Szlovákiában kétévente felmérik a kisebbségi nyelvek helyzetét, de vajon mire jutott ezen a téren az előző kormányban a Híd, hiszen a nem éppen magyarbarátságukról nevezetes koalíciós partnereivel, a Fico vezette Smerrel és a Szlovák Nemzeti Párttal kellett dűlőre jutnia?
A kisebbségi nyelvhasználati törvény 2011-es módosítása óta kétévente jelentés készül a kisebbségi nyelvek helyzetéről. Az első két jelentés (2012-ből és 2014-ből) nem volt túl alapos, csupán a nyelvhasználat néhány aspektusát mérte fel. A Híd kormányra lépése után Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos új alapokra helyezte ezt a munkát. Gyakorlatilag az összes típusú kötelezett számára egyedi kérdőíveket készített és felmért velük minden nyelvhasználati kötelezettséget és jogosultságot. A módszeren érdemben nem változtattak az elmúlt években, így az egyes felmérések adatai összevethetőek, a tendenciák szépen kirajzolódnak.
Bukovszky hivatalának feladata elsősorban a módszertani és szakmai segítségnyújtás volt a kisebbségi nyelvhasználat területén, amit az elmúlt négy évben sikerült tartalommal is megtölteni. Megindult az önkormányzati és álamigazgatási hivatalnokok nyelvi képzése, jogszabály-fordítások, kétnyelvű szövegminták és komoly terminológiai anyagok készültek ebben az időszakban. Nem mellékesen a kormánybiztos folyamatosan szembesítette az önkormányzatokat és az államigazgatási szerveket a felmerülő hiányosságokkal.
Önkormányzatok
A nemzetiségekhez tartozók elsősorban az önkormányzatok előtt használhatják hivatali érintkezésben az anyanyelvüket. Szlovákiában összesen 638 kisebbséggel rendelkező település létezik, ebből 512-ben lehet a magyar nyelvet is hivatalos érintkezésben használni. A kisebbségi nyelvhasználat konkrét feltételeinek kialakítása elsősorban a polgármesterek feladata. 2016 és 2020 között sok, jellemzően pozitív változás történt (a zárójelben az érintett községek száma szerepel először a 2016-os, majd a 2020-as felmérés szerint).
Lényegesen több helyen tüntetik fel a települések kisebbségi nevét a határozatokon (36-ról 81), az autóbusz- és vasútállomásokon (65-ről 218), illetve egyre inkább elterjedtek a kisebbségi földrajzi megjelölések is (31-ről 62). A kisebbségi nyelv használata a hivatali ügyvitelben is egyre elterjedtebb lett (21-ről 34), de egyre több helyen tájékoztatnak a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségéről (269-ről 462) és biztosítanak legalább részben a kétnyelvű űrlapokat (216-ról 377). Jelentősen nőtt a kisebbségi beadványokra kisebbségi nyelven válaszoló (40-ről 71), a kétnyelvű közokiratokat (33-ról 48), illetve kétnyelvű határozatokat kiadó községek (3-ról 14) száma, ahogy a kétnyelven kiadott határozatok száma (10 784-ről 15 403) is. Az önkormányzati ülésekre is egyre több helyen készülnek legalább részben anyagok a nemzetiségek nyelvén (135-ről 221-re), ahogy önkormányzati rendeleteket kisebbségi nyelven kiadó községek száma is nőtt (5-ről 19-re). Sokkal több helyen helyeznek el veszélyre figyelmeztető feliratokat a nemzetiségek nyelvén (109-ről 312), tüntetnek fel fontos információkat legalább részben kisebbségi nyelven (332-ről 427-re) és tájékoztatják a lakosokat legalább részben kisebbségi nyelven (289-ről 447-re), emellett egyre elterjedtebbek az önkormányzatokhoz tartozó műemlékeken a kisebbségi nyelvű feliratok (313-ról 378-ra).
Kisebb mértében ugyan, de nőtt azoknak a településeknek a száma, ahol a település nevét feltüntették a település elejét és végét jelző közlekedési táblákon (527-ről 569-re) és a közigazgatási szerv nevében (429-ből 547), ami igaz az önkormányzati szervek megnevezésére (508-ról 571-re) és a kétnyelvű utcanevekre (100-ról 114) is. A települési krónikát is több helyen vezetik kisebbségi nyelven (155-ről 168) és valamivel több helyen nyújtottak be kisebbségi nyelven beadványokat (106-ról 110) és kérelmeztek kétnyelvű közokiratokat (42-ről 52), anyakönyvi kivonatokat (113-ról 124-re), de a kiadott kétnyelvű anyakönyvi kivonatok száma (2224-ről 2563-ra) is nőtt. Az önkormányzati képviselők (349-ről 358) és a polgármesterek (343-ról 354-re) is több helyen használják a kisebbség nyelvét, és a tárgyalás nyelve - legalább részben – is több helyen lett a nemzetiség nyelve (400-ról 419-re).
