Egyre égetőbb probléma hazánkban a munkaerőhiány, a kormány erre válaszul beengedi az ukrán, mongol, török vagy éppen indiai vendégmunkásokat. Korábban éppen azt olvashattuk a kormányzati „tájékoztató” plakátokon, hogy a migránsok „nem vehetik el a magyarok munkáját!”. Migránsmunkásokat kérdeztünk Szarvason.
A szarvasi Gallicoop Zrt. hazánk egyik vezető baromfi feldolgozója. Ezer embernek ad munkát a cég, amely egyre nehezebben talál helyi vagy környékbeli dolgozókat, így a Békés megyei kisvárosban az utóbbi időben megjelentek az ukrán, indiai és mongol vendégmunkások.
Műszak után várom a cég bejárata előtt a dolgozókat. Könnyű felismerni őket. Indiainak tűnő arcok. Egyikük fején rózsaszínű turbán, ez már vélhetően a divat eredménye. Kedélyesen tekernek a cégtől a kerékpárútra, amikor megszólítom őket. Lassítanak, megállnak. Majd érdeklődve figyelnek, mit is akarok.
Interjút szeretnék tőlük kérni. Váltanak néhány mondatot – vélhetően – pandzsábi nyelven, majd a turbános szószóló igent mond, és várja, hogy elkezdjük az beszélgetést. A csapat Pandzsábból érkezett hét hónappal ezelőtt. Nem hindu, hanem szikh vallásúak, mint a legtöbben Pandzsábból. Ez a régió a pakisztáni határ mellett található.
A beszélgetés már az elején kezd egy kicsit nehézkessé válni, ugyanis az indiaiak – meglepetésemre – nem beszélik túl jól az angolt. Minden kérdés után váltanak néhány szót.
Szeretik a munkájukat. Elmondásuk szerint nem túl nehéz, csak csomagolják a termékeket. Igaz, hogy három műszakban, így kevés idejük marad másra. Szeretném tisztázni a kérdést a kerékpárjaikkal kapcsolatban, a városban ugyanis az a hír járja, hogy a bicikliket is a Gallicooptól kapták. Ezt az indiaiak tagadják. Elmondásuk szerint saját maguk vették a bicikliket.
Egy lakásban laknak öten a húsz indiaiból, akik Szarvason vannak. Nem egyértelmű, hogy jó-e a fizetés. Egyszer azt mondják, hogy nem akarnak elmenni Szarvasról, jól érzik magukat. Máskor viszont azt mondják félig viccelődve, hogy
„ha tudok jobban fizető állást, akkor szóljak”.
Említem nekik, hogy egy magyar kisvárosban elég furcsa, hogy megjelenik 20 indiai és itt kezdenek dolgozni. Nevetve mondják, hogy tudják, értik a helyzetet. Nem számolnak be semmi atrocitásról. Habár a magyar nyelvet nem értik, így nehezebb is megérteni, ha esetleg valaki hazaküldené őket.
Azonban felkészültek a védekezésre. Egyikük leveszi karkötőjét. A kezembe nyomja, és mutatja, hogy ezzel tudja megvédeni magát, ha baj van. Nehéz fém karikáról van szó, ami valószínűleg amolyan boxerként funkcionál, ha kell. Mint kiderül, egy „kara”-t tartok a kezemben, ami egy szikh vallási elkötelezettségét mutatja. Eredetileg azonban védőgyűrűként védte a kardvívó harcosok kezét. És valóban: boxerként is használják a szikhek az öntöttvas karikát, erről itt lehet megnézni egy bemutatóvideót.
Mint elmondták, munka után általában alszanak, esetleg korcsolyáznak. Nagyon ritkán járnak szórakozni, és akkor is általában gyümölcsleveket isznak, habár az alkoholt nem tiltja a vallásuk.
Az általunk megkérdezett indiaiak szívesen maradnak Szarvason, nem igazán vágynak a fővárosba, vagy nagyobb városokba - árulták el.