Egy ágyban az ellenséggel?
Erich Foglar, az ÖGB vezetője még a múlt héten rukkolt elő meglepő bejelentésével. Josef Muchitsch, stájerországi szociáldemokrata politikussal együtt azt javasolták az osztrák szociáldemokratáknak, hogy hivatalosan is vizsgálják felül az FPÖ-höz fűződő viszonyukat.
Szerintük a szakszervezetek támogatását hagyományosan élvező SPÖ-nek föl kell adnia eddigi, elzárkózásra építő politikáját, és akár a közös kormányzati munkát is vállalniuk kellene Heinz-Christian Strache pártjával, annak ellenére, hogy ez egy igazi szakítópróba lenne a szociáldemokraták számára.
Foglar úgy fogalmazott "nem szabad hátat fordítani a jobb szélen lévő 35 százaléknyi Hofer-szavazónak".
Szerinte ezeknek az embereknek a nagy része egykori SPÖ-szimpatizáns, akik "nem értik, miért nem tisztelik a demokratikus döntésüket".
Muchitsch - aki két nappal ezelőtt nyílt levélben kérlelte Werner Faymann-t, hogy vonuljon háttérbe, és engedjen utat más politikusok ambícióinak - szintén kiállt a szakszervezeti vezető elképzelései mellett:
"Támogatom elnök úr kijelentését, hiszen a különféle szövetségi tartományokban közösségi szinten már együttműködünk az FPÖ-vel. Szűkebb pátriámban, Leibnitzben egyedül, SPÖ-ként képtelenek lettünk volna polgármestert állítani, ha 2005-ben nem dolgozunk össze, illetve kötünk koalíciót a Szabadságpárttal."
Nem lesz koalíció, de a párbeszéd lehetősége fennáll
Horst Schachner, az SPÖ stájerországi vezetője szintén nem zárkózott el attól, hogy nyissanak Strache-ék felé, bár a konkrét együttműködéssel kapcsolatban óvatosan fogalmazott:
"Általánosságban véve minden párttal törekedni kell a párbeszédre. Sok SPÖ-s választó számára az FPÖ a másodpreferencia. Most még nehéz megmondani, hogy tényleg mindannyian nácik-e, illetve ezt nem tudhatjuk biztosan, de inkább arra kell koncentrálnunk, hogy az SPÖ milyen stratégiával szerezheti vissza tőlük a szavazóit."
Heinz-Christian Strache személyét viszont egyértelműen az együttműködést kizáró tényezőnek nevezte:
"Ezekkel az emberekkel jelenleg elképzelhetetlen egy koalíció, de mindenen el kell gondolkodnunk és mindent meg kell vitatnunk, így működik a demokrácia."
Ugyanakkor egy pártelnöki vitát, vagy egyeztetést nem tartott kizártnak, ám szerinte ezt is előbb párton belül kell átbeszélnie a vezetőségnek, mert nem lenne célravezető "kapáslövés" szerűen beleugrani egy ilyen politikai aktusba. Hozzátette, hogy erre akkor kerülhet sor, ha eldőlt, hogy Faymann marad-e a párt elnöke (a kancellár mai lemondásával ez az akadály elhárult az SPÖ döntéshozói elől - a szerk.)
Mint fogalmazott, a tartalmi kérdések és a politikai pozíciók újragondolása előtt a személyi kérdéseket kell tisztázni.
Mindenképp meg kell vitatni a lehetőséget
A stájer munkáskamara elnöke, Josef Pesserl szintén a karanténos politika megváltoztatása mellett foglalt állást:
"A szociáldemokraták jól teszik, ha nem mondanak le másfél millió választóról, és csinálnak úgy, mintha azok mindannyian eltűntek volna a politikai paletta jobb felén. Ezek az emberek épp segélykiáltást hallatnak."
A kérdésben Sabine Oberhauser, az SPÖ által delegált egészségügyi miniszter is megszólalt:
"Létezik nálunk egy máig érvényes párthatározat, ami kimondja, hogy nem kötünk koalíciót az FPÖ-vel. A valóság azonban máshogy néz ki. Én amondó vagyok, hogy ezt párton belül vitassuk meg."
A szavazók visszaszerzése létkérdés
Az SPÖ-n belül az államfő-választási zakó óta érzékelhetően egyre erősödnek a Szabadságpárttal való együttműködést szorgalmazó hangok, és egyre többen kezdik érzékelni, hogy az erőviszonyok drasztikus változása rövidtávon elsőként őket veszélyezteti (akárcsak a német szociáldemokratákat az AfD erősödése - a szerk.).
Ennek egyenesági következménye lehet Faymann mai lemondása, hiszen ő maga is azzal indokolta távozását, hogy elfogyott körülötte a levegő, ami a fentiek tükrében nem is csoda, hiszen a bevándorlás kapcsán a magát fél Kelet-Európával meggyűlöltető politikus mindig is a szociáldemokraták mereven doktriner szárnyához tartozott.
Ezzel együtt azonban kérdéses, hogy a két párt között megindul-e a hivatalos párbeszéd, illetve kialakul-e tényleges együttműködés, hiszen a baloldal számára inkább a szavazóik visszaédesgetése a fontos, mintsem a XXI. századi problémák konstruktív megoldása.
Az is lutri, hogy mit fognak szólni a keményvonalas szociáldemokrata tagok, illetve szavazók ahhoz, hogy az eddig politikai leprásként kezelt "szélsőségesek" felé kacsintgatnak az SPÖ vezetői.
Ugyanakkor az is szempont, hogy vajon a Szabadságpárt mennyire szorul rá az SPÖ-vel való közös munkára, és ők szorosabbra kívánják-e fűzni az együttműködést.