Idegen hatás
Thúry József, Szendrey Zsigmond, Diószegi Vilmos és más kiváló néprajzos és történész szakemberek többször hangot adtak felháborodásuknak, hogy Hunfalvy minden létező magyar szokást idegen átvételnek tartott, ahogyan a magyar őstörténetet is saját kénye-kedve szerint meghamisította.
Az utána következő néprajzosok zöme túltett mesterén és nagyon sok magyar szokást, ünnepet, építészeti stílust, de még a magyar viselet darabjait is idegen népek hatásának tudták be. Szerintük a kései, idegen, kisszámú népcsoportok új divatot teremtettek és a többségi magyarok tőlük vették át az évkör ünnepeit, tőlük tanultak házat építeni, nem apáik és nagyapáik több ezer éves szkíta szokásait folytatták. Alább bemutatunk erre egy példát.
A busójárás
A mohácsi busójárás jelenleg az UNESCO Világörökségének a része. Manapság régi sokác ünnepnek tartják. Magam sem kételkedtem mindaddig, míg meg nem láttam a 19-20. század fordulóján használt mohácsi busó ruhát: az nem a mai báránybunda volt, hanem a szibériai és mongol táltosok (bő) szalagos ruhájának a mása!
De már az is kételkedni kezd a sokác ünnepről, aki a város honlapján elolvassa az eredetéről szóló rövid híradást: „Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A mondának - mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról - aligha van történeti alapja. A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg.
Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok.” A szövegben például ellentmondás az, hogy előbb zavarták ki a helyiek a törököket, majd utána telepedtek be a sokácok. Ez azt jelenti, hogy nem a sokácok, hanem a helybéli magyarok érdeme volt a győzelem! Másik érdekesség, hogy a mai Horvátország területén egyetlen ilyen, a mohácsi busójáráshoz hasonló ünnep nincs.
Akkor vajon honnan hozták volna magukkal? Miért nem maradt eredeti lakóhelyükön meg egy ilyen szokás és miért éppen a nyelvileg beolvadt menekült kisebbség tudott volna hosszú évszázadon át megőrizni egy ilyen ünnepet? Nem véletlen, hogy nincs ilyen ünnep a Balkán horvátok által lakott részén, ott is az itáliai karneválok évadját tartják meg.
Ezzel szemben keleten, a szkíták által lakott területen vannak hasonló alakoskodó ünnepek, ahol maszkban, táltosszerű ruhában temetik el a telet és várják a beköszönő tavaszt. A farsangi népszokások másik, jelentős része –például a kisze bábu égetés vagy folyóvízbe dobása - a Zoroaszter-hithez kapcsolódó novruzhoz kötődik, amely vallást egyesek szerint Nimród alapított.