Mint korábban írtuk, az Országgyűlés fideszes többsége múlt hét kedden elfogadta a paksi bővítés szerződéseinek 30 éves titkosítását, amivel megágyazott egy gigantikus korrupciónak, amit a bővítéssel kapcsolatos közbeszerzések ingoványába lehet elrejteni.
Barátok közt
Mielőtt rátérnénk Áder János szerdai közleményére, fontos leszögezni, hogy a törvénnyel elsősorban az a probléma, és ezért lengi körül a gyanú is, hogy a megfogalmazás nyilvánvaló pontatlanságai miatt, nem derül ki, hogy a törvényalkotó vajon mit ért konkrétan nemzetbiztonsági szempontok és a szellemi tulajdon védelméhez fűződő érdekek alatt, amire egyébként hivatkozik a szövegben.
Az államfő által elfogadott törvény az üzleti, a műszaki és a döntés előkészítő adatokat teljes mértékben megismerhetetlenné teszi.
Ez pedig nemcsak egy közpénzből épülő atomerőmű, de egy közpénzből épülő biciklitároló esetében is gond, és persze nem az az érdekes, hogy hol és milyen technológiát használnak fel a maghasadás során, azonban a beszállítók listája, a jogi és kommunikációs tanácsadók népes hada bizonyosan sok izgalmat (és személyes összefonódásokat) rejthet.
A biciklitároló titka
Az államfő szerint a polgárok biztonsága a legfontosabb, és ezért döntött úgy, hogy a titkosítás a magyar emberek érdekében történik.
Rövid közleményéből kiderül:
egy atomerőmű nem biciklitároló, ezért terrorizmussal fenyegetett világunkban nemcsak indokolt, hanem egyenesen szükséges egy atomerőmű építésével és működésével kapcsolatos adatok védelme, titkosítása. Fontos ugyanakkor, hogy csak a magyar polgárok biztonságát és az erőmű biztonságos működését garantáló információk élvezzenek titokvédelmet.
A terror árnyékában
Hirtelen beárnyékolta a Sándor palotát a terrorizmus árnyéka? Persze, ettől függetlenül elnézi párttársainak, hogy éppen most szervezik a magyar katonai szerepvállalást az Iszlám Állam elleni hadjáratban. De ez a törekvés biztos nem növeli a fenyegetettségünket...
Bár folytatódik a közlemény, a lényegi részén már túl is vagyunk:
az Országgyűlés által e tárgyban hozott törvény alkotmányosságának vizsgálatát erre való tekintettel végeztem el. Megállapítottam, hogy a jogszabály nem ütközik sem hazánk Alaptörvényébe, sem a jogalkotási törvény előírásaiba. A mindenkori köztársasági elnöknek nincs alkotmányos lehetősége arra, hogy saját kénye-kedve szerint, netán mások szempontjait előtérbe helyezve vagy hatáskörét bármely módon túllépve mérlegelje egy, az Országgyűlés által elfogadott törvény aláírását. Mindezt magamra nézve is kötelezőnek tartom, így ezúttal is ezzel összhangban hoztam meg döntésemet.
Rocksztár lehetett volna
Pedig, az akkor éppen zöld Áder idén januárban jelentette be, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatalban (KEH) lesz egy Környezeti Fenntarthatósági Igazgatóság is. Ezt akkor azzal magyarázta: amit fenntartható fejlődésnek nevezünk az a mai formájában nem fenntartható.
Ahogy ismerjük a fideszes képviselők önállóságra való törekvését, valószínűleg akkor is megszavazták volna ezt az egyszerű többséget igénylő törvényt, ha Áder valamiért visszadobta volna azt a Ház elé (azaz kockázat nélkül megtehette volna ezt). Ugyanakkor ezzel - szigorúan politikai értelemben véve - egy igazi rocksztár lehetett volna, aki a saját meggyőződése által vezetve, ellentmond Orbán Viktornak, illetve a mögötte álló gazdasági érdekköröknek.
Ezt a soha vissza nem térő alkalmat azonban elmulasztotta Áder, így marad a jól ismert langyos víz.
Ön venne húszezerért egy kalapácsot?
Ha a jelenlegi titkosítás mellett, felépül Paks2, vajon mi is ugyanazt a kérdést fogjuk feltenni, mint az egyszeri amerikai elnök a Függetlenség Napja című filmben:
Honnan szerezték ezeket a berendezéseket? Honnan van pénzük erre egyáltalán?
Figyeljék meg a választ, mert valószínűleg sokat fogjuk ezt hallani a következő 30 esztendőben:
Ön tényleg elhitte, hogy húszezer dollárba kerül egy kalapács és harmincezerbe egy rohadt WC deszka?