Születőben az EU vetélytársa

 

– Az Eurázsiai Gazdasági Unió (EaEU) hivatalosan egy olyan gazdasági integráció, mely prioritásként kezeli a politikai szuverenitást, illetve garantálja a kollektív biztonságot is. Nurszultan Nazarbajev, az ötlet kitalálója már húsz évvel ezelőtt is beszélt erről. Kazahsztán elnöke 1994-ben a Moszkvai Állami Egyetem falai között tartott fellépésén a Független Államok Közösségének (FÁK) egy új egyesülési koncepciójára tett javaslatot, az Eurázsiai Unió létrehozására, melynek mintája az Európai Unió lenne. Egy teljesen egyenjogú egyesülésről beszélt nagy- és kistestvérek nélkül. Végeredményként egy teljes körű kölcsönhatáson alapuló együttélést tervezett, megőrizve a nemzeti identitást és a politikai szuverenitást. Az Európai Unió létrejöttének folyamata megmutatta, hogy csak azon országok között reális a gazdasági integráció, amelyek egyenértékű potenciállal rendelkeznek. A Független Államok Közösségében (két évtizednyi dezindusztrializáció után) ilyen országok közé csak Oroszországot, a háború előtti Ukrajnát és Fehéroroszországot, valamint a lendületesen fejlődő Kazahsztánt lehetett sorolni. Ezért a kezdeti fázisban nem is arra kell törekedni, hogy egy integrációs keret alá vegyük a FÁK összes országát. Erre a „gereblyére” a kilencvenes években már ráléptünk. Ennél sokkal fontosabb a Nemzeti Közösségeken belül, egy erős integrációs „mag” létrehozása. Egyfajta „mozdony”, mely a további nemzetgazdaságok Észak-Eurázsiához való sikeres csatlakozásához vezetne. Az „eurázsiai hármas” – Asztana, Moszkva és Minszk – ténylegesen egy ilyen integrációs maggá vált a posztszovjet térségben. Hisz együttesen ez a három ország a volt Szovjetunió gazdasági potenciáljának 75 százalékával rendelkezik. Minden nemzetközi mutató szerint ez egy eléggé jelentős társulás, ennek a három országnak az összesített GDP-je nagyjából 2 billió dollár. A „hármas” ipari potenciálja 600 milliárd dollárra van értékelve, a mezőgazdasági termelés volumene pedig 112 milliárd dollárra, ráadásul a belső fogyasztói piac több mint 165 millió ember. Az EaEU-program perspektívái az elkövetkező 10 évre kivetítve Vlagyimir Putyin felszólalásaiban és cikkeiben is tükröződnek. Az orosz vezető véleménye szerint „szükség van egy olyan Eurázsiai Unió létrehozására, amely összeköthetné az ázsiai csendes-óceáni és az európai régiót is”. Kazahsztán vezetője hasonlóképp határozza meg az Eurázsiai Unió hosszú távú feladatait, mint egy „olyan megaprojektet, amely egyenrangúan helytáll a jelen és jövő nehéz kihívásaival szemben”. Nurszultan Nazarbajev az EaEU-t egy „erős kapocsnak látja, amely összekapcsolja az euroatlanti és ázsiai fejlesztési területeket”. A jelenlegi globális forgatókönyvek alapján a posztszovjet térség országainak csak két útja lehetett. Az első: Kína vagy az EU perifériájaként integrálódni. Vagyis mondjuk ki nyíltan: donorként darabokban és „kolonizációs mintaként” integráció nélkül, vagyis Kína nyersanyagtartományaként és Európa „kazánjaként” létezni. A második: saját hatalmi erő létrehozásáért harcolni Eurázsia központjában. Az Eurázsiai Unió egyike azon eszközöknek, amely képes létrehozni ezt a hatalmi erőt az EU és Kína gazdaságai között.

