Érdekes megfigyelni, hogy az emberek a mai „méregtelenítő kúrák”-at is ezen tavaszváró időszakban végzik általában, ami azt mutatja, hogy e hagyomány nem puszta kitalációként lóg a levegőben, hanem az ember szervezetének, illetve lelkének igényeire van szabva. Magyarul a böjt értünk van. Hogy megújhodjuk testben-lélekben-szellemben.
A (testi) böjt hasznosságának kapcsán Epikurosz gondolatait idéznénk fel, aki a következőket írja egy levelében:
„Az egyszerű ételek a drága lakomával egyforma élvezetet nyújtanak, ha egyszer a hiányérzetben rejlő fájdalom teljesen megszűnik. A kenyér és víz a legmagasabb fokú gyönyört nyújtja, amikor valaki nagy szükségben veszi magához. Az egyszerű és olcsó ételek megszokása tehát az egészségünket teljessé teszi, s az embert az élet szükségszerű követelményéivel szemben csüggedetlenné alakítja; ha pedig nagyobb időközönként drága lakomához jutunk, nagyobb élvezetet nyújt. Végül rettenthetetlenekké tesz bennünket a szerencse változásaival szemben.”
Az is igaz azonban, hogy a böjtöt nem szabad túlfeszíteni, ugyanis hogy egyszerűen fejezzük ki magunkat, nem az a lényeg (egyes hamis, a vallást értéktelennek néző gondolatokkal ellentétben), hogy „fájjon!”, hanem hogy „utána ne fájjon!”. Ahogy Epikurosz is írja, rettenthetetlenség, és az ünnep sokkal nagyobb boldogsággal való megélése jut osztályrészünkül a szorgalmas felkészülésünk eredményeként.
Miután a böjt testi részét megalapoztuk, fordítsuk szemünket a belső, lelki tartalmak felé is, mert valójában ez még sokezerszer fontosabb része ezen időszaknak, mint a test megedzése. Ugyanis Húsvétkor, ami Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, nekünk is jó, illő és üdvös volna életében osztoznunk. Testünk sanyargatása által „meghalnunk”, lelkünk bearanyozása által pedig „feltámadnunk”. A lelki rákészülés minél alkalmasabb megélése tulajdonképpen egyénre szabott. Én például lelki táplálékként élem meg Platón műveit is, amikor a lélek szárnyalásáról ír, vagy Plótinosz írásait az Egyről, annak kiáradásáról és a Szépségről. De ugyanígy Aranyszájú Szent János intelmeit a házasoknak, vagy Aquinói Szent Tamás elmélkedéseit, és Új Teológus Szent Simeon aforizmáit… De ami minden bizonnyal mindnyájunk böjti lelki eledeleként tud szolgálni, azok az Evangéliumok. Én, megvallom, csak nem olyan régen olvastam el igazán őket, de ilyen remekbeszabott könyvvel, mely ilyen sok gondolkodnivalót tartalmazott volna, aligha találkoztam eleddig. És mindig ott volt az orrom előtt, mégsem nyúltam hozzá.
Ezért a böjtre javaslok egy metódust, melyet követve az ember kicsit felkészültebben tudja megérezni az utolsó vacsora kenyerének ízét, és a harmadnap örömét:
- Tűzz ki magadnak valami elérendő testi/lelki célt a böjt idejére (még most sem késő elkezdeni)! Pl. Nem eszem csokit (a vasárnap mindig ünnepnap, ekkor lehet). Vagy ha veszekedni támadna kedvem a férjemmel/feleségemmel/szüleimmel, ezt mondom magamban: „Nem, böjt van”, és nem elfojtva, hanem egyszerűen elengedve a mérget, inkább a szeretet eszközéhez nyúlok.
- Olvass minden reggel egy saját magad által megszabott mennyiséget valamely lelkedet igazán emelő olvasmányból (én azért javaslom a reggelt, mert akkor a nap során az embernek eszébe-eszébe jut, főként, ha a választott olvasmány a Szentírás, amelynek zengése olyan, mint egy pompás költemény)!
- Kerüld azon tetteket és szavakat, melyek lelkedet lefelé húzzák ahelyett, hogy megtisztulva érkezhetnél az ünnepre!
- Próbáld meg gyakorolni az adományozást! Elsősorban nem a pénzre kell gondolni, hanem embertársaidnak való segítségre, apró meglepetésekre, figyelmességekre, melyekkel tudod, hogy boldoggá teszed, szolgálsz neki. (Pl. Nagymama felkeresése, hogy meséljen, hogy van.)
- A hétköznapi rohanásban adj magadnak időt az olvasmányokban való elmélyedésre és a nyugodt elmélkedésre életed, lelked dolgain, hogylétén.
Végül azt tenném még hozzá mintegy az egész böjtöt átfogó belső hozzáállásra vonatkozólag, hogy több pap is hangsúlyozta a böjt kezdetekor, hogy e 40 nap nem sanyarúság, szenvedés, hanem örömünnep, amikor osztozhatunk az Istennel az ő Fiának életútján keresztül a boldogságban, tisztaságban és békességben.
Ezúton kívánok tehát mindenkinek az Alfahír szerkesztőségének nevében is nagyon boldog böjtöt!