Sikeres volt az éhségsztrájk

A 27 éves Mohamed Szultán pere azoknak a zavargásoknak az idejére nyúlik vissza, amelyek Mohamed Murszi iszlamista elnök 2013. július 3-ai megbuktatását követték. Az ország modern történetének legvéresebb napján, 2013. augusztus 14-én a biztonsági erők feloszlatták a Murszi-párti tömegek két tiltakozó akcióját Kairóban, és ennek során több száz, egyes források szerint több mint ezer ember vesztette életét.
 
Szultánt a Murszi mögött álló Muzulmán Testvériség iszlamista szervezet számos vezető tagjával - többek között apjával, Szaláh Szultánnal - együtt azzal vádolták, hogy a vérengzés után részt vett egy operációs központ működtetésében, ahonnan a megbuktatott rezsim híveinek mozgását irányították az egész országban.
 
Az amerikai Ohio State Universityn diplomázott fiatalt hamis hírek terjesztésének és az időközben terrorcsoportként betiltott Muzulmán Testvériség támogatásának vádjával életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, apjára pedig - csakúgy mint az iszlamista csoport vezetőjére, Mohamed Bedíéra - ugyanebben az eljárásban a halálbüntetést szabták ki.
 
Az ifjabbik Szultán - aki állítása szerint nem volt tagja a testvériségnek - fogsága nagy részét a hírhedt kairói Tóra börtön egyik magánzárkájában töltötte és az első perctől kezdve éhségsztrájkot folytatott, amikor éppen nem a börtönkórházban kezelték rohamosan romló egészségügyi állapota miatt. Családja szerint a biztonsági erők az apját akarták letartóztatni, de mivel őt nem találták otthon, Szultánt vitték el helyette.
 
Kiszabadulását egy tavaly év végén hozott elnöki határozat tette lehetővé, amely megengedi Egyiptomban elítélt, vagy perbe fogott külföldi állampolgárok kitoloncolását. Egyik ügyvédje szerint Szultánnak az ítélet után nem volt más választása, minthogy leadja egyiptomi útlevelét, azért, hogy amerikai papírjainak köszönhetően kikerüljön az országból. Már szombaton felültették egy Frankfurtba tartó repülőgépre.
 
Nővére, Hanáa Szultán Facebook-oldalára néhány órája felkerült bejegyzésében ez olvasható: "Isten kegyelmének köszönhetően hihetetlen boldogsággal megerősíthetjük, hogy Mohamed úton van hazafelé közel két év fogság után. Örökre elkötelezettjei vagyunk azon számtalan embernek, akik (...) fáradhatatlan munkával szabadon engedésén dolgoztak. (...) Ugyanakkor örökre tudatában leszünk annak is, hogy világszerte sok névtelen ember továbbra is tévesen sínylődik fogságban."