Sziva Balázs: Nem fogok udvariaskodni!

 

- Minket eredetileg Németh Gábor Péter keresett meg az ötlettel valamikor 2005 őszén. Ő korábban a nyolcvanas évek híres-hírhedt antikommunista punk együtteséről, a CPg-ről készített „Pol Pot megye punkjai” című, 1999-es filmben is dolgozott, és ez elég jó ajánlólevél volt számunkra, mert tetszett az a film. 2005. december elején el is indult a forgatás, amiben akkor még Kriza Bori asszisztensként és riporterként vett részt. Úgy fél évre rá aztán már teljes egészében ő vette át a rendezői szerepkört is. 

 

 

- Semmilyen megkötés nem volt. Ott forgattak, ahol akartak, próbán, utazás közben, koncerteken.

 

 

 

- Nem emlékszem, hogy lett volna ilyesmi. Elfogadták őket az emberek.

 

 

- A Romantikus Erőszakkal soha nem akartunk magunk köré korlátokat építeni. Már 1994-ben, az első velünk készült interjúban is azt mondtuk, hogy a nemzeti érzelmű fiatalok szócsöve szeretne lenni a zenekar. A kétezres évek elején jelentek meg a zenénkben a Kárpát-medencei népzenei hatások, amelyek azóta is hangsúlyosan jelen vannak  a számainkban. Teljesen természetes igény volt bennünk, hogy a dalaink mondanivalója mellett a zenénk is legyen magyar. Ez aztán a külsőségekben, a színpadképben is megjelent. Egy székely újságíró 2004-ben „a magyar rockzene rózsasándorainak” nevezett bennünket, mert ebben az időben többször is néptáncosokkal léptünk fel, én pedig rendszeresen népviseletben, bőgatyában álltam színpadra. Ez különben egyfajta lázadás és válasz volt Landeszmann budapesti főrabbi rosszízű mondatára, amiben azt találta mondani, hogy „ha a zsidókat kivonnák a magyar kultúrából, nem maradna más, csak a bőgatya, meg a fütyülős barack”. Volt, aki értette és szerette, amit csinálunk, és persze volt olyan is, aki nem, és hiányolta a Martens bakancsot, amivel egyébként semmi baj nincs. Mi mentünk és ma is megyünk tovább a saját utunkon és a többség velünk tart, mások viszont nem. Ezek egy ilyen, több mint két évtizedet megélt zenekarnál teljesen normális folyamatok. 

 

- Egyáltalán nem volt minek visszarendeződnie. Én tinédzser korom óta imádom ezt a muzsikát. A mai napig megvan az évek alatt felhalmozódott kazetta, fanzine és koncertplakát gyűjteményem. A punk rock és a belőle kialakult műfajok, a kezdetben real (valódi) punknak nevezett Oi!, vagy a streetpunk zene mindig is meghatározó volt számomra. A Romantikus Erőszak dalainál is egyfajta kiinduló pont, ami az évek során különféle hatásokkal bővült. Annak idején a Déli pályaudvar kerengőjében üzemelt egy kis független lemezbolt, ahol a magyar Fekete Lyuk hangjás cuccok és más földalatti bandák felvételei mellett külföldről behozott kazettákat is árultak. Gyakran bejártam hozzájuk és ott vettem meg 1991-ben egy válogatás kazit, amin egy Skrewdriver nóta volt a nyitódal. Onnantól vált kedvencemmé a banda. A Skrewdriver emléklemez 2010-ben az album kiadójának ötlete volt. Megkerestek, hogy volna-e kedvem felénekelni. Volt. Az anyagot különben már korábban rögzítette a Beatrice két akkori zenésze, Vedres Joe és Hirlemann Berci. Ami a Sziva Balázs és a Szent Suhancokat illeti, azzal a csapattal azt szerettem volna, hogy a fiatalok megismerkedjenek azoknak a számomra fontos magyar skin és punk csapatoknak a munkásságával, amelyek jelentős inspirációt jelentettek nekem tizenévesen. Ezért is szerepelnek ezeken az anyagokon kizárólag olyan magyar bandák számai, amelyek ma már nem léteznek, és csak régi, rossz minőségű felvételek maradtak utánuk. Egyébként, ha nagyon szigorúan veszem ennek a szubkultúrának a zenei és külsőségbeli jegyeit, akkor mostanság Magyarországon nincsenek klasszikus értelemben vett skinhead együttesek. Számomra az utolsó ilyen színtiszta régisulis banda a Hyde Park volt a kilencvenes években. Ezek a henteslegény kinézetű fazonok kockás ingekben kiálltak a színpadra és csuklóból, ösztönösen nyomták a kocsmakórusos számaikat. 1994-ben mi szerveztük az első pesti koncertjüket. Stílusosan benzinköltséget, valamint két rekesz sört kértek és „lebontották” a Viking Clubbot. (nevet) Manapság inkább olyan csapatok vannak, amelyekben többek között skinheadek játszanak főleg hardcore, punk rock, vagy metal zenét.

