Bogár László ismét jelentkezett egy írással, melyben ezúttal az úgynevezett „földönkívüli élet” megragadásának lehetősége fölött töpreng a tőle megszokott nem egészen hétköznapi stílusban. Szépen egymásra fűzött gondolatmenetében megtalálható a „kozmológiai istenérv”, valamint a tudományos világ ezzel kapcsolatos bőséges kutatási eredményei, elméleti fejtegetései. Ez utóbbiakat meglehetős részletességgel taglalja, így a Nagy Szűrőn keresztül, a galaktikus spiritualitásba zárkózáson át, egészen az UFOlógiáig szinte mindent érint, amit számításba kell, hogy vegyünk egy ilyen típusú, ám meglehetősen terméketlennek tűnő téma során. A szerző nem titkolt szándéka, hogy ez által tükröt tartson a ma uralkodó nyugatias szemléletmód groteszk volta elé. Ennek megfelelően a konklúzió sem lehet olyan, amelyre a modern világban szocializálódott ember számítana, vagy amilyet elképzelne magának. A probléma megoldására ugyanis jelen esetben is a szakralitás felé való nyitást javasolja a kiváló közgazdász.
Váry István írása egy olyan kutatási terület kibontakozását tárja föl előttünk, melynek segítségével komoly lehetőségünk nyílik arra, hogy múltunk és jelenünk a maga valójában nyilvánuljon meg számunkra. Ez pedig a szakrális geográfia, mely több tudományág művi egyesítésével jött létre. Ez utóbbiak közé sorolható többek közt a földrajz, a történelem, a térképészet, a fizika, vagy éppen az építészet, ám célja, hogy mindezeken túlmutató összefüggésekre világítson rá. Ehhez pedig a szimbólumok világát hívja segítségül, melyeken keresztül minden létező jelentése egyaránt megérthető. Kiemelt jelentőséget tanúsít a rituális műveletek végrehajtásának, valamint a szent helyek misztériumának. Teszi mindezt úgy, hogy még véletlenül sem kíván belesétálni a „new-age” által felállított csapdákba.
„Túl gyakran bolondok rohangálnak ott, ahová az angyalok is félve lépnek”- ezzel a mottóval is jellemezhetnénk Ananda K. Coomaraswamy írását, melyben arra kívánja felhívni figyelmünket, hogy a nyugatias kultúra és műveltség erőszakos rákényszerítése, általunk írástudatlannak titulált népekre, egyenlő a saját kultúrájuk megsemmisítésével. A Szingaléz, közép-afrikai, vagy éppen az Új-Hebridákon és Indiában rögzített példákon keresztül illusztrálja számunkra, hogy hagyományos értelemben nem azt tekintették tanultnak, aki sokat olvasott, hanem, aki mély tudással rendelkezett. Ebből kifolyólag rámutat, hogy egy egészséges társadalomban a termelői tevékenység nem pusztán munka, hanem rítusok sorozata. Óva int attól, hogy az általunk definiált műveltségre, mint abszolút értékre tekintsünk.
Érzékeny emlékezések alcímmel vetette papírra gondolatatit a nemrég elhunyt Farkas Géza diplomata, hazánk egykori konzulja. Hat évtizedet felölelő élményeit osztja meg az olvasóval, könnyen követhető és izgalmas stílusban. A személyeken és egyéni történéseken át vezető út célja, hogy rávilágítson, sok még a beforratlan seb, az elfojtott, s ki nem mondott szó a hazai zsidósággal kapcsolatban. Olyan témát érint, melynek bélyege – ki nem beszéltségének következtében – a mai napig ott van a magyar társadalom testén. Hogy ezt fel tudjuk oldani, bátorságra és hitre van szükség, mely a pipogyaságot és a túlfűtött érzelmeket egyaránt nélkülözni képes.
Tovább folytathatjuk utazásunkat a hagyományos mese szellemi valóságának feltárása kapcsán, Vukics András jóvoltából. A szerző jelen művében a mese valamint a mítosz közötti átjárhatóságot kívánja szemléltetni, szimbólumaik összevetésének segítségével. Egy, a maitól és főleg a korszakot szinte teljesen eluraló műmeséktől eltérő szemléletmódot ajánl figyelmünkbe, melyet ideális esetben a mindennapi életünk során is jelenvalóvá tehetünk. Erre támaszkodva pedig olyan karakterek, társadalmi berendezkedések, állapotok és ideák valódi jelentése tárulhat föl előttünk, melyek megértésére vagy kifejtésére más lehetőség nincs, illetve a lebutított történelemszemlélet keretei nem teszik azt lehetővé. Bátran hozzányúlhatunk felnőtt fejjel is, hogy új valóságokat fedezhessünk fel.
Mivel jelen keretek közt nem lehet a teljesség igényével bemutatni a folyóirat aktuális számát, ezért rövid áttekintést kívánok adni a további tartalmat illetően.
Gődény Jonatán segítségével betekintést nyerhetünk Böhm Károly filozófus munkásságába. Nagy jelentőséggel bír, ha valaki vissza kívánja venni saját maga számára, őt megillető helyét a világban, és le akar számolni a sötét káoszban sodródó parányi öntudat képével. Tudatosság, nemesség, uralom. Ezekkel a kifejezésekkel lehetne munkásságát jellemezni, mely a valóság jóval több elemét foglalja magába, és komplexitásánál fogva kiutat jelenthet a modern világ sivárságából.
Ezen felül megismerkedhetünk a szúfi misztikus és költő, Maulana Rúmí két példabeszédével Istenről, mint a mindent felölelő Egyetlen Valóságról. Sárkány László segítségével pedig ízelítőt kaphatunk a muszlim vallástudós, Szaid Nurszi életművéből és tanításaiból.
Magyar vonatkozások tekintetében Németh Zsolt írásából bepillantást nyerhetünk a pálos rend első évszázadának történetébe és szellemiségébe.
A sokrétű, széles spektrumot felölelő tartalom tehát ismét adott ahhoz, hogy újra vindikáljuk magunk számára az emberhez méltó élet jogát, és olyan valóságokat ismerhessünk meg, melytől régóta megfosztottak minket.
Torma Csaba