A kínai pénz könnyen jön, de nem biztos, hogy a kínai modell jó

A japán professzor pesszimizmusának adott hangot Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsongun észak-koreai vezető szingapúri találkozójával kapcsolatban. Szerinte az Egyesült Államoknak és Észak-Koreának nincsenek közös céljai, az egyetlen közös pont, hogy mindkét vezetőnek szüksége volt erre a csúcsra. Azért, hogy sikerként adhassák el a hazai közönségnek.

Ezt írta alá Trump és Kim

Az Egyesült Államok és a KNDK (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság) elkötelezi magát, hogy új kapcsolatokat alakít ki a két ország népeinek békére és prosperitásra törekvésével összhangban.Az Egyesült Államok és a KNDK közös erőfeszítéseket tesz, hogy a tartós és stabil béke rendszerét alakítsák ki a Koreai-félszigeten.Megerősítve a 2018.

Szahasi Rjo úgy vélekedett, Kim Dzsongunnak legitimációs szempontból is, de főleg gazdasági téren volt szüksége támogatásra.

„A gazdasági szankciók nem bizonyultak ugyan csodafegyvernek, de azért valamennyire hatottak. Ha Kimnek sikerülne elérni a szankciók megszüntetését, ha nem is nyugati, de legalább kínai, orosz és dél-koreai részről, az nagy eredmény volna”

- fejtette ki a japán professzor a Heti Válasznak. Hozzátette: még egy autoriter vezetőnek is szüksége van támogatásra a hívei körében.

Nem demokratikus rendszereknél ugyanis az ilyen támogatás elvesztése nem választási vereséget jelent, hanem a diktátor kivégzését.

Kérdésre Szahasi Rjo arra is kitért, hogy Kim Dzsongun a szankciók feloldásáért cserébe a nukleáris fegyverzet leszerelését ígéri, de csak lépésről lépésre, és „inkább szalámiszeletelés lesz ez, mint valódi és végleges atommentesítés”. Arra figyelmeztetett, hogy az észak-koreaiaknak több ezer nukleáris létesítményük van, „ezekből jelképesen beáldozhatnak egy halommal, ami jól eladható show-műsor”.

Trump-Kim csúcs: Washington csak a visszafordíthatatlan nukleáris leszerelést fogadja el

Az amerikai diplomácia vezetője tudatta, hogy a tárgyalások gyorsan haladnak Phenjannal. Leszögezte azt is, hogy az Egyesült Államok kész példátlan biztonsági garanciákat adni Észak-Koreának.Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsongun észak-koreai vezető magyar idő szerint kedd hajnalban találkozik egymással a délkelet-ázsiai városállamban.

Szahasi Rjo nem ért egyet azzal, hogy a világ nagy része kezdi elhinni: nagyapjával és apjával ellentétben üzletet lehet kötni Kim Dzsongunnal. Azt azonban elismeri, hogy ha egy folyamat elindul, nem tudni, mi lesz a vége. De azt is leszögezte: Észak-Korea soha nem lesz olyan, mint Amerika, Japán vagy éppen Dél-Korea.

A professzor beszélt arról is, hogy Japán stratégiai szempontból könnyen lehet, hogy versenyhátrányba került a térségben, Kínával ellentétben ugyanis, vállalva a demokratikus hatalmakkal való elköteleződését, nem volt hajlandó autoriter rezsimeket támogatni, ezt azonban nem bánták meg.

„Mert a kínai pénz ugyan könnyen jön, de hosszú távon a kínai modell nem biztos, hogy olyan jó. És nemcsak az emberi jogi vagy környezetvédelmi problémákról beszélek, hanem például az adósságcsapdáról is, amelyet egyre több olyan országban éreznek, ahol sok kínai hitelt vettek fel. Arra is kezdenek rájönni, hogy ha az adott ország bajba kerül a fizetésnél, akkor Kína keményen és határozottan lép fel”

- figyelmeztetett Szahasi Rjo.

A kínai Egy övezet, egy út nevű fejlesztési projekt kapcsán - amelynek jótékony hatásaiban Magyarország is bízik - óvatosabban fogalmazott, és megjegyezte: az ilyen hatalmas projekteknél nehéz jósolni, mert rettentő bürokratikusak és annyi részből állnak össze, hogy nehezen átláthatók még a kínai központi kormány számára is. Kína békés felemelkedésének lehetőségéről azt mondta: a békés átmenethez politikai változás kellene Kínában, de aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy most nem látszik ez a közös alap egy kommunista párt által irányított Kínával.

Szahasi Rjo ugyanakkor azt is leszögezte: bár Japán nem tud versenyezni a kínai gazdasággal, de a kapcsolatuk jelenleg éppen kiváló Kínával, amit megpróbálnak felhasználni arra, hogy elmagyarázzák, miért jó Pekingnek, ha tartja magát a nemzetközi jogrendhez.

Arra a felvetésre, hogy Japán egyszer rákényszerülhet szövetségest váltani, és Amerika helyett Kínához pártolni, határozottan kijelentette:

„Soha. Elképzelhetetlen egy ilyen szoros szövetség egy nem demokratikus társadalommal.”

Azt is elutasította, hogy a jövő csak Kínáé lenne, és rámutatott: Indiától Vietnamon át a Fülöp-szigetekig még rengeteg felemelkedő ázsiai ország van, a kínai demográfiai helyzetről pedig nem szabad elfeledkezni. E tekintetben Japán sem áll jól. A probléma okaként a japán professzor a nők munkába állását nevezte meg.

„Japánban az átlagos gyerekszám most 1,3, ami egyébként már fejlődés, s történnek is kormányzati lépések, például az óvodai ellátás fejlesztése. De a legtöbb, amiben reménykedhetünk, a francia helyzet, a két gyerek közeli átlag elérése volna”

– mondta.

Az interjú során szóba került, hogy Japánban is „a bevándorlás lehet a megoldás” a demográfiai gondokra, mint Nyugat-Európában, de a japán társadalom egyelőre nagyon homogén. A japán kormány épp a napokban enyhített a bevándorlási szabályozókon, könnyebbé téve az alacsonyabb képzettségű külföldiek munkavállalását – magyarázta Szahasi Rjo, hozzátéve: Japán az utóbbi időben az egyik leginkább befogadó országgá kezdett válni, mivel nagy a munkaerőhiány. A következményektől egyelőre nem félnek, mert eddig nem rosszak a tapasztalataik.