Az MTDA 2003-ban, magánkezdeményezésként indult, és a mai napig saját finanszírozásban működik. Pontosan milyen körülmények között jött létre ez a hiánypótló, rendkívül sokoldalú projekt? Továbbra is egyéni erőfeszítés eredménye, esetleg van, aki segíti önt a munkában?
Nyugodtan mondhatom, hogy számítógépfüggő voltam/vagyok. Egyszer nagyon régen egy PC World mellékletben találtam egy Abbyy-Finereader OCR (optikaikarakterfelismerő) programot. Beleszerettem és elkezdtem használni. Enélkül a technológia nélkül nem lett volna, s ma sem lenne e-könyv.
"Az e-könyvért magánemberként is rajongok: körülbelül 8-9 éve nem olvastam papírkönyvet. Az MTDA is jóformán csak ürügyként szolgált az e-könyvvel és a számítógéppel való kapcsolatom elmélyítésére."
Egyébként a FSZEK Szociológiai gyűjteményében dolgozom, anno kézenfekvőnek tűnt, hogy társadalomtudományi könyvek "gyártására" adjam a fejem. 2009-ben vittem át a kezdeményezést az exra.hu platformjára, azóta gyakorlatilag jelen formájában üzemel az oldal.
"A projekt fennállása óta senkitől semmilyen segítséget nem kaptam/kapok, az egész saját munka és finanszírozás eredménye, de így is boldogulok."
Az oldal hitvallása szerint a kezdeményezés az e-könyveket, és az e-olvasást kívánja megszerettetni az emberekkel. Érdekes, hogy könyvtárosként pont ezt a célt tűzte ki maga elé, amikor a szakma többsége a hagyományos, könyvalapú olvasás eltűnésétől fél. Miért tartja fontosabbnak a digitális olvasás népszerűsítését?
Mint mondtam, nálam személyes ügy az e-könyv, a magánéletben is csak ilyet olvasok.
"Ahogy a drogos is szívesen sertepertél a gyógyszerszekrény körül. Ezt fennköltebben fogalmazva nevezhetjük missziónak is."
Ami a könyvtárosokat illeti, hát, nem én vagyok a mérvadó a könyvtárügy értékelésére, nem sok közöm van hozzájuk. E-könyvtárosokhoz, e-könyvtárakhoz inkább, de a hagyományos könyvtár szintem idejétmúlt. Ha egy pendriveon, memóriakártyán ma annyi könyvet lehet tárolni, amennyit egy emberélet alatt sem lehetne kiolvasni, akkor túl kell lépnünk a papíralapú információtároláson.
"Nyersen fogalmazva: a tartalom szent, de annak hordozójához teljesen pragmatikusan viszonyulok."
A betű-közvetítette információ él és prosperál a jövőben is. A nyomtatott formájú könyv viszont halott, de kétségkívül szívós haláltusának néz elébe.
Jelenleg mennyire mondható sikeresnek a kezdeményezés, van igény az ön által végzett kultúrmisszióra?
Az ITT megtekinthető részletes statisztika naponta frissül; eddig 101 országból böngésztek, olyan egzotikus helyekről, hogy magam is meglepődtem: Azerbajdzsán, Brazília, Dubaj, Dél-Afrika, Dél-Korea, Egyesült Arab Emirátusok, Gibraltár, Guernsey, Kamerun, Katar, Szent Ilona, Srí-Lanka, Szaúd-Arábia... stb.
"Az oldal éves forgalma 120-130 ezer látogató, évente pedig átlagosan 60 ezer oldalnyi szöveget sikerül kitennem."
Idén eddig több mint 200 könyv, mintegy 42 ezer oldal került ki, szóval igyekszem. Ez szerintem elég egyértelmű válasz a kérdésre.
Milyen szempontok játszanak szerepet abban, hogy egy szöveg fölkerülhet-e az oldalra, vagy sem?
A legsúlyosabb szakmai bűnnek tekintem, ha a könyvtáros magánélete, véleménye befolyásolja a munkáját.
