Semjén Zsolt sajátos megközelítésben tálalta a magyar nemzetpolitika közelmúltbéli "eredményeit": a várható szerbiai magyar kulturális autonómia kapcsán kifejtette, hogy szerinte
"Magyarország és a magyarság a történelmi sebeken túllépve őszintén kiegyezett és kibékült Szerbiával, és bizalmi, baráti, szoros a két ország együttműködése nemzetközi téren is".
Keleti szomszédainkkal kapcsolatban felelős és abszolút reálpolitikai hozzáállást sugallva hozzátette:
"Ha velük meg tudtuk csinálni, nem hiszem, hogy a mi készülékünkben van a hiba, ha a románokkal nem tudjuk."
Úgy tűnik, Semjén nem fektetett túl sok energiát abba, hogy megjegyezze a jobbikos Szávay István szavait, aki még a Nemzeti összetartozás bizottságának májusi ülésén hívta föl a KDNP elnökének figyelmét arra, hogy
"Szerbia a nagy magyar-szerb megbékélés és a Délvidékre érkező magyar gazdaságfejlesztési milliárdok (melyek egy része adóként Belgrádba vándorol) ellenére sem hajlandó teljesíteni délvidéki magyarsággal kapcsolatos kötelezettségeit".
Ilyen példát azért mégsem illenék követendőként állítani a többi elszakított nemzettestvérünk elé, hiszen annak ugyanaz lesz az eredménye, ami általában a fideszes politikai húzásokat jellemezni szokta: fél-, vagy látszatmegoldások halmaza, ami legfeljebb egy szűk csoport számára - jelen esetben az utódállamok elitjével lepaktáló haszonlesőknek - lesz előnyös, minden egyéb tekintetben szimbolikus lépés marad.
Keményebb fellépés jöhet Ukrajnával szemben, de a nagy magyar-szerb megbékélés már elfogadható
Az ellenzéki politikus pozitívumok között hangsúlyozta, hogy a Jobbik támogatja a kormány különféle külhoni magyar megmaradást segítő programjait, a megemelt költségvetési támogatásokat, a Határtalanul! program működésének javulását, a magyar közigazgatás külhoni teljesítményét, vagy azt, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények között immár olyan iskolák is ott lehetnek, mint a Jobbik által kiválósága okán korábban számos alkalommal javasolt Beregszászi Magyar Gimnázium vagy a técsői református líceum.