 

 

- A Dübörög a nemzeti rockot a bemutató után Budapesten a Bem mozi tűzte műsorára, diákvetítései is voltak, de több hazai és külhoni filmes seregszemlén is játszották, külföldön Rocking the nation, vagy The Rumbling sond of national rock címmel, többek között Németországban, Oroszországban, Csehországban, Lettországban, Lengyelországban és az Egyesült Államokban. Szlovéniában az állami televízió főműsoridőben sugározta. 

 

 

- Elég nagy volt a sajtóvisszhang. A baloldali és a liberális lapok, a Népszabadság, a Népszava, a 168 óra és a Magyar Narancs egytől-egyig tüzet okádtak a filmre. A Origóhoz köthető Quart viszont azt írta, hogy „A Dübörög a nemzeti rock hetven perce abszolút méltó utódja a nagy elődöknek, és bár a mezőny elég gyér, simán ott a helye minden idők legjobb magyar popkulturális dokumentumfilmjei között”.  Rajongókat és ellenségeket is szereztünk bőven. Érdekes aktualitás még, hogy nemrég a velünk kapcsolatban elfogultsággal nem kimondottan illethető Index összeszedte tíz kedvenc magyar zenés moziját, melyek közé a Dübörög a nemzeti rock is bekerült, olyan kultfilmek mellett, mint a Kopaszkutya vagy a Rocktérítő.

 

 

- Ez nem egy általunk, hanem rólunk készített film volt. Mi voltunk a főszereplői, de a vágás, utómunka folyamatában nem vettünk részt, így nem láttuk a teljes hatvanórányi felvett anyagot, ezért azt sem tudom megmondani, mi maradt ki pontosan. A Toldi moziban tartott premier előtt rendeztek nekünk egy zártkörű vetítést a MOM Művelődési Központban. Akkor tudtuk megnézni először egyben az egészet.

 

 

 

- A mi ötletünk volt, ami onnan jött, hogy tíz évvel ezelőtt kezdődött a forgatás, és szerettük volna méltó módon dokumentálni ezt az egészet, ahogy annak idején kellett volna. A bemutató 2007 őszén volt. Nyolc év telt el azóta és felnőtt egy új generáció, aki akkor a koránál fogva nem találkozhatott a filmmel.

 

 

- A DVD kiadása mindenben megegyezik az eredetivel. Ez volt a filmkészítők kérése.

 

 

 

- Azzá, amivé mindenféle olyan zenei irányzat válhat ma Magyarországon, ami értéket és gondolatokat közvetít: elhallgatják, hogy elhallgattassák. Figyelj, nem fogok udvariaskodni! Van néhány pozitív példa, mondjuk amikor a Duna TV Hagyaték, vagy a Hazajáró című műsoraiban felhasználják a dalainkat, vagy hogy a hazai rendezésű jégkorong VB-n is többször lejátszották egy nótánkat az Arénában pár éve, de  mi általában csak akkor szerepelünk a mainstream médiában, ha mondjuk a szlovákok péppé vernek néhány száz magyart, minket meg kiutasítanak a Felvidékről, vagy a szerbek kitiltanak a Délvidékről, esetleg ha valakik belevágnak egy molotov koktélt egy jegyiroda kirakatába. Külföldi tévécsatornák rendszeresen keresnek minket, két hónapja például az olasz közszolgálati televízió forgatott rólunk, ők még a próbatermünkbe is lejöttek, legutóbb pedig a francia Canal+. Tulajdonképpen hozzászoktunk már ehhez és tesszük a dolgunkat, ahogy eddig. Július 25-én újra megszervezzük Velencén a saját nyári fesztiválunkat, és a tervbe vett EP sorozat október 23-án megjelenő első darabjára felkerülő dalokkal is elkészültünk. Lehet, hogy nem mi vagyunk ma a legnagyobb rock banda Magyarországon, de van egy pár tízezres rajongótáborunk. 2010 óta minden lemezünk ott volt a Mahasz eladási lista élbolyában, a húszéves jubileumi koncertünket pedig a főváros egyik legnagyobb koncerttermében, a Petőfi Csarnokban tartottuk. A dalainkhoz készült különböző videók össznézettsége a YouTube-on már meghaladja a 7 milliót. Ehhez képest még a kiadónk anyacégéhez tartozó HammerWorld című, mára egyetlen hazai rockzenei havilapban sem jelent meg rólunk a CD hirdetéseken és néhány külsősök által írt kósza lemezismertetőn kívül egy árva sor sem az elmúlt öt évben. Most erre mit mondjak? A médiát az sem érdekelte, amikor a kétezres évek közepén ifj. Csoóri Sándorral, a Muzsikás együttes alapítójával adtunk koncerteket, aki még 1979-ben tette az első kísérletet a rock és a népzene közös bemutatására a Hobo Blues Band és a Muzsikás közös fellépésén. De az sem, amikor 2006 nyarán önerőből olyan nagyszabású, minden dalt látványos koreográfiával kísérő lemezbemutatót szerveztünk a Hun és magyar mondák lemezhez a Hajógyári-szigeten, amelyben ötven, korhű viseletbe öltözött lovas és gyalogos hagyományőrző harcos szerepelt. Vagy itt volt legutóbb a Szabadság, szerelem! koncert a Petőfi szobornál Budapesten, a Március 15-e téren, ahol szintén összejött pár ezer ember. Sorolhatnám ezeket napestig. Vagy mondjak bulvár témákat? (nevet) 