"A projekt indulása óta nem fordult elő, hogy bármely szerző, bármely munkája politikai, vallási, vagy egyéb okból ne kerülhetett volna fel."
Az ilyesmi számomra szakmailag vállalhatatlan, a XXI. század átalakuló médiafogyasztási szokásai mellett pedig értelmét se látom.
"A felkerülésnek tehát csak technikai illetve hozzáférhetőségi szempontjai vannak."
Körülbelül mennyi időt vesz igénybe átlagosan egy-egy könyv digitalizálása? Mennyiben nehezíti a feladatot az, hogy többnyire régi, fizikailag sérülékeny szöveggel kell dolgoznia?
Nincsenek általános szabályok. A mérettől függően egy szkenneléssel egy-két oldal "gyalulható" be. Nem annyira a könyv kora, inkább a papír minősége, a kötés számít.
"Egy tökéletes világban naponta 800-1200 oldalt tudnék 'termelni'."
Fontos leszögeznem: a projekt könyveinek túlnyomó többsége ICR-ezett (intelligent charakcter recognition - intelligens karakterfelismerés), azaz beszkennelt és karakterfelismerésen átesett anyag. Ezeket, a Google és az Arcanum gyakorlatával ellentétben, konvertálom és korrektúrázom is. Ez a munka 80 százalékát teszi ki, de a pontosságon még így is sokat szeretnék javítani.
A honlapon nem csak olyan, konvencionálisnak számító témakörökre bukkanhatunk, mint mondjuk hadtörténet, pszichológia, vagy kultúrtörténet, de találkozhatunk olyan kategóriákkal, melyek ma már kifejezetten stigmatizált tudományágakat, szövegeket, vagy szerzőket mutatnak be. Nem érte kritika önt, vagy az oldalt, amiért például a fajelmélet, a nemzeti radikalizmus, a turanizmus, vagy a zsidókérdés kapcsán, illetve az olyan szerzőktől, mint mondjuk Istóczy Győző, is prezentál iratanyagot?
Amikor 2009-ben átköltöztem az extrára, nagyjából egy hét alatt kellett portált csinálnom, különösebb tapasztalat nélkül. Több ráncfelvarrás után, a jobb kereshetőség érdekében, az olvasók segítségére próbáltam tematikus csoportokat létrehozni, melyek száma mára jóval 40 fölé kúszott. Hogy miből lett külön kategória, azt egyedül az előfordulás mennyisége szabta meg: a kriminológia különösen jó példa erre.
"A reakciókról szólva, igen, már érte kritika az oldalt a megjelenő tartalmak miatt, holott a szerkesztési elvekben mindig a könyvtáros etikai kódexet követve járok el."
Ez nemcsak elítéli a cenzúrát, hanem a könyvtáros természetes szakmai kötelességévé teszi, hogy akár meggyőződével ellenkező anyagot is közzétegyen. Ezt tanítják a képzésen, sőt a könyvtárostanoncok vizsgáznak is belőle.
"Ugyanakkor a könyvtáros-társadalom többsége — nem feltétlenül a beosztottak — megrekedt az aczéli tilt-tűr-támogat világában. "
Az Országos Széchenyi Könyvtár belső levelezőlistáját például azért hagytam ott, mert elegem lett a posztkádári cenzúrából és a csúsztatásokból.
"Az, hogy azért fasisztázzanak le, mert az akkortájt a tananyagba emelt Szabó Dezső pár könyvét kitettem, kissé nevetséges, ahogy az is, hogy sok-sok évvel a rendszerváltás után egy bukott korszak ideológiai agyrémeit kérjék számon valakin."
Sajnálatos, de a könyvtáros szakma egy része a viceházmesteri szintet sem éri el.
"Sem a projektben, sem a tematikában nincsenek számomra tabu témák."
A turanizmust például nagyon nem szívlelem, de nem ideológiai, hanem technikai okok miatt: a nyelvészeti könyvek ICR-je nagyságrendekkel több gond és munka. Lassan 2 éve vár feldolgozásra egy nagyobb, vagy 15 könyvből álló turán-blokk, ami ráadásul folyton csak gyarapszik.
