- Az interjúra készülve feljegyeztem azt a kérdést is, hogy szerinted van-e esélye a Lélekerőnek, hogy platinalemez legyen? De időközben aktualitását vesztette, mert néhány napja az lett! Mielőtt elindultak volna a CD előrendelések, megfordult a fejetekben, hogy ennyire sikeres lehet ez az album? Tudom, nincs rá recept, de ez mitől függhet?
- Nagyszerű érzés, ha az ember ötletei, elképzelései pozitív fogadtatásra lelnek! Szerintem minden zenész, minden előadó úgy indul neki az aktuális produkciójának, hogy igyekszik magából a lehető legjobbat kihozni és reménykedik benne, hogy ez másoknak is ugyanolyan fontos lesz. Elég régóta már otthon írjuk a dalainkat, ahol a technika segítségével szépen fel lehet díszíteni az ötleteket, de az előző, A Tűz jegyében albumnál úgy döntöttünk Ricsivel, hogy kicsit visszamegyünk az alapokhoz. Ez alatt azt értem, hogy első körben csak egy alap harmóniakörrel és az énektémával ellátott demókat küldözgettük egymásnak és csak azokkal az ötletekkel foglalkoztunk tovább, amelyek ilyen állapotban is megállták a helyüket. Ez a módszer remekül bevált, ebben a szellemben dolgoztunk most is. Nem volt egymással felesleges udvariaskodás, ezer éve ismerjük egymást, nyugodtan bemondtuk a másik arcába, hogy ez és ez a téma nem elég erős…
- Az új lemez kiadásakor a Lélekerővel és a többi korábbi megjelenésetekkel alaposan megszálltátok a Mahasz listát. Miként tekintetek erre az eredményre? Igazolva látjátok a befektetett munkátokat, csattanós válaszként értékelitek a titeket lenézőkkel szemben, vagy egyszerűen „csak” büszkék vagytok az eredményre?
Elsősorban az utóbbi, tehát örülünk nagyon, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs bennünk némi elégtétel érzése… (nevet)
- A közönség a vásárlásával demonstrálja véleményét az albumról, de kaptatok már érdemi visszajelzéseket az újságíróktól, zenész barátoktól, tehát szakmai kritikákat a Lélekerőre?
- Néhány zenész gratulált, de alapvetően ez nem igazán szokás, én legalábbis úgy tapasztaltam az elmúlt harminc évben. (nevet)
- Az Ossian-t hogy kell elképzelni a stúdióban? Mindenki pakkra felkészülve, komoly arccal teszi a dolgát, és csak precízen annyi időt tölt a stúdióban, amíg az ő feladatai be nem fejeződnek, vagy vannak olyan munkafázisok, amikor egy kis vidámság, netán közös hülyéskedés is belefér az időbe?
- Nincs feszülés, és bár nagyjából felkészülten, egy-egy nagyon komoly demó után szoktunk stúdióba menni, azért még ott is sokat kísérletezünk a hangzásokkal és jönnek még plusz ötletek. Sokat poénkodunk, de többségében ezek ilyen belső humorok, csak mi értjük őket. (nevet)
- Én úgy érzem, hogy az előző, A Tűz jegyében albumra került számokban egy kicsit kritikusabban, sőt mondhatni dühösen fogalmaztál jó néhány helyen, most viszont sugárzik a pozitív hangulat a dalokból. Hogy állsz neki egy következő lemezanyagnak? Szándékosan választasz más témákat, mint a legutolsó szövegeid, vagy „véletlenszerűen” jön az aktuális mondanivaló?
- Egyik sem. Mindig az aktuális hangulataim, életérzéseim inspirálnak, amik egyébként szinte minden egyes embernek mást és mást közvetít. Te például így látod és nagyjából egyet is értek veled, de volt olyan kritikus, aki komornak találta az album hangulatát. Varga Zoli, az album hangmérnöke, még az idei közös munka előtt meglátogatott, közösen végighallgattuk a demót, ő azt mondta, hogy ez egy nagyon kiegyensúlyozott anyag, én ezt tartom a legtalálóbbnak.