 

 

- Amikor jött a felkérés Kisberk Szabolcséktól erre a műsorra, elég sokat gondolkoztam azon, hogy elvállaljam-e, pont a dolog bulváros jellege miatt. Boxring, gong, meg minden… Aztán úgy voltam vele, hogy miért ne mennék el? Igenis minden helyzetben ki kell állni az értékrendünkért. A Cozma-gyilkosság után néhány hónappal az enyingi rockfesztiválra is elmentünk játszani. Pedig ott géppisztolyos rendőrök voltak a rendezők. Nyilvánvalóan alkalmazkodnom kell valamennyire a műsor kereteihez, viszont cserében ebben a közegben is képviselni tudom azt, amiről a RomEr szól. 

 

 

- Az, hogy olyan témákat is érintek a dalszövegeimben, amelyekről ma tilos, de legalábbis nem tanácsos beszélni, ha jót akarsz magadnak a zeneiparban. Ha az ex-Beatles tag Paul McCartney ír egy számot „Adjátok vissza Írországot az íreknek” címmel, vagy mondjuk a U2 a Londonderry-i véres vasárnapról, az pozitív üzenet, ha viszont mi éneklünk arról, hogy „Lesz még Erdély Magyarországé”, akkor az bűnös dolog. Vagy ott volt a Dübörög a nemzeti rock filmben is szereplő ominózus sor a köveket dobáló palesztin kölyköt fejbelövő izraeli katonáról. Ez egy tizenvalahány évvel ezelőtti dalunk. És láttad, mi volt nemrég az Eurovíziós dalfesztiválon Magyarországot képviselő Boggie háborúellenes száma alatt futó háttérvetítésből? Ahol többek között megjelent a „2014 – Gáza – az áldozatok kétharmada civil, köztük több mint 500 gyerek” felirat is. Egyszerűen kivetették vele… De annak idején Téglás Zoli miatt is át kellett írni néhány sort az Átverés című Hungarica számban, mert nem merte elénekelni. Persze, aztán ettől függetlenül is rászálltak kint ezért a dalért. Az európai kiadója ki akarta rúgni. Én tényleg nagyon unom már, hogy hetven éve mantrázzák nekünk ezt a bűnös nép szöveget, miközben akkora tragédiáink voltak. Hol vannak például a Tanácsköztársag idején felkoncoltakról, a Don-kanyarban megfagyott katonáinkról, a második világháború után gulágra, málenkíj robotra elhurcolt tízezrekről, az egy batyuval a hátukon kitelepített svábokról vagy a lemészárolt 50 000 délvidéki magyarról szóló nagyjátékfilmek? Az emberiségnek van egy szűk csoportja, amely a bibliai idők óta a pusztításra és a rombolásra van kódolva. A többség időről-időre fellázad ellenük, aztán kis idő múltán megy minden tovább a régi kerékvágásban. A médiát ők irányítják és nekik hajbókolnak félelemből, vagy pusztán gyávaságból a megfelelési kényszerben szenvedők. Ezek történelmi tények, amiből mindenkinek le kéne végre vonnia a következtetéseket és magába szállnia, hogy jól van-e ez így? Nekik is, máskülönben soha nem lesz itt béke.  

 

 

- Nyilván sokan hallottak róla, hogy tavaly decemberben a Facebook alaptalan és a régi jól bevált módszereket idéző névtelen feljelentésekre hivatkozva törölte a Romantikus Erőszak zenekari profilját, amely már több mint 40 000 kedvelővel rendelkezett. Ezt persze nem hagytuk annyiban. Hiába egy magáncég, de nem tehetnek úgy, mintha rájuk nem vonatkozna semmilyen szabály, hiszen nem kevés pénzt és időt fektettünk a profil fejlesztésébe. Nemzetközi pert indítottunk a Facebook Dublinban székelő európai központja ellen, amelyet a jogászok szerint egyértelműen meg is fogunk nyerni, mert természetesen semmi törvénybe ütköző nem volt az oldalon. De miért is lett volna? Ez csak egy zenekar, nem igaz? Az ilyen ügyek nem túl gyors lefolyásúak, de az igazság előbb-utóbb győzni fog. Azóta úgy néz ki, óvatosabb velünk a közösségi oldal, mert pereskedni viszont nem nagyon szeretnek.

 

 

 

- 2006-ban és az azt követő években úgy tűnt, hogy elindult egy folyamat és többé már nem lehet átverni egy egész országot, de az emberek gyorsan felejtenek. Kiábrándult magyar fiatalok tömegesen hagyják el a szülőföldjüket, és nézd meg, hogy most itthon ugyanazok kampányolnak a bevándorlás mellett, akik 2004-ben még mindent elkövettek azért, hogy a határon túli magyarok ne kaphassanak állampolgárságot…