Mint ismert, 2013 óta folyik tárgyalás az Egyesült Államok és az Európai Unió között a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetésvédelmi Szerződésről (TTIP), amely egy szabadkereskedelmi övezettel kötné össze az Atlanti-óceán két partját. Az egyezmény kockázataival már számtalan alkalommal foglalkoztunk, konkrét példákon keresztül, így ezúttal egy másik szemszögből szeretnénk megközelíteni a témát.
Hossó Andrea közgazdász a Magyar Hüperión legújabb számában egy részletes tanulmány segítségével világít rá arra, hogy a TTIP és az Európát tavaly elérő migrációs válság összefügg, mi több, ugyanannak a jelenségnek a két oldala:
"a neoliberális gazdaságpolitika és politikai-gazdasági berendezkedés hegemóniája, a neoliberális világrend megszilárdítása".
"Jelen pillanatban több geopolitikai jelentőségű folyamat zajlik. Sokan úgy gondolják, egymástól elszigetelt eseményekről van szó. Közéletünk egyik legnagyobb problémája, állandósult válsághelyzetünk egyik nyomós oka, hogy az emberek elszigetelten szemlélik egyes ügyeinket, problémáinkat és válságainkat is. Valójában azonban minden mindennel összefügg."
Kapcsolatot fedezhetünk fel tehát bevándorlás és szabadkereskedelem, nemzetbiztonsági kérdés és rendszerszintű korrupció között. Ne feledjük, hazánk esetében egy olyan ország áll az amerikai központú multinacionális cégek érdekeivel szemben, amely adóhatóságának az elnökét korrupciós ügyek miatt kiutasították az Egyesült Államokból.
[fb_pages_codes:immigration]
A neoliberális világrend megszilárdításához olyan állami vezetőkre van szükség, akik már a nemzetekhez nem kötődő globális tőkehatalom markában vannak. Akik egy közös titok miatt zsarolhatóvá váltak...
"Magyarország olyannyira meggyengült és leromlott, hogyha nem értjük meg a körülöttünk, velünk zajló folyamatokat, és e tudás birtokában nem vesszük kezünkbe a sorsunkat, puszta létünk is kérdésessé válik" - figyelmeztet Hossó Andrea.
Sodródunk, nem irányítjuk az életünket - mintha mi is a Földközi-tengeren egy lélekvesztőn hánykolódnánk.
A neoliberális gazdasági modell két alappillére a személyek szabad mozgása, kevésbé költőien: a munkaerő globális rendelkezésre állásának biztosítása, illetőleg a tőke szabad áramlása. Mint látható, a TTIP ezeket a célokat, tehát a globális nagytőke érdekeit hivatott érvényesíteni. Azonban
"ez a transzatlanti szövetség nem földrészek, még csak nem is államok egymással szembeni érdekeiről szól, hanem a nemzetekhez nem kötődő globális nagytőke és a világ többi része közötti viszonyról".
Ebben az átalakulásban eszközök vagyunk csupán, ugyanúgy, mint az útnak indult/indított százezrek. Ennek megfelelően, amely európai politikus támogatja a TTIP-et, az szükségszerűen a bevándorlás okozta gazdasági átrendeződésben is érdekelt.
"A népvándorlást sokan bibliai katasztrófának tartják, természeti csapásnak, ami hirtelen zúdult ránk, és ami önálló, egyedi probléma. Valódi véletlenek azonban ritkán fordulnak elő, minden mindennel összefügg, a migráció is, ami csupán egy másik vetülete a TTIP szerződésnek" - fogalmaz Hossó Andrea a Magyar Hüperión hasábjain.
Kijelentését a neoklasszikus-neoliberális gazdasági-közbeszédben használt versenyképesség kifejezés fogalmával támasztotta alá, amelynek kulcstényezője az olcsó munkaerő, az emberi erőforrások hatékony felhasználása.
Ez nem egy új keletű folyamat, még a magyarság számára sem:
"hiszen ez történt velünk a XX. század elején, amikor kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk, és ez történik ma is, amikor eddig körülbelül 600 ezer magyar ment külföldre munkát vállalni".
Amennyiben Nyugat-Európát vizsgáljuk, akkor pedig azt kell megállapítanunk, hogy már a 70-es években kiderült, az elért gazdasági növekedés nem tartható fenn a végtelenségig ugyanazon a szinten, sőt, már a munkaerő árának mérséklését kívánta, hogy a tőke haszna változatlanul magas szinten maradjon.
"Sok olcsó munkásra volt szükség, és a tömeges bevándorlás eredményeképp fenn lehetett tartani a nagymértékű, inflációmentes növekedést"
- emlékeztetett Hossó Andrea az elmúlt évtizedek során Európába érkező bevándorlókra, akiknek már a másod-harmadgenerációja él a nagyvárosok szegénynegyedeiben.
[fb_pages_codes:econation]
Az egyszerű gazdasági érdekeket később aztán leöntötték a politikai korrektség, a multikulturalizmus mázával, így megnyitva egy csak virtuális létező kommunikációs teret, ahol az eredeti üzenet elveszett, helyét pedig átvette az egyszerű gyűlöletkeltés.
Milton Friedman mondta, hogy
"Csak egy valós vagy vélt válság képes igazi változást előidézni. Amikor az a válság kirobban, a válaszlépések attól függnek majd, milyen elméletek állnak rendelkezésre".
Találó megfogalmazás. S ha nem szeretnénk, hogy Magyarország, mint etnikai valóság, eltűnjön, akkor
"a civil társadalomnak meg kell értenie a folyamatokat, és alulról szerveződve, összefogva kell válaszokat adnia".