Az orosz kutatók ásatásainak köszönhetően egyre többet megtudunk az Altájban élt szkíták életmódjáról és különleges temetkezési szokásairól, akiket a perzsa források szakának emlegetnek. A szakemberek –a leletek alapján - úgy vélik, hogy egy, a Kr. e. 5-4. század között élt szaka úr végső nyughelyét találták meg.
Fejlett temetkezés
A szaka uralkodót lovával és tárgyaival együtt helyezték el a sírgödörben és értékes tárgyakat, arany ruhadíszeket, vasból készült fegyvereket és bronzkést helyeztek mellé. A sírba tett edényekben a régészek a halotti tor maradványait is megtalálták, úgy vélik, hogy bárányhúst tálaltak fel a halotti lakomán. A régészek megdöbbentek azon, hogy a Kr. e. 5. században milyen fejlett volt a lótartás és milyen káprázatos emlékeket hagytak hátra szaka őseink.
A szakák a szkíták közép-ázsiai rokonai voltak, akik a mai Kína nyugati területeitől, egészen a Sárga-folyó nyugati partvidékétől Irán északi peremén át Kelet-Európáig benépesítették az eurázsiai füves térséget. A Kárpát-medencébe betelepedtek rokonaikhoz, a kimmerekhez és – a régészeti leletek alapján úgy tűnik – hogy megélték rokon népüknek, Árpád magyarjainak a bejövetelét. A görög és a kínai források is sűrűn emlegetik őket, utóbbiak jüecsi (yuezhi) néven szerepelnek, mindegyik történeti mű hangsúlyozta a nép harciasságát és kiváló érzékét a lótartáshoz.