Szíriában 2011-ben kezdődött a polgárháború, a konfliktus kirobbanása óta vasárnap már a harmadik parlamenti választást tartották.
Mi a helyzet Bassár el-Aszad ellenzékével?
A szír választásokon korábban sem indulhatott a valódi ellenzék, ezt most még inkább szűkre vették
- válaszolta kérdésünkre Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, a Corvinus Egyetem oktatója.
Ennek valószínűleg az az oka, hogy az előző ciklusban sok parlamenti képviselő kibeszélt a Baasz Párt irányvonalából, ha mérsékelten is, de bírálták a kormányt, például gazdasági, szociális kérdésekben. A kutató szerint ezért a vezetés a lehető legnagyobb mértékben próbált szűrni, például a közösségi médiában terjedt olyan sztori, mely szerint milicisták kerestek meg egy alapvetően lojalista képviselőt, hogy most inkább nem kellene indulni. Néhány elemző már úgy látja, hogy egy észak-koreai típusú rendszer felé történhet elmozdulás.
A Közel-Kelet szakértő hozzátette, hogy a kormány engedte annak az új elitnek a rajthoz állását, akik például háborúból meggazdagodott milíciavezetők, a befolyásukat ezzel politikaivá tudták tenni.
Egyébként az ellenzék által uralt térségek is választhattak képviselőket, de Idlib lakosai számára Hamában voltak a szavazókörök. Azok tudtak voksolni, akik Idlibből menekültek kormányzati területre, tehát valószínűleg Aszadék szimpatizánsai – mondta Szalai, kiegészítve azzal, hogy az országon kívüli menekülteknek nem volt beleszólása a választásba.
Ilyen körülmények is adhatnak legitimációt Aszadnak?
Objektíven nem, szubjektíven lehetséges, hogy valakit megtévesztenek a Baasz Párt újabb győzelméről szóló hírek. Politikai értelemben vett tényleges legitimitást nem ad a szavazás, ráadásul a 33 százalékos részvétel kifejezetten alacsony.
Mi a célja Aszadnak?
A kutató kifejtette, hogy Aszad tervei szerint ez a parlament szűrheti meg a jövőre esedékes elnökválasztáson a jelölteket, valamint fogadhatja el az új alkotmányt, amellett, hogy a polgárháború politikai lezárásáról szóló törvények is napirendre kerülhetnek.
Az alkotmányozási folyamat már zajlik az ENSZ égisze alatt, de lassan haladnak. Szalai arra számít, hogy a kormányerők még fel fogják pörgetni az Idlib elleni offenzívát és utána indíthatják el a politikai rendezést. Ez viszont nem biztos, hogy annyira egyszerű lesz:
A rezsimen belül is vannak ellentétes vélemények, például Rami Makhlouf, aki Aszad szoros szövetségese volt, máshogy képzelte a háború lezárását. Szintén érzékeny kérdés, hogy az új elit tagjai közül sokan a háborúból gazdagodtak meg, ezért nem érdekük a lezárás.