Lantos az emberi jogok, a béke és a demokrácia harcosának vallotta magát, ám pályafutása során számos alkalommal egészen más értékeket és érdekeket képviselt. 1981 és 1983. januárjában az amerikai kongresszusi delegáció vezetőjeként Romániában járt, ahol még az USA nagykövetét is sikerült megbotránkoztatnia azzal, hogy csontig benyalt Ceausescunak. A diplomata évekkel később megjelent könyvében ezt írja : "Lantos hangsúlyozta Ceausescunak a nemzetközi területen mutatott nagy bölcsességét és vezetőképességét, főként a leszerelést és a békét illetően. Dicsérte Románia úgynevezett független külpolitikáját. Lantos volt az összes Romániába látogató küldöttségtagok közül gyakorlatilag az egyetlen, aki kifejezte reményét, hogy Románia több évre megkapja a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét, és hogy az évente esedékes felülvizsgálat terhe alól mentesíteni fogják. Lantos hangsúlyozta, hogy a magyarokkal nem bánnak rosszabbul a románoknál, és hogy a magyarok kulturális népirtást emlegető panasza alaptalan."
Később az első öbölháború kirobbantásában is jelentős szerepet vállalt. 1990. október 10-én, Kuvait iraki megszállása után Tom Lantos egy 15 éves kuvaiti lányt vezetett az akkoriban általa elnökölt emberi jogokkal foglalkozó kongresszusi csoport elé. Azt lehetett csak tudni róla, hogy a neve Najira, és azt állította, szemtanúja volt, amint a megszállt Kuvaitban az al-Addan kórházban, ahol ápolónőként dolgozott, Szaddám Huszein katonái kitépték a konnektorból az újszülöttekre vigyázó inkubátorok villanyvezetékeit, és 312 csecsemőt otthagytak meghalni. Később kitudódott, Najira nem is menekült, hanem a kuvaiti uralkodócsalád tagja, Szaúd Naszir al-Szabáh washingtoni kuvaiti nagykövet lánya. Az általa előadott történetet az Amnesty International és más emberjogi megfigyelők is cáfolták. Kiderült az is, hogy Tom Lantos tudott a lány személyazonosságáról, de eltitkolta azt, sőt, Lantoson és a lány családján kívül felkészítette őt a „vallomásra” az a Lauri Fitz-Pegado is, aki a Lantossal szoros üzleti kapcsolatban álló Hill and Knowlton nevű PR cég alelnöke. A kis színjátékra azért volt szükség, hogy a képviselők támogatását megnyerje a tervezett öbölháborúhoz.
2002-ben szintén Irak lerohanását sürgette, és a Haaretz szerint Szaddám helyére egy "Nyugat-barát diktátort" ígért izraeli tárgyalópartnereinek.
1992-ben a Csurka István "Néhány gondolat" című írása körüli hisztériakeltés egyik élharcosa volt. Az amerikai kongresszus elé vitte az ügyet, ahol ezt a veretes demokrata kijelentést tette: "Naivitásnak tartom azt a nézetet, mely szerint a demokráciában minden nézet egyenlő értékű." Ehhez következetesen tartotta is magát. 2007-ben például kezdeményezte a Magyar Gárda tagjainak kitiltását az Egyesült Államokból.
1990 után a hazai balliberális megbízható kongresszusi szövetségese és propagandistája volt, így az azért valahol érthető, hogy a MSZP-s vezetésű Angyalföldön szobot állítanak neki. Emlékének ápolását azonban valamilyen sajátos perverzióból és/vagy kóros megfelelési kényszerből fakadóan a Fidesz is fontosnak tartja. 2010-ben intézetet hoztak létre, amely a politikus nevét viseli, és magyar közpénzből ápolja emlékét.