„Most a vidék jön” – halljuk a kormányzati lózungot, ám hiába tekerte fel maximumra a fideszes propagandagépezet a hangerőt, ettől még egyre világosabb: Budapest és a vidék mesterséges szembeállítása kizárólag a hatalom érdeke, ráadásul még nettó hazugság is.
Látjuk ezt a közlekedésben, látjuk az újra bezárásra kerülő vasútvonalakban, a használhatatlan menetrendekben, a kigyulladó mozdonyokban, látjuk a fideszes földesurak birtokain kiépülő utakban, a leépülő, lakat alá kerülő kórházakban, és most látjuk a közszolgáltatások leépítésében, ezúttal a bezárásra ítélt postákban.
Mint kiderült,
országszerte már csaknem 100 vidéki, kistelepülési posta bezárásáról döntött a „vidék kormánya”, és úgy hírlik, a pusztítás nem áll meg: az 1500 fő alatti települések postahivatalinak felszámolására készülnek.
A vasút megreformálásába már alaposan belebukott Fónagy János szerint (igazi szaktekintélyről van tehát szó, már ami a bezárást illeti) az az „elvárás a postával, hogy költséghatékonyan, hálózatát racionalizálva nyújtson szolgáltatásokat”.
Jól ismerjük persze a „költséghatékonyság” hazug jelszavát:
miközben az elit szórja a pénzt a saját holdudvarának és értelmetlen, gigaberuházásokra, három forintot is sajnál a vidék népétől.
A magyar költségvetésnek ugyanis nem néhány tucat kisposta, vagy vasúti mellékvonal jelenti az óriási kiadást (ezek gyakorlatilag láthatatlan tételek a teljes büdzsét tekintve), sokkal inkább a rossz, pazarló, pénzszóró és persze korrupt gyakorlat. Csak hát azt ugye nem lehet „bezárni”, ameddig a jelenlegi hatalom vezeti az országot.
Ezek a posták, ahogyan a vasúti mellékvonalak is, egy-egy kistelepülés és kisrégió élhetőségének, népességmegtartó erejének legfontosabb alapjai, és pontosan ezt pusztítja most a „vidék kormánya”.
Ma már egyértelmű: az Orbán-kormánynál a legkeményebb SZDSZ-es idők vidékgyűlölő politikája köszön vissza, annyi különbséggel, hogy a Kóka János-féle banda legalább nem hazudta a képünkbe, hogy „most a vidék jön”.
(Címlapkép: Béli Balázs/Alfahír)