Nem változott azon települések száma, ahol tájékoztatást kértek a jogszabályokról (5) és némileg csökkent a kisebbségi nyelvet beszélő önkormányzati alkalmazottak (81,5%-ról 79,19%) és községi rendőrök (82%-ról 78%) aránya. Kifejezetten romlott a kisebbségi nyelvet szóban és írásban is használó önkormányzati alkalmazottak (67,2%-ról 59,4%) és községi rendőrök (53%-ról 46,6%) aránya. Csökkent azon települések száma, ahol kisebbségi nyelvű beadvánnyal indult az eljárás (7-ről 5) és ahol kifejezetten kérték a kétnyelvű határozat kiadását (6-ról 4).
Államigazgatás
Az államigazgatásban történő változásokban fontos szerepe volt a kisebbségi kormánybiztosnak, aki folyamatos tárgyalások során igyekezett javítani a kisebbségi nyelvek helyzetén, de nyilván komoly súllyal esett latba az is, hogy a Híd kormánypárt volt. Szlovákiában összesen 89 államigazgatási szervnél lehet használni hivatalos érintkezésben a kisebbségi nyelveket, túlnyomó többségükben (85) a magyart. Az államigazgatásban arányaiban még az önkormányzati szinthez képest is több előrelépés történt (zárójelben az érintett szervek százalékos aránya a 2016-os és a 2020-as jelentés szerint).
Sikerült kimaxolni a közigazgatási szerv kisebbségi megnevezését (71%-ról 100%), de lényegesen több helyen tüntetik fel a település kisebbségi nevét a közigazgatási szerv nevében (44%-ról 93%). Szinte mindenhol tájékoztatnak a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségéről (59%-ról 98%) sokkal több helyen biztosítanak legalább részben kétnyelvű űrlapokat (9%-ról 59%) és jelentősen nőtt azon államigazgatási szervek száma is, ahol beadványokat (5%-ról 13%) nyújtottak be kisebbségi nyelven, ahogy a kisebbségi nyelvű beadványok száma is nőtt (4-ről 279). Sokkal több helyen helyeznek el veszélyre figyelmeztető feliratokat a nemzetiségek nyelvén (1%-ról 34%), tüntetnek fel fontos információkat legalább részben kisebbségi nyelven (18%-ról 31%) és tájékoztatják a lakosokat legalább részben kisebbségi nyelven (20%-ról 90%).
Kisebb mértékben ugyan, de nőtt kisebbségi nyelv használata a hivatali ügyvitelben (5%-ról 6%-ra) és kicsit több helyen folynak tárgyalások kisebbségi nyelven is (20%-ról 26%-ra). Nőtt valamelyest a kisebbségi nyelvet szóban és írásban (26%-ról 30%-ra) és legalább szóban használó államigazgatási alkalmazottak aránya használók aránya is (19%-ról 26%-ra).
Nem változott azoknak az államigazgatási szerveknek a száma, amelyek kisebbségi nyelvű választ adtak a kisebbségi beadványokra (2) és amelyek üléseire legalább részben kisebbségi nyelven készültek anyagok (3 – 3%). Továbbra sem indult kisebbségi nyelvű beadvánnyal eljárás, nem nyújtottak be kérelmet kétnyelvű határozat határozatok kiadására és sehol sem kértek tájékoztatást a jogszabályokról kisebbségi nyelven.
Összegezve
A nyelvhasználati kérdéseken túl számos olyan intézkedés történt még az előző ciklusban, amely javította a kisebbségek helyzetét: megmentették a magyar tanítási nyelvű kislétszámú iskolákat, növelték a kisebbségi tanítási nyelvű iskolákban a diákok után járó fejkvóta mértékét, létrejött a kulturális autonómia irányába mutató Kisebbségi Kulturális Alap és akkor még a magyarlakta régiókban megvalósuló beruházásokról nem is beszéltünk.
A 2020 márciusában felálló új kormány szavakban ugyan magyarbarát politikát folytat, de komolyan felmerült már a kislétszámú iskolák megszüntetésének lehetősége, illetve a Kisebbségi Kulturális Alap beszántása, hogy a magyarlakta régiókban folyó projektek leállításáról már ne is beszéljünk. Csak remélni lehet, hogy a nyelvhasználat pozitív tendenciáiba nem kívánnak belenyúlni.