Rendeletben írta elő a szocialista spanyol kormány Francisco Franco néhai diktátor hamvainak eltávolítását a Madrid melletti Elesettek Völgyében lévő gigantikus mauzóleumból - közölte pénteken María del Carmen Calvo Poyato miniszterelnök-helyettes.
Madridi sajtótájékoztatóján a politikus azt mondta, hogy "a demokratikus Spanyolország 40. évfordulójának ünneplése, nem egyeztethető össze egy olyan állami sírhellyel, ahol Francót dicsőítik."
A döntés rendeletbe foglalása csökkenti a néhai diktátor exhumálásának jogi kockázatait, különös tekintettel a leszármazottak esetleges panaszaira. A diktátor hamvait egy olyan "méltó és tisztes helyre" helyezik el, amelyről elvben a családja dönt majd. Az azonban nem világos, hogyan fogják ezt kivitelezni, hiszen tavaly Franco szülővárosának, Ferrolnak - ahol családtagjai is nyugszanak - a baloldali polgármestere megtiltotta, hogy ott temessék el. Sőt, a döntés értelmében exhumálni kell a diktátor apai nagyszüleinek, nagynénjének, és egyik lánytestvérének földi maradványait is, akiket itt temettek el.
A kormány által jóváhagyott rendeletet a képviselőháznak is meg kell szavaznia, ahol a szocialisták ugyan kisebbségben vannak, de az egyszerű többség eléréséhez számíthatnak a Podemos radikális baloldali párt, a katalán függetlenségpárti és a baszk nacionalisták támogatására.
Pedro Sánchez új spanyol miniszterelnök június 19-én erősítette meg, hogy a kormánya exhumálni akarja és áthelyezi Francisco Franco tábornok, néhai spanyol diktátor földi maradványait a Madrid melletti Elesettek Völgyében lévő gigantikus mauzóleumból, amelyet sajátos módon egyszerre akar a "megbékélés" és "a fasizmus elleni harc emlékhelyévé" változtatni. Az utóbbi már csak azért is ellentmondásos, mert
a völgyben a polgárháború két oldalának harcosai - köztük a Franco mellett fegyvert fogó szélsőjobboldali mozgalmak tagjai is - együtt nyugszanak.
"Csak azoknak a hamvai maradnak az Elesettek Völgyében, akik a spanyol polgárháborúban estek el" - hangsúlyozta Carmen Calvo.
Franco 1939 és halála, 1975 között teljhatalmú vezérként (Caudillo) irányította hazáját, amelyet keresztény-nemzeti alapon nyugvó hivatásrendi állammá akart alakítani.
Uralma idején nem tűrte meg a rendszerkritikus hangokat, az ellenzéket börtönbe záratta, vagy elüldözte az országból. Az 1936 és 1939 között véres polgárháború során azonban a köztársasági oldalon harcoló anarchisták és kommunisták is bestiális kegyetlenséggel bántak a konzervatív, jobboldali gondolkodású emberekkel, papokkal, arisztokratákkal. Franco éppen azzal ideologizálta a "kemény kéz" politikáját, hogy ez az időszak ne térhessen vissza.
Franco exhumálásáról a spanyol parlament tavaly májusban fogadott el határozatot, de az akkor hatalmon lévő konzervatív Néppárt (PP) nem tett semmilyen lépést az ellenzéki Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) javaslatára megszavazott határozat megvalósítására.
Becslések szerint 30-60 ezer halottat temettek el az 1936 és 1939 között lezajlott spanyol polgárháború több mint félmillió halálos áldozata közül a neoklasszikus stílusú mauzóleum területén, amelyet Franco még 1940-ben kezdett építtetni a polgárháborúban aratott győzelme jelképeként. Az épületet köztársaságpárti foglyok építették kényszermunkában. Amikor azonban elkészült,
a Caudillo a megbékélés jegyében a vesztes köztársasági oldalon harcoló katonákat is temettetett ide.
Erről azonban az elhunytak hozzátartozóit nem értesítették, ami a későbbiekben komoly felháborodást keltett.
Itt van eltemetve José Antonio Primo de Rivera, a Falange spanyol szélsőjobboldali mozgalom (Franco rendszerének egyik világnézeti sarokköve) vezetője is, ám az ő nyughelyét nem háborgatják. Carmen Calvo szerint az ő esete más mint Francóé: ő a "háború áldozata" volt, a köztársaságpártiak elfogták és agyonlőtték. (Valójában a polgárháború kitörése előtt tartóztatták le, és a jobboldali felkelés kezdete után ítélték halálra azzal a hamis váddal, hogy részt vett annak előkészítésében.)