- A Lélekerőre is felkerült egy instrumentális szerzemény. Ezt eleve ilyennek írta meg Ricsi, vagy a lemezanyag végső összeállításánál dőlt el, hogy nem kap szöveget?
- Mindenképpen szerettünk volna egy instrumentális számot. Ricsi ötlete volt az alaptéma és úgy emlékszem, hogy én javasoltam, hogy ez a téma legyen az. Ezután írta meg a komplett dalt.
- Nem először dolgoztok már együtt Nagy Zsoltival, aki a billentyűs témákat játsza fel a lemezre. Ezek a színesítő, díszítő elemek Liszi ötletéből alakulnak ki, vagy a ti elképzeléseteket valósítja meg a játékával?
- Vannak elképzeléseink, de bízunk Lisziben, ő mindig több variációt alkot és ebből választjuk ki a számunkra legjobban tetszőt.
- Az utóbbi két album összes számához szöveges videók készültek, és ha jól emlékszem szereplős (vagy imidzs) klipetek utoljára az Egyszer az életben CD-vel kiadott Időutazás 1998-2008 gyűjteményes DVD-n jelent meg. Most sem terveztek ilyet?
- A videoklip, mint műfaj, engem manapság már kifejezetten idegesít, még a külföldi, nagy költségvetésű klipek jórésze is… hang nélkül nézve pedig a legtöbb egyenesen katasztrofális. A legnagyobb gondom az velük, hogy nagyon ritkán adnak már valami pluszt a zenéhez. Inkább elvesznek, zavarnak és megölik az emberek fantáziáját. A Ha Te ott leszel velem-re és az Ahányszor látlak-ra is kaptam szinopszisokat, de nem tetszettek és azt mondtam, hogy ezek az egyszerű szöveges verziók, amik fent vannak a YouTube-on, gyönyörűen működnek, mert néha több tízezerrel lekörözik más bandák a miénkkel egyidőben felrakott milliós költségvetésű klipjeit, tehát nem kell „mindenáron” klip. Én anno egy olyan korszakban kezdtem zenét hallgatni, amikor még lemezborítókhoz sem juthattunk, hosszú évekig nem tudtam például, hogyan néz ki a Black Sabbath vagy a Uriah Heep zenekar, de a muzsikájukat imádtam! (nevet)
- A koncertdátumaitok lekötésére van egy bizonyos időintervallum, vagy év közben is szoktak még beesni olyan megkeresések, amit elvállaltok, és emiatt módosul a lista? Szerettek már jó előre minden programmal tisztában lenni, vagy teljesen rugalmasok vagytok, és semmilyen gondot nem okoz, ha felborul egy kicsit ez az előzetes terv?
- Teljesen rugalmasak vagyunk, a lista folyamatosan bővül, a legnagyobb öröm számunkra, ha hívnak valahová, ha érdekeljük az embereket.
- Egyre hálátlanabb és nehezebb feladat lehet az aktuális koncertműsor összeállítása, hiszen egy-egy új album sikeres volta miatt azokról is be kell emelni néhány számot a programba. Mi alapján szoktatok dönteni?
- Van pár kihagyhatatlan klasszikus – A Rock katonái, Acélszív, vagy a Rocker vagyok –, és ezeken kívül az évek során összegyűlt elég sok, koncerten jól működő dal és az aktuális újdonságok közül variálunk.
- Volna néhány „nemszeretem” kérdésem is… Szerinted miért, mitől szálka még mindig néhány ember szemében az Ossian?
- A dolog több rétegű, vannak az „általános” fikázók és trollok, ilyenek minden sikeres produkció körül felbukkannak, tesznek pár rosszindulatú megjegyzést és aztán továbbállnak, azt kell mondanom, hogy ezekkel nincs is különösebb gondom. Viszont van nálunk sajnos egy gyakorlatilag állandó kis kör is, akik évek, lassan évtizedek óta minden életjelünkre kitartó, kritikának álcázott gyalázkodással reagálnak. Ez elég beteges dolog a részükről, hiszen mindent utálnak bennünk, főleg, amit 1994 óta csináltunk, de mégis folyton rajtunk rugóznak. Itt nyilván személyes indokok, múltbeli emberek rágalmai és irigysége állnak a háttérben.
- Mi a véleményed az Acélszív nevű Ossian tribute zenekarról? Egyáltalán hallottál róluk, ismered őket? Megkerestek titeket az indulásukkor?
- Nem kerestek, nem ismerem őket, de örülök, hogy vannak emberek, zenészek, akiknek ilyen sokat jelent az Ossian zenéje.
- Az év elején elvesztettétek Győrfi Andrást, a zenekar roadját, március végén pedig elhunyt Küronya Miklós hangmérnök, akivel jó néhány Ossian lemezen együtt dolgoztatok. Ezeken a sajnálatos eseményeken hogyan tudtátok túltenni magatokat, mennyire voltak befolyással a napi feladataitokra, munkátokra?
- Sajnos az idő haladtával egyre több veszteséggel kell szembesülnünk, személyes ismerősök és régi nagy kedvencek, ideálok egyaránt távoznak folyamatosan. Nagyon szomorú ez, de ez az Élet rendje, meg kell tanulni együtt élni vele…
- Nagy tömegek látnak/hallanak titeket a koncerteken, a Facebook-on több, mint 85 ezer követőtök van, többezres példányszámban fogynak a lemezeitek. Ha egy kicsit eljátszunk azzal a gondolattal, hogy a köz- és kereskedelmi rádiókban rendszeresen szóhoz jutnátok, netán egy-két televízió is érdeklődne irántatok, akkor „mivé válhatna” még az Ossian?
- Egyértelműen könnyebb lenne az utunk, de már berendezkedtünk az önellátásra. (nevet) A média cenzúrája nem műfaj, vagy szöveg-függő, ha benne vagy a „körökben” zöld az út, ha nem, akkor csinálhatsz bármit, ez így működik.
- Wéber Attila tavaly novemberi kilépésére is rákérdeznék. Ő szorgalmazta, hogy elhagyja az Ossian-t, vagy közösen döntöttetek a távozása mellett?
- Attus nem volt elégedett velünk, nem érezte jól magát a bandában. Úgy hallottam, most jól érzi magát és az fontos, hogy valaki jól érezze magát a bőrében, a saját útját járhassa. Állítólag eladta a hangszereit és most civil állása van. Az sosem jó, ha feszültség van egy zenekaron belül bármi miatt is. Ez a feszültség most megszűnt és jó a hangulat a bandán belül, örömmel készülünk a koncertekre. Persze az első buli Attus nélkül nagyon furcsa volt, hiszen 14 évig két gitáros állt a színpadon. De ahogy megcsináltuk az első pár koncertet az új felállással, teljesen világossá vált számunkra, hogy ez így nagyon is jól működik. A sound most sokkal letisztultabb.
- A Lélekerő dalait is négyesben vettétek fel. A stúdióban egyértelműen meg lehet oldani, hogy egy gitáros játsszon fel mindent, de a koncertekre kellett valamilyen praktikát kitalálnotok a megszólalásotokat tekintve?
- Ricsi jelenleg két erősítővel dolgozik, amelyeknek némileg más a hangzásuk. Ez kifelé úgy szólal meg, mintha két különböző gitár játszana. Ugyanakkor a témák sokkal feszesebbek tudnak lenni. A két erősítővel meg lehet oldani, hogy ha van egy nyitó riff, akkor az csak az egyiken szóljon, aztán később jöjjön be a másik. Apró kis megoldások, de nagyon hatásosak és jól működnek, úgyhogy egy pillanatig sem gondolkoztunk azon, hogy keressünk egy másik gitárost Attus helyére.
- A lemez utolsó dalában a Mind itt vagyunk-ban a refrén egyik sora az, hogy „Nem adjuk fel / újra indulunk”. Évről-évre mi