A 2012-es londoni olimpián az első aranyérmesünk, a kardvívó Szilágyi Áron büszkén állt a dobogón, egy egész ország énekelte vele együtt a himnuszt, csakhogy a dallam nem stimmelt. Mint később kiderült, a Londoni Filharmonikus Zenekar játszotta fel, mint minden résztvevő országét, csakhogy változtattak kicsit rajta. A "Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel" részt játszották egy nagy szexttel följebb.
A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) azonnal lépett, és változtatást kért a londoniaktól, akik bele is mentek, így később már nem volt gond. Aztán még biztosabbra ment a MOB, ugyanis 2013-ban felkérték az Erkel Ferenc Társaságot, hogy az olimpiai játékokra készítsék el a megfelelő hangzású, hosszúságú és egyéb kritériumoknak megfelelő (például kórus nélküli) himnuszt. Ez pedig, ahogy Somogyváry Ákos karnagy tájékoztat, meg is történt, így Erkel Ferenc partitúráját alapul véve a MÁV Szimfonikus Zenekarral elkészült a megfelelő verzió.
Somogyváry Ákostól, aki egyébként Erkel Ferenc szépunokája és az olimpiai bajnok Hazai Kálmán vízilabdázó unokája, azt is megtudhatjuk egyébként, hogy
"Erkel Ferenc Hymnusát annak 1844-es keletkezése óta többen átdolgozták, a műből sokféle átirat született. Közülük több mint két generáció óta a legismertebb Dohnányi Ernő hangszerelése. A történeti hűség kedvéért azonban tisztázni kell, hogy bár ezt a változatot a XX. század valóban egyik legkiválóbb magyar muzsikusa készítette, mégis a kották (és a felvételek) összehasonlításából egyértelműen kiviláglik, hogy Dohnányi feldolgozása (különösen a magyaros zenei elemek tekintetében, azok teljes elhagyása miatt) az eredeti Erkel műtől lényegesen különbözik."
Sőt a téma iránt még inkább érdeklődők azt is megtudhatják, hogy az
"Erkel Ferenc által írt nemzeti fohász karaktere, ritmusa, tempója megalapozottan vélelmezhetően jóval frissebb, gyorsabb volt a mai gyakorlatból ismertnél, illetve a felvételek révén megszokottnál. Az eredeti mű puritánabb hangzású verbunkos jellege, s ebből fakadó tempója idővel azonban nemcsak megkopott, de lassan a feledés homályába is merült. A mindmáig egyetlen kottahű felvétel 2000-ben, a Magyar Millennium esztendejében készült el az eredeti nemzeti színházi zenekari létszámmal Esz-dúrban a Ciszterci Szent Alberik Kórus és a MÁV Szimfonikus Zenekar előadásában".
A lényeg azonban az, hogy a riói olimpián már vélhetően nem kell olyan kínosan éreznünk magunkat, ha felcsendül - reméljük, minél többször - a nemzeti imádságunk, és büszkén énekelhetjük majd a sok-sok érmet elhozó magyar olimpikonok tiszteletére. Akkor már ugyanis ezt a verziót fogjuk hallani: