Március 12-én ünnepli a keresztény egyház Nagy Szent Gergely pápa emléknapját, aki a 6. század nagy gondolkodójának számít. Jeles egyháztanítónak, a középkori kultúra egyik legnagyobb megteremtőjének tartják, ennek emlékét őrzi az, hogy régen az ő napján kezdődött az iskola. Szent Gergely rendszerezte az egyházi énekeket, amelyeket – neve után – gregoriánnak neveztek el, s amelyeket állítólag maga a Szentlélek sugallatára jegyzett le. A hazai kódexekben olvasható legendák arról számolnak be, hogyan szabadította meg a pápa Rómát a dögvésztől és emelte fel ismét a szent várost.
Régi tavaszkezdő nap
A Gergely-naptárreform előtt március 12-e volt a tavaszi napéjegyenlőség időpontja, nem véletlenül volt emlékezetes nap a magyar falvak népei között. Ipolyi Arnold gyűjtéséből megtudhatjuk, hogy ezen a napon a gyerekek acélt és tűzkövet tartva kezükben, körbejárták a házakat és a következő szavakkal köszöntek be: „acélt hoztam, tüzet ütöttem kegyelmeteknek”. Az acélt úgy dobták a földre, hogy egy darabig forogjon, amely a tavaszba forduló napot jelképezte.
A szokás valószínűleg még a táltos időkre nyúlik vissza, amikor mágikus eljárásokkal próbálták befolyásolni a természetet és bűvös imákkal jó termést kérni. Sok helyen ezen a napon misét tartottak, majd megkezdődött a tavaszi munka, szokás volt ezen a napon elvetni a tavaszi gabonát.
A szőlő kultusza
Bálint Sándor gyűjtésében olvashatjuk, hogy Zalaszentbalázs szőlősgazdái úgy vélték, hogy a Gergely napján metszett tőkékről ősszel sok bort szüretelnek. Nemcsak ők, hanem mások is ekkor metszették szőlőjük sarkaiban lévő négy tőkét, amely szokás szintén a kereszténység előtti táltos hitvilágban gyökerezik. A négy sarok ugyanis védelmet nyújtott a kártevők ellen. Ehhez a naphoz időjóslás is kapcsolódik. „Megrázza még szakállát Gergely” azt jelenti, előfordulhat, hogy havazik március 12-én. Ilyenkor még lehűlés is várható.
Régi iskolakezdés
Nemcsak a régi tavasz, hanem az iskola is Gergely napján kezdődött, a szülőknek pedig az évkezdés előtt ajándékot, elsősorban élelmet kellett vinni a tanítónak. A diákok ezen a napon ünneplőbe bújtak, úgy néztek ki, mintha lakodalomba készülnének, hiszen kalapjukon hatalmas művirág-bokréta volt, kezükben szalagokkal fölékesített mogyorófapálca. Egy előre megbeszélt helyen összegyűltek és elindultak azokhoz a házakhoz, ahol az új diákok laktak, hogy őket beavassák a diákéletbe. Általában dallal és köszöntővel történt a befogadás az új helyre, az iskolába.