyben. Az igazságügyi tárca különböző szinteken dolgozó munkatársai beszéltek el részletesen, mit láttak a végrehajtói pályázatok megbundázásából, hogyan kezelték őket ezekben az eljárásokban. A vallomások során felbukkan néhány fideszes képviselő neve is egy-egy jelölt „támogatójaként”.
A jegyzőkönyv szerint Schadl György és Völner Pál folyamatosan egyeztettek, hogy kiket kell győztesnek kihozni.
Schadl egyszer csak felállt, kiment, majd amikor visszajött, mondta, hogy Völner úrtól jött. Ekkor a kezében lévő cetlin lévő névvel kapcsolatosan adott esetben megkérdezte, hogy hogy is van az adott hely listája, és ha ott nem az jött ki eredménynek, hogy a cetlin levő név nyerjen, akkor elkezdődött a számolgatás, hogy miként lehet megváltoztatni a pontokat úgy, hogy ezt a személyt hozzák ki nyertesnek
- vallotta meghallgatásán a tárca munkatársa.
Nekem ebbe beleszólásom nem volt, maximum néha udvariasságból vagy látszatból odafordultak hozzám, és megkérdezték, hogy jó lesz így? Erre én abban a szituációban nem mondhattam mást, mint egy kényszeredett igent, mivel lényegében dr. Völner Pál mint főnököm is benne volt azok között, akik ezeket eldöntötték. Hogy őszinte legyek, nagyon rosszul éreztem magam az egész megbeszélés alatt
- tette hozzá a minisztériumi munkatárs aki vallomásában ugyanő azt is állítja, voltak olyan emberek, akikről a meghallgatásokon és a minisztériumi megbeszélésen is kijelentették, hogy akárhányszor pályázhat, soha nem fog nyerni, mert nem baráti ember köreihez tartozik.
A 2020 őszi pályázaton újabb szintre lépett a dolog: ekkor már Völner Pál írta meg a miniszternek, saját fejléces papíron, hogy kit javasol nyertesnek, ilyen előtte nem fordult elő a tanú szerint.
Egy másik tanú egy másik időszakban volt az úgynevezett felterjesztő. Ez azt jelentette, hogy a pályázati pontosztás után
ő küldte tovább a kinevezőnek, Vízkelety Mariann államtitkárnak a nevet, akit ki kellett nevezni adott körzetbe végrehajtónak. (Az azóta már miniszteri biztossá lett Vízkeletyről minden tanú azt mondta, csak formális aláíró szerepe volt, nem vett részt a döntésekben. Volt, aki úgy fogalmazott a vallomásában, hogy Vízkelety „légüres térben volt”.)
Egy harmadik minisztériumi dolgozó pedig úgy fogalmazott, neki már előre jelezték, hogy „nem a minisztérium képviselője a legfontosabb személy ebben a bizottságban, finoman szólva, tehát nem rajtunk fog múlni a dolog”. Valóban így lett, senki nem kérdezte őt a pontok kiosztásánál. „Nem esett jól, mert kissé feleslegesnek éreztem így a jelenlétemet”, mondta. Volt olyan meghallgatás, amely után
A minisztériumi munkatársat ezután behívták Vízkeletyhez, ott ült Völner is, aki átadott egy kézzel írt listát, hogy őket kell felterjeszteni.
Azt az esetet többen is elmesélték, hogy egyszer egy minisztériumi dolgozó észrevette, hogy a végrehajtói kar rosszul adta össze a pontokat a pályázatoknál, majd
A Telex szerint nem csak a kinevezéseknél, hanem a fegyelmi ügyeknél is élet-halál ura volt Schadl György és a vele együtt mozgó Völner Pál a tanúvallomások szerint. Ez két okból is lényeges:
egyrészt, ha egy fegyelmi legalább pénzbüntetéssel zárul, akkor a végrehajtói kinevezés nem hosszabbodik meg automatikusan hét év után, hanem újra pályázni kell. Másrészt, ha elindul egy fegyelmi eljárás, és a végrehajtói kar és a minisztérium közösen felfüggesztést javasol, akkor a bíróságnak nincs mérlegelési joga, fel kell függesztenie a végrehajtót.
Volt olyan eset, hogy egy végrehajtó ellen a minisztérium illetékese elindította az eljárást, majd egy megbeszélésen, amin Völner és Schadl is ott volt, Schadl elkezdte Völnernek magyarázni félig viccesen, hogy miért látja rosszul az ügyet a minisztériumi dolgozó. Az ő véleményét aztán Völner is osztotta.
„Az egész arra ment ki, hogy én is »belássam a hibámat«, és hogy vonjuk vissza a feljelentést. A legvégén dr. Völner Pál megkérdezte, hogy ugye most már én is egyetértek azzal, hogy vissza kell vonni a feljelentést, amire nem nagyon tudtam mást mondani, mint hogy igen”, emlékezett vissza a minisztériumi munkatárs.