Így például a szlovák külügyi államtitkárral együtt nagyon örült az új gázelosztónak, az új nagykövetségi épületnek, természetesen szóba került a migráció, energiabiztonság, a villanyáram-összekötés, ráadásul nagyon egyetértettek abban is, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok még soha nem voltak ilyen jók és kiegyensúlyozottak. Sőt, Ivan Korcok szerint a két ország gazdasági és politikai kapcsolatai is kitűnőek.
Mindenki örül és boldog.
A diplomácia nyelv agyzsibbasztó stílusa természetesen minden országban és világrészen komolyabb zavarokat okozhat az emberek létfontosságú szerveiben, de ez az elképesztő semmitmondás és bájcsevej különösen irritáló akkor, ha hozzátesszük a két ország gyűmölcsöző kapcsolatainak közelmúltbéli állomásait.
"Ha a felvidéki magyarság számára sérelmes témákról ismét és újfent egy árva szó sem esik egy kétoldalú találkozón, akkor a szlovák fél nyilván roppant kellemesen érzi magát és azt mondja, hogy minden a legnagyobb rendben van közöttünk, esetleg még meg is dicséri kollégáját ezért-azért. Mint amikor megalkuvó módon, rossz feltételek sorával mentünk bele az EU-csatlakozásba, aztán meg Kovács László még el is büszkélkedett vele, hogy Brüsszelben azt mondták, hogy a magyarok milyen jó tárgyalópartnerek."
- írja Szávay István, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinetének elnöke Facebook bejegyzésében.
A jobbikos politikus szerint a tárgyaláson szó eshetett volna:
- a lassan nyolc éve megoldatlan szlovák állampolgársági törvényről;
- a nyelvtörvényről;
- a zászlótörvényről;
- a magyar kisiskolák helyzetéről;
- a magyar nyelvű feliratok hiányáról;
- vagy a felvidéki magyarlakta területek gazdasági kiszipolyozásáról.
Utóbbi miatt a magyar állam nyújt gazdaságfejlesztési támogatást, a szlovák pedig ezt nagy kegyesen megengedi. De éppen kitérhettek volna a dunaszerdahelyi rendőrattak kivizsgálására, Malina Hedvig éveken át tartó, de lassan feledésbe merülő meghurcolásáról már nem is beszélve - írja a politikus.
A politikus szerint Szijjártó Péter a Magyar Közösség Pártjának székházában sem erőltette meg magát.
Ott sem vitte túlzásba, de legalább annyit elmondott, hogy „még nagyon sokat kell dolgoznunk azért, hogy a napirenden lévő érzékeny kérdések tekintetében is olyan előrelépést érjünk el, ami megelégedésre ad okot”. Továbbá bízik benne, hogy eljön az az idő is, amikor a kettős állampolgárság kérdését szintén sikerül megoldani. Bízik benne, jó tudni. Csak kár, hogy valójában ezek az ügyek még csak napirendre sem kerülnek.
A jobbikos országgyűlési képviselő emlékeztetett: Évek óta szó sincs egyetlen magyar-szlovák kétoldalú találkozón azokról a bizonyos „érzékeny kérdésekről”. Másrészt meg ezt nem az MKP prominenseinek kellene elmondani befele, hanem szlovák kollégájának kifele. Hozzátéve, hogy az ezen ügyekben történő előrelépés nagyon fontos feltétele a további gyümölcsöző együttműködésnek. Mert csak így mozdulhatna előre végre, hosszú évtizedek után az ott élő magyar közösség ügye. De erről persze szó sincs. És ha valaki azt gondolná, hogy a magát a felvidéki magyarság egyetlen képviselőjének tekintő MKP ezt legalább egy ártatlan félmondat erejéig sérelmezte volna, az nagyon téved. Miniszter úrnak természetesen ezúttal sem okoztak kínos perceket - írja a politikus.