Jellemző, hogy a kivitelező sem a vasútbarátok által szervezett megemlékezést, sem pedig a május 18-ára tervezett műemlékvédelmi bejárást nem várta meg a bontással, az éjszaka folyamán azonnal neki is estek az épületnek.
Az 1954-ben épült állítótornyot az Ybl-díjas Rimanóczy Gyula tervezte, olaszországi tapasztalatok alapján. Az épület 2009-ben ideiglenes védettséget kapott, sőt, a MÁV akkori vezérigazgatója és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal még szándéknyilatkozatot is tett a torony megvédése érdekében.
A hivatalos indoklás szerint a torony útban van a nagysebességű kitérőknek, ez már csak azért is furcsa, mert az állomás területén finoman szólva is elképzelhetetlen, hogy szükség lenne azokra, lévén itt a vonatok biztosan nem fognak 120 km/h-val döngetni. A MÁV-ot ismerve pedig biztosan.
2011-ben aztán lekerült a védett listáról. Egy korábbi állásfoglalás szerint a bontás oka, hogy alatta nincs elegendő hely, forgalom- és biztonságtechnikai okokból nincs rá esély, hogy megtartsák az épületet, ráadásul a Nemzeti Infrastruktúra Kezelő Zrt. szerint az épület
"az átépítéssel funkcióját veszti, a modern biztosító berendezéseknél már nincs szükség arra, hogy felülről figyeljék a vágányokat, az épület (funkció híján) tehát éveken belül valószínűleg romossá, elhagyatottá válna"
Főleg úgy, ha nem keresnek neki funkciót...