Egy platformon a szemétfronton a siófoki független és a tabi fideszes polgármester

A siófoki független polgármester fideszes kollégájával vállvetve, erőiket, tudásukat egyesítve küzd, hogy végre tiszta viszonyok teremtődjenek a hulladékpiacon. Ezt is hozta a szemétbiznisz államosítása, meg azt, hogy Siófok térségében éppen egy külföldiből állami többségi tulajdonúvá lett cég szorul ki a piacról.

Akármekkora káoszt is teremtett a hulladékos államosítás, abban Lengyel Róbert független siófoki polgármester, a Siófok-térségi önkormányzati hulladékkezelési társulás elnöke, a Magyar Polgármesterek Közössége elnöke teljes mértékben egyetért Schmidt Jenő tabi fideszes polgármesterrel, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége elnökével: a dél-balatoni, észak-somogyi régióban tisztább viszonyok alakulhatnak ki azáltal, hogy megszabadulhatnak egy, a térségben valaha egyeduralkodó, amúgy profitorientált társaságtól. Ez az NHSZ Zöldfok Zrt., melynek Siófok a székhelye és fénykorában az osztrák AVE volt a többségi tulajdonosa. Az Orbán-kormány azonban az elmúlt időszakban sorra vásárolta ki a külföldi tulajdont a hulladékos cégekből, így a Zöldfokból is, melynek ma az állam a többségi tulajdonosa, Siófok önkormányzatának van még a múltból fakadóan 26 százaléknyi részesedése. 

A Zöldfok eredetileg teljes egészében Siófok cége volt, a város két lépcsőben adta el előbb a kisebbségi, majd a többségi tulajdonrészt az osztrák AVE-nak. Hosszú évekig a dél-balatoni hulladékpiac szinte egyeduralkodó szereplője volt a társaság, az Orbán-kormány intézkedései azonban háttérbe szorították. Törvénybe került ugyanis, hogy közszolgáltatási engedélyt csak nonprofit szolgáltatók kaphatnak. Közben a dél-balatoni, észak-somogyi régióban az önkormányzatok két új nonprofit szolgáltatót is gründoltak, ami leginkább két korábbi fideszes polgármester, a már emlegetett tabi Schmidt Jenő és a 2014-ig hivatalban lévő siófoki Balázs Árpád nem csak vitákba, hanem bírósági perekbe is torkolló személyes ellentétének volt köszönhető. Schmidt tabi városvezetőként több települést tudott maga mellé állítani azzal, hogy a nonprofit szolgáltatóké a jövő, az önkormányzatoknak saját kézbe kell venni a hulladékbizniszt, a lakosságon csak nyerészkedni akaró, nyereségérdekelt piaci szereplőket „ki kell szorítani”. A siófoki Balázs Árpád ellenben a Zöldfokra „esküdött”, abban látta a jövőt.

A 2014-es polgármester-választás után Schmidt Jenő maradt pozíciójában, ellenben Balázs nem, az új siófoki városvezető, Lengyel Róbert pedig hamar felismerte: valóban az lehet a hulladékkezelés jövőbeni iránya, amit TÖOSZ-elnök tabi kollégája hangoztat konzekvensen, kezdettől fogva. A törvényi változások folytán azután valóban az önkormányzatok által gründolt társaságok kaptak közszolgáltatási jogosultságot, az immár állami NHSZ Zöldfok Zrt. nem. S itt az újabb „csapás”: alighanem a gazdálkodó szervezetekkel is meg kell hogy szakítsa a kapcsolatot a siófoki Zöldfok, mely tehát furcsa módon éppen akkorra szorul ki a piacról, amikorra külföldiből állami többségi tulajdonú céggé vált.        

Két cég is sorban áll az aktuális szemétszállítási díjért – panaszolják a napokban siófoki cégek, közületek. Melyiknek fizessenek? – kérdik. A korábban a siófoki gazdálkodó szervezetekkel szerződő NHSZ Zöldfok Zrt.-nek élő szerződése van a hulladékszállításra. Csakhogy a módosított törvényi rendelkezések értelmében „a gazdálkodó szervezet ingatlanhasználók a vegyesen gyűjtött, háztartási hulladékhoz hasonló hulladékot kötelesek a közszolgáltatónak átadni, és arra közszolgáltatást igénybe venni”. Vagyis a Siókom joggal jelentkezett be a közületekhez, lévén, hogy csak e nonprofit kft. rendelkezik közszolgáltatói jogosultsággal.

– A szemétpiacot államosító kukaholding, az NHKV jelölte ki közszolgáltatónak közös önkormányzati cégünket, ezt a döntést az immár állami többségi tulajdonú Zöldfok is kénytelen lesz tudomásul venni – mondta Lengyel Róbert siófoki polgármester. – A Siókom állásfoglalást is kért az NHKV-tól, mely megerősítette, hogy jól értelmezzük a jogszabályt: a közületek is kötelesek átadni hulladékukat a közszolgáltatónak, azzal kell szerződni, annak kell a díjat fizetni. A hulladék e törvény szerint az államot illeti meg, az dönti el, ki gyűjtheti, arról mi nem tehetünk, hogy a mi térségünkben ezek a döntések sorra egy állami többségi tulajdonú céget sújtanak. Megjegyzem, ez a cég hosszú éveken át, keményen profitérdekelt, külföldi többségi tulajdonú társaságként busásan részesült a szemétpiac hasznából, s tudott egészen a tavalyi évig nem kevés osztalékot is fizetni.

Sőt, a Zöldfok „fénykorában” a futballt is kedvelte, támogatást nyújtott a siófoki klubnak, Schmidt Jenő annak idején többször is megjegyezte sajtónyilatkozataiban, hogy „a puccos vezetői autók árát, a futballtámogatást, a jelentős osztalékot mind a lakossági díjba építette be a társaság”. A piacvesztésével együtt jókora létszámcsökkenésen is átesett NHSZ Zöldfok Zrt. vezérigazgatója, Szabó Zoltán egyébként a cég honlapján fellelhető adatok szerint ma is bruttó másfél millió forintot keres havonta. Szabó Zoltán megkeresésünkre  (merthogy kíváncsiak lettünk volna cége álláspontjára is) nem reagált.

A Zöldfok egyébként nemrég tett még egy kísérletet a visszakapaszkodásra, amikor vételi ajánlatot tett a Siófok-környéki új szolgáltatóra, a Siókomra, de az érintett polgármesterek ezt elutasították (Lengyel Róbert idevágó megjegyzése: „Nem minden polgármester látja át a valóban kusza hulladékpiacot, akadt és a mai napig is akad olyan, aki képes volna a háttérből továbbra is „sugdosó, próbálkozó” Zöldfok karjaiba omlani”), sőt mi több, úgy döntöttek, hogy egyesítik erőiket: egyesül a régió három önkormányzati nonprofit szolgáltatója, a marcali, a tabi és a siófoki. Mert bár a díjat ma már az állami kukaholding, az NHKV szedi be és osztja újra a helyi szolgáltatóknak, a településvezetők ahhoz ragaszkodnak, hogy minden ki- és bejövő forint útjára rálátásuk legyen, így cégeik működésére is, hiszen – Schmidtet és Lengyelt idézve – „lejárt a puccos vezetői autók, futballtámogatások, busás osztalékok ideje”.