Szigetvári választási győzelme után - talán - megrészegülve, egy visszafogottnak kevésbé nevezhető interjút adott a 168 óra című egyébként toleráns, liberális világnézetű lapnak.
Ebben először saját magát és a pártját (már ha ezt az asztaltársaságot valóban tekinthetjük egy pártnak) próbálta pozicionálni a magyar baloldalon, majd kicsivel később rátért a kormányzás felé vezető rögös út részletezésére.
A hazai belpolitikát kevéssé ismerő olvasóinkban most minden bizonnyal egy idilli kép dereng fel, ahol kedves, jókedvű és szakmailag felkészült fiatal baloldaliak bőszen szórólapoznak, esetleg hevenyészett pódiumokon állva lelkesen győzködik az embereket, hogy az országgyűlési választásokon végül az Együtt képviselőinek neve mellé tegyék az ikszet.
Sajnos, a valóság ennek szöges ellentéte. Szigetváriék nem pontosan így képzelnek el egy kampányt, hiszen a nyugati liberális kultúrkör egyik agytrösztje, Charles Gati kottájából játszanak.
Gati még 2012-ben jelentette ki a már említett 168órának egy toleranciával és liberalizmussal túl fűtött pillanatában:
Igenis vannak lehetőségek arra, hogy az Orbán kormányt - ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen – elmozdítsák.
Ne legyünk azért igazságtalanok, Gati úgymond demokratikus módon is igyekezett megdönteni a Fidesz első kétharmadát. A magyar származású politológiaprofesszor az amerikai Demokrata Párt egyik legbefolyásosabb figurájának, az összetört szívű Hillary Clintonnak a bizalmasa. S ebben a minőségében sikerült kilobbiznia, hogy az extravagáns Bajnai Gordont, a Centre for American Progress (CAP) több mint egy milliárd forintos támogatásával a zsebében, bevessék Magyarországon.
A CAP ötletgazdájával és egyik támogatójával, Soros Györggyel a háttérben létrehozták a Haza és Haladás alapítványt, ami aztán anyagilag is finanszírozni tudat a politikai törekvéseket (vö.: Együtt-2014).
Ennek tükrében érdemes értelmezni Szigetvári válaszait. Elmondta, például hogy saját magukat olyan elszánt realistáknak tartja, akik nem akarják folytatni az elmúlt huszonöt év hülyítését, és egy év múlva szembeszállnak a magyar valóság kulcsproblémájával: az állam foglyul ejtésével és a korrupcióval.
Szép gondolatok, főleg egy ilyen rendkívüli népszerűségnek örvendő párt elnökétől. Valószínűleg ez a nem éppen elhanyagolható tény feltűnhetett a riporternek is, mert a miként felől érdeklődött.
Most az a fő kérdés: demokrataként miként lehet megtörni az Orbán-rezsimet, és milyen ország jön utána – fejtegette az Együtt elnöke – Úgy látom, ma ez az uralom egy ponton túl sajnos már csak illegális eszközökkel törhető meg.
Ha nem sikerül az ellenzéknek elérnie egy erős ötven százaléknál nagyobb többséget, akkor:
egyszerűen nem létezőnek tekinti az alkotmányos béklyókat, ami formálisan, a jogrendszerben illegális. Mindez pedig egy új rendszer alapítását jelenti, amit nemzetközi partnereinkkel is el kell fogadtatnunk.
Valószínűleg, a washingtoni Obama adminisztrációval.
Az Index baromságai
A történet másik vetülete is legalább annyira tragikomikus, mint a törpepárt által vizionált állampuccs megrendezése.
Amíg egy nyíltan antidemokratikus eszközök használatát ígérő párt a ballib sajtó kegyeit élvezi, addig a Jobbikra annyira ráizgult például az Index, hogy még azt is készségesen elhitte, mert el akarta hinni, hogy Vlagyimir Putyin csak azért nem volt ott a nemzeti párt évértékelőjén, mert nem tudta Vona Gábor elintézni, hogy egy későbbi időpontban tartsák meg a rendezvényt.
Egyre hamisabban szól Charles Gati által dúdolt dallam.