"Személy szerint úgy vélem: Szamuely, vagy Szálasi munkái egyaránt a magyar információ-vagyon részeit képezik, a könyvtárosnak pedig elérhetővé kell tenni őket, a többi már a felhasználó dolga."
Istóczy anyagai például hiánypótlóak, boldogan tettem őket közzé (bár egyéves jutalommegvonással fizettem érte), mert a XIX. századot, s a kiegyezést követő korszakot egyszerűen nem lehet nélküle értelmezni, lapja pedig értékes kordokumentum. Viszont az oldalon számos zsidó, sőt cionista zsidó szerző is szerepel. Herzl Tivadar, vagy Löw Immanuel ortodox rabbi szövegeinek megjelentetése sem volt kérdéses.
Mire számíthatunk a jövőben, milyen irányokba fejlődhet az oldal?
Nehezen tudok válaszolni, mert nincsenek stratégiai tervek. Igazából ad hoc döntök, mikor milyen könyvet kezdek korrektúrázni, vagy kitenni. Nem tudom megmondani, mi lesz kinn két hónap múlva, mert két hétre sem tervezek előre. Évek óta több, nagyobb tematikus, illetve szerzői gyűjtemény vár a sorára: a turanizmust már említettem, de van itt iskolatörténeti, színház- és művészettörténeti, zenei és írói életrajzi blokk, sőt még egy Liszt Ferenc-blokk is.
"De várakozik egy újabb zsidó gyűjtemény is, főleg a zsidó antiszemitizmusról, gyakorlatilag csak zsidó szerzőktől — kíváncsi leszek, hogy Gevürz Józsefet, Friedmann Hillélt, vagy Fischer Árpádot is leantiszemitázzák-e majd?"
A távlati tervek között szerepel még a cikk-adatbázis bővítése, amiből évek óta hiányzik a Huszadik Század, de a mostani helyzet technikailag sajnos nem ad erre lehetőséget.
"Egyébként jelenleg csupán a projekt fele nyilvános: a teljes anyag 5200 könyvre rúg, ami csaknem 800 ezer oldalt jelent, amiből nagyjából 270 ezer oldal vár még ICR-re."
Folyóiratokkal viszont nem foglalkozom a jövőben, azokból elég az a mennyiség, ami már megjelent az oldalon.
Ha valakinek esetleg kedve támad besegíteni a projektbe, akár anyagilag, akár a digitalizálásban, vagy egy korszerűbb webes felület megalkotásával, az milyen formában teheti ezt meg?
Amikor a használati utasítást írtam, kínkeservvel találtam ki az elméleti résznél, hogy az MTDA három pilléren nyugodjon:
"ingyenességen, politikamentességen és függetlenségen."
Igazság szerint, amire valóban szükségem van, az idő, hogy a már meglévő anyagokkal foglalkozhassak. Szeretnék persze további, 1945 előtti, a projekt profiljába vágó szövegeket is feldolgozni, de jelenleg bőven van még mit csinálnom.
"A kezdeményezés nem a pénzről szól. Az ingyenesség nem csak azt jelenti, hogy mindent ingyen lehet letölteni a honlapról: a portálon se számlaszám, se adomány-, vagy alamizsnakérés nem található, de még egy reklámbannert sem tűrök meg."
Úgy vagyok vele, ha valaki pénzt ad, az valami kér is érte, ami teljesen érthető, de így nem lehetnék független.
"Hetven évnél régebbi, a szerzői jog szempontjából az ingyenesség kritériumainak megfelelő könyvek egy szkennelés erejéig való kölcsönzésének örülnék, de itt is inkább egy intézmény felajánlása jöhetne szóba, mert magánszemélyek esetében a dolog logisztikája eléggé átláthatatlanná válna."
Ugyanakkor, ha a kérdést egy aranyhal tenné fel, akkor az első, második és harmadik kívánságom is az lenne: hadd csináljam egész nap az MTDA-t, a munkahelyemen és otthon is.