 

– Alekszandr Lukasenko fehérorosz és Nurszultan Nazarbajev kazah elnökök az idő által kipróbált és megbízható szövetségesei Oroszországnak. Ők tökéletesen értik a politikailag és gazdaságilag romokban heverő szomszédos Ukrajna „narancsos forradalmainak” negatív tapasztalatát. Készen állnak méltóképp ellenállni a „narancsosok” ellen ugyanúgy, mint a külső erők intrikáinak is. Az egy teljesen másik dolog, hogy Nazarbajevnek és Lukasenkónak mint az EaEU alapítóinak, jogában áll barátilag kritizálni Oroszországot. Egyben Lukasenko és Nazarbajev rögtön húzott egy politikai határvonalat – kinyilvánították, hogy nincs kétségük az EaEU létrehozásával kapcsolatban. Nyíltan és vádaskodás nélkül beszélnek az Unió jelenlegi problémáiról. Így például a rubel devalvációjáról, ami miatt az orosz termékek versenyképesebbek, vagy az orosz export csőhálózatához való szabad hozzáférés lehetőségéről. A legfontosabb az, hogy minden egyes résztvevő ugyanúgy tisztában van az integrációs program végső céljával, és ennek az útnak a legfőbb állomásaival. Ezeknek a stratégiai pozícióknak az egyeztetése, illetve az általános célok tisztán látása az „eurázsiai hármas” biztos alapját adják az integrációs törekvések terén. Közöttünk ebben nincs félreértés, mint ahogyan nincs kétségünk az EaEU-partnereink megbízhatóságában sem.

 

 

– Mindez a szóbeszéd a „Szovjetunió 2” újraélesztéséről, az EaEU mihamarabbi összeomlásáról vagy pedig Oroszország egyoldalú előnyeiről egy új hidegháborús helyzet felvillanásai. Jelenleg az EU-ban az eurázsiai integrációról elég kevés a hiteles információ. Európa számos politikai és gazdasági fórumán szembesültem ezekkel a félreértésekkel. A valóságban a helyzet teljesen más. Nazarbajev elnök az eurázsiai integráció ideológusa, minden egyes fellépésén hangsúlyoz egy fontos történelmi vízválasztót: „a Szovjetunió semmiféle »restaurálásról« és »reinkarnációjáról« szó sincs”. A nyugati megfigyelők sablonszerű félelmeivel ellentétben ma a posztszovjet térségben szó sincs a „Szovjetunió 2” létrehozásáról vagy más politikai nosztalgiáról. Mondjuk ki nyíltan: bármely szövetség, amely nosztalgiára alapozódik, nem hosszú életű. Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország állampolgárainak a jövőt megcélozva, egy új pragmatikus hozzáállásra van szüksége. Pont ilyen út fogja országainkat versenyképessé tenni a globális gazdaságon belül, egy tágas belső piaccal, amely képes stabillá tenni minket a kívülről ért kihívásokkal szemben. „Az Eurázsiai Unióra egy nyitott programként tekintünk. Nem lehet elképzelni széles körű kapcsolatok nélkül, például az Európai Unióval vagy más egyesülésekkel” – így gondolja Vlagyimir Putyin orosz elnök. Ma az EaEU gyakorlati szakértői és közgazdászai a mi uniónk technikai rendeleteinek, szabályainak és normáinak megfogalmazása közben már a kezdetektől felhasználják az Európai Unió előrehaladottabb és már hatályban levő szabványait. Ennek következtében 2017-2020 derekán létrehozhatunk az EU-val összeegyeztethető szabadkereskedelmi övezetet. Ma az Európai Unió számos országa érdeklődik az EaEU-val való gyakorlati együttműködéséről, úgyhogy azokat a téves sztereotípiákat, amelyek az európai politikusok fejében vannak, le kell dönteni.

 

– Már az integráció első stádiumában a vámunió Bresztig és Vlagyivosztokig szélesítette értékesítési piacának határait mindhárom ország gyártói számára. Ez stimulálni kezdte a gazdasági aktivitást és megnövelte az áruforgalmat. Csak maga az a megállapodás, amely a vasúti szállítási tarifákról szólt, harminc százalékkal növelte meg az országaink közötti áruforgalmat. Képzelje el azt, hogy Kazahsztán, amely Eurázsia központjában van, egyszer csak határos lesz az Európai Unióval! Egy másik előnye a volt Szovjetunió gazdasági térségének, mint egy egységes organizmusának helyreállítása. Ezáltal a vállalatok tudományos-technikai és ipari potenciálja, amelyek magas értékű árut termelnek, egységesítve lesznek. Ez egy nagyon fontos lépés országaink újraiparosításának modernizációjában. És végül a harmadik előnye egy nagy belső piac. Kazahsztán, az Oroszországi Föderáció és Fehéroroszország által létrehozott vámunió a külföldi befektetők számára egy hatalmas piacot nyit 165 milliós lakossággal és majdnem 2 billió dolláros bruttó hazai termékkel (GDP-vel). Az integráció új lehetőségeket teremt. Például a kazahsztáni beszállítóknak lehetőséget nyújt Oroszországban és Fehéroroszországban az orosz és fehérorosz beszállítókkal egyenrangúan részt venni állami és önkormányzati beszerzésekben. Ezek mind valóságos előnyök elsősorban az átlag kazahoknak, oroszoknak és fehéroroszoknak. Úgyhogy nem kell arról beszélni, hogy egyoldalúan csak Moszkva húz hasznot. Az elsődleges számítások szerint Kazahsztán, Fehéroroszország, Kirgizisztán és Örményország integrációja az Eurázsiai Unióba évente 5,2 milliárd dollárba fog kerülni Oroszországnak, és ezek csak a közvetlen költségek. Mint ahogy látjuk, az integráció alapvető költségeit Oroszország állja, de az átfogó stratégiai végeredmény megéri ezt! Forrásaink, erőfeszítéseink ötvözése és a volt Szovjetunió „szilánkjainak” a lehetőségei minden szomszéd országnak képes jelentős politikai és gazdasági osztalékot nyújtani. Ha a statisztikai értékekről kell beszélni, akkor az Eurázsiai Unió alapítóinak (Oroszország, Kazahsztán, Fehéroroszország) külkereskedelmi áruforgalmának mértéke rövid idő alatt másfélszeresére nőtt és elérte a 64 milliárd dollárt. A siker oka abban rejlik, hogy az integráció mértéke a volt szövetséges országok néhány ágazatában magasabb fokú, mint jelenleg az EU-ban. A szovjet idők alatt Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán évtizedeken át egy egységes organizmusként fejlődtek, közös nemzetgazdasági komplexummal. Az Európai Unió azonos szintű integrációt csak negyven évvel a szén- és acélközösség létrehozása után ért el. 

 

 

– A volt szövetséges köztársaságok gazdaságai kölcsönösen kiegészítették egymást, a több ezer termelési kapcsolatviszony egy teljes ciklussal rendelkező ipari láncot alkotott – a nyersanyagtól a késztermékig, az alapvető tudománytól a tömegcikkekig. Ma az eurázsiai integráció az új piaci viszonyok közötti célirányos politika a nagy gazdasági térség újbóli létrehozására. Egy másik párhuzam: az EaEU keretei közötti vámunió egy olyan feladatot valósított meg, amely hasonló ahhoz, amit Friedrich List a XIX. században próbált megvalósítani Németország számára. Hadd emlékeztessem, hogy List a szétszórt Poroszország, Németország és Ausztria egy nagy gazdasági térséggé való egyesítését ajánlotta. Végeredményként meg a „nagy német gazdasági csoda” sikerült. Reménykedni fogunk abban, hogy szemtanúi leszünk egy új „eurázsiai csodának” is.