2013. december 17-én egy rejtélyes csoport kísérelt meg puccsot elkövetni a Törökországot kormányzó Igazság és Fejlődés Pártjának (AK Parti) kormánya és az akkori miniszterelnök (jelenleg köztársasági elnök), Recep Tayyip Erdoğan ellen. A szálak hamar az évek óta Amerikában élő Fethullah Gülen vallástudóshoz vezettek, aki ellen hamarosan nyomozás is indult Törökországban, tavaly decemberben pedig a bíróság bűnösnek is találta őt és elfogatóparancsot adott ki ellene.
Törökország felemelkedése
Az első világháborút követően az Oszmán Birodalom romjain létrejött a modern Török Köztársaság, mely ugyan megpróbált hasonulni Európához, az eredmény a kulturális különbségek és az ország földrajzi fekvése okán is felemás lett. Törökország egészen a kilencvenes évek végéig egy kissé ingatag politikai rendszerű, nem túl módos ország volt Európa perifériáján, melyben a gazdasági és politikai pólusok átrendeződése és egy új politikai erő megjelenése hozott változást.
Az AK Parti és miniszterelnökük, Recep Tayyip Erdoğan felismerve a kínálkozó lehetőségeket, a korábbi bezárkózó Törökország helyett egy új, külpolitikailag és gazdaságilag is sikeres államot képzelt el, mindezt az iszlám vallás szellemi alapjain, mely a törökök számára éppúgy a kultúra alapvető tényezője, mint a magyarok számára a kereszténység.
Az elmúlt 15 évben Törökország a világ húsz legnagyobb gazdaságának egyikévé vált, valamint Délkelet-Európa és a Közel-Kelet meghatározó szereplője lett. De a siker nem csak a külvilág számára volt látványos: az ország szegény, keleti területei rohamosan kezdtek felzárkózni a gazdag nyugati városokhoz, autópályák, vasutak épültek, a török középosztály pedig látványosan gazdagodni kezdett.
Erdoğan és kormánya azonban még ambiciózusabb terveket szőtt: a már eddig is soha nem látott fejlszetésekkel (pl. új metróvonalak, kontinenseket összekötő tengeralatti gyorsvasút) gazdagító kormány a Boszporusz partján fekvő várost a világkereskedelem egyik központjává szeretné tenni. A városon kívül futó új, a Márvány- és a Fekete-tengert összekötő csatorna, vagy a város harmadik repterének terve sokakat aggodalommal töltött el, akik nem nézik jó szemmel egy korábban „csak” harmadik világbelinek mondott, ráadásul vallásos állam sikereit.
A Gülen-mozgalom és a puccskísérlet
Fethullah Gülen vallástudós mintegy együtt emelkedett az iszlám gondolatot támogató politikai erőkkel. Ennek során számos követőre, az egész világra kiterjedő oktatási hálózatra, nagy médiabirodalomra és ezzel hatalmas befolyásra is szert tett Törökországban, noha 1999 óta az amerikai Pennsylvania államban élt birtokán.
Gülen látszólag a kormányéhoz közel álló ideológiát képviselt, a háttérben azonban már ekkor is, kihasználva helyzetét, saját hatalmának megerősítésén ügyködött. Ennek eredményeként egyre több híve szivárgott be a közigazgatásba, illetve a rendvédelmi szervek köreibe, egy „párhuzamos hálózatot” kiépítve. Sok híve igazából maga sem tudta, milyen célokra használják fel. Később kiderült, milyen veszélyeket rejtegetett ez a török kormányra nézve.
A 2013. decemberi, Gülen-féle botrány nem az első külső akció volt a török vezetés ellen, hiszen már 2013 nyarán, egy városi park átalakítása okán hatalmas médiahátszéllel zavargások törtek ki Isztambulban, melyek azonban a nyugati nyomás ellenére nem vezettek eredményre.
Decemberben azonban egyesek ismét puccsot kíséreltek meg a kormány ellen, a szálak pedig a háttérben Gülenhez vezettek, aki ekkor már nyíltan is harcot hirdetett a török kormány ellen, bevetve kapcsolatait és médiabirodalmát. Arra azonban nem volt hajlandó, hogy személyesen álljon ki, így azt is megtagadta, hogy Amerikából hazatérjen Törökországba. A kérdőjelek pedig egyre gyűltek.
Szabadkőműves háttér?
Nyilvánvaló, hogy egyes hatalmi köröknek nem tetszik Törökország sikere, mely egy önmagán túlmutató folyamat. Törökország ugyanis egyike azon államoknak, mely a materializmusra és szélsőséges liberalizmusra nemet mondva vált sikeressé, mintegy ellentmondva a „neoliberális receptnek”, melyet az elmúlt évtizedekben oly sok országra kényszerítettek rá, adósságspirálba és elszegényedésbe sodorva őket.
Gülen CIA-s kapcsolatait már korábban is több helyen rebesgették. Ezt alátámasztotta lakhelye is, valamint az, hogy Törökország egyre inkább elkezdte a saját útját járni, bosszantva ezzel Washingtont, mely továbbra is feltétlen szövetséget várt volna Ankarától.
Egyre többször vetődik fel Erdoğan Izraellel szembeni harsány kritikájának kérdése is. Az AK Parti irányítása alatt ugyanis az arab országokkal távolságtartó, ám Izraellel barátságos török külpolitika preferenciarendszere alapvetően megváltozott és ma már Ankara a palesztinok jogaiért legerélyesebben kiálló államok egyike, míg Gülent a sajtó inkább Izrael-barátnak tartja. Ez pedig a Közel-Keletet politikailag mai napig a leginkább megosztó kérdések egyike.
A napokban azonban bombaként robbant a török sajtóban a hír, hogy a jobboldali Yeni Şafak lap megtalálta azokat a dokumentumokat, melyek Fethullah Gülen szabadkőművesekkel való kapcsolatát bizonyíthatják. Az iratok szerint Gülen 1969 óta tartott kapcsolatot a titkos társasággal, 1975-ben pedig fel is esküdött szabadkőművesnek.
Ha a lap birtokába került dokumentum valódinak bizonyul, az tehát azt jelentheti, hogy a szabadkőművességnek is köze van a török kormányt hosszú időn át lehallgató, majd puccsal leváltani próbáló párhuzamos szervezethez. Ezzel együtt az iratok más titkosszolgálatokkal való kapcsolatokról is tanúskodnak. A dokumentumok hitelességét alátámasztani látszik, hogy Fethullah Gülen még évekkel korábban maga nyilatkozta egy tévés műsorban, hogy semmi gondja a szabadkőművességgel, nincs abban semmi rossz.
Az ügy várhatóan még tartogat meglepetéseket...