Fekete Daes, fehér Daes. Az előbbi lefejez, gyilkol, megkövez, kezeket vág le, megsemmisíti az emberiség közös örökségét és régészeti kincseit, megveti a nőket, és azokat, akik nem muszlimok. Az utóbbi egy jobb köntösbe bújtatva, elfogadhatóbb külsőben ugyanezt teszi - írja Kamel Daoud, akinek cikkére a Persian News hívja fel a figyelmet.
Az algériai író szerint
az úgynevezett" Iszlám Állam" maga Szaúd-Arábia.
Rámutat: a terrorizmus elleni küzdelem nevében
a Nyugat az egyikkel háborút folytat, de a másikkal kezet ráz.
Az USA és szövetségesei a Szaúd-Arábiával évtizedek óta ápolt stratégiai szövetség megőrzésének kedvéért elfelejtkeznek arról a kockázatról, hogy a királyság szintén egy olyan vallási elittel való szövetségen alapul, ami létrehozta és terjeszti a vahabizmust. Ez az eredeti, iszlám vallást végletekig sarkító és kicsavaró irányzat. amelyből a Daes ideológiája, a még szélsőségesebb szalafizmus is táplálkozik.
A vahabizmus 18. században keletkezett, azzal a céllal, hogy visszaállítsák az iszlám első kalifátusát, amely "őrzi" Mekkát, és Medinát, a muszlimok két legfontosabb szent helyét. Kamel Daoud, aki
maga is muszlim vallású és arab származású
lesújtó véleménnyel van erről az ideológiáról. Szerinte a szaúdiak rendje "mészárlásban és vérben született", ami megmutatkozik a nőkkel való "szürreális kapcsolatában", a nem muszlim vallásúak kitiltásában a szent helyekről, az emberi test ábrázolásának "rögeszmés gyűlöletében", és "kegyetlen törvényeiben."
Kettős játék
A szerző rámutat a Nyugat megdöbbentő kettős játékára: szövetségeseként üdvözli Szaúd-Arábiát, de úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy
ez az ország a vezető ideológiai támogatója a világban a szélsőséges iszlamizmusnak.
Az úgynevezett arab világban levő radikálisok fiatalabb generációi nem dzsihadistáknak születtek. Őket a kebelén szoptatva neveli fel a szaúdi rezsim, amelyre egyfajta "iszlamista Vatikánként" tekintenek, és amely "hatalmas iparágként termeli ki a teológusokat, a vallási törvényeket, könyveket, az agresszív politikát és kampányokat".
Úgy véli, azt csak látszólagos ellentmondás, hogy Szaúd-Arábiát az Iszlám Állam hivatalosan ellenségnek tekinti, és a Rijád papíron tagja a terrorellenes koalíciónak. Az összekuszálódott öröklési rend miatt súlyos belső feszültségekkel terhelt királyi család mára kiszolgáltatottá vált a vahabita vallási vezetőknek: ők azok, akik uralmukat legitimálják, ugyanakkor ők jelenthetik rájuk a legnagyobb veszélyt is.
Daoud hangsúlyozza, hogy a vahabiták által finanszírozott iszlamista média egyre nagyobb befolyást gyakorol az egyszerű muszlim emberekre. Több ezer iszlamista újság és más médiaeszköz dolgozik azon, hogy egységes világképet teremtsenek, azonos ruhaviseletet érjenek el a közterületeken, és arra bírják rá a helyi kormányokat, hogy törvényekkel tisztítsák meg a szerintük szennyezett társadalmat. Ebben az ideológiában a Nyugat az iszlám ellensége, a terrorcselekmények pedig pusztán az erre adott válaszok. A Nyugat és Szaúd-Arábia viszony szerinte " skizofrén és álságos". Míg a tömegek szintjén ez a gondolkodás terjed, a politikai vezetők részvétüket fejezik ki Franciaországnak a párizsi merényletek kapcsán.
Kudarcra ítélt háború
A nyugati demokráciák mennydörgő nyilatkozatokat tesznek a terrorizmus elleni küzdelem szükségességéről. A háborújuk viszont csak rövidtávon lehet sikeres mert
az okok helyett a következményeket célozza
- véli a szerző.
Szerinte
az IÁ elsősorban nem egy hadsereg, hanem egy világnézet
Hogyan akadályozzák meg, hogy a jövő nemzedékek ne forduljanak a dzsihádizmushoz, ha a szaúdi vallási elit világszerte érvényesülő befolyása, hatalmas média- és propagandagyára érintetlen marad? - teszi fel a kérdést Kamel Daoud. A válasza nem túl biztató. Úgy látja, a Nyugat minden bizonnyal nem akar kiszállni ebből a kettős játékból. Hiszen a "közel-keleti sakktáblán" Szaúd-Arábia az egyik legfontosabb szövetségesük. Nem mellesleg a fontos "egyensúlynak" látják az erősödő és az elmúlt évek enyhülésével együtt is keményen Amerika-ellenes Iránnal szemben.
A Daes anyja az iraki invázió, az apja pedig Szaúd-Arábia
- vonja le a következtetést a szerző.
Úgy véli, ameddig a szaúdi "vallás-ipari komplexumot" érintetlenül hagyják,
csatákat nyerhetnek, de a háborút el fogják veszíteni.
A dzsihádistákat megölik, csak hogy újjászületnek ismét a jövő generációiban, akik ugyanazon a könyveken és dogmákon nőnek majd fel.