Talán azzal csak egy hírszerkesztőségben dolgozó újságíró van tisztában, hogy a nagy világban - kis túlzással - naponta követnek el különböző terrortámadásokat, amelyek sokszor több tucat halálos áldozatot is követelnek.
Néhány nappal a párizsi támadás után például egy 10 éves kislány robbantotta fel magát egy zsúfolt piacon és ölt meg ezzel 19 ártatlan civilt; családanyákat, munkásokat, fiatalokat, öregeket – válogatás nélkül. Nemcsak az a különbség a két eset között, hogy az egyikben egy másokat (okkal) sértő tevékenység következményeként történt meg a tragédia, hanem az is, hogy a Charlie Hebdo Párizsban működött, az említett piac pedig Nigériában található.
Mi is nyomon követtük a francia támadások fejleményeit, ugyanúgy, mint a többi hírportál, és igyekeztünk percről-percre beszámolni a hajtóvadászatról. Ezzel szemben a nigériai támadás mindössze egy kis hírt ért meg a különböző címlapokon.
Miért ez a különbség?
Most, a nagy szomorúság közepette talán feltehetnénk liberális barátainknak a kérdést, tényleg ugyanolyan fontos minden kioltott élet? Tényleg azután kell milliószámra az utcára vonulni „a terrorizmus ellen”, amikor egy francia szerkesztőséget támadnak meg? Hol volt ez a sok ember, amikor terroristák több mint száz diákot és tanárt végeztek ki egy pakisztáni iskolában?
Vagy csak akkor működik a liberális kegyelet, ha az áldozat fehér, és jó esetben egy társadalmi értékeket szembeköpő újságnál dolgozik? Ez nem képmutatás?
Mivel nem voltunk képesek legyőzni a terrorizmust odaát, mivel nem a kellő súlyával foglalkoztunk ezzel a drámai kérdéssel, most a terror itt tombol a kontinensünkön.
Odesszában ezt így csinálják
Iszaak Babelt már csak származása miatt sem ildomos gúnyolni sem hazánkban, sem pedig Európában – nyilván kitalálták, hogy nem iszlám vallású...
Fenti művében egy jellegzetes véleményformálónak próbálja elmagyarázni Babel, hogy a világ megváltozott:
egy időre felejtse el, hogy az orrán pápaszem van, s a lelkében ősz borong. Hagyjon fel azzal, hogy az íróasztalnál dörgedelmeskedik, és dadogni kezd, ha emberek között van. Képzelje el egy pillanatra, hogy a tereken dörgedelmeskedik, és a papiros előtt dadog. Képzelje el egy pillanatra, hogy maga tigris, maga oroszlán, maga macska. Képzelje el egy pillanatra, hogy huszonöt esztendős, és ha az éghez meg a földhöz karikák lennének erősítve, maga megragadná ezeket a karikákat, és az eget a földhöz cibálná.
És most képzeljék el a liberális menetelők, hogy a terror pusztítása nem a nagy képes tudósításoknál kezdődik, hanem a kis hírek böngészése közben lelhetnek rá az áldozatokra.
Jó menetelést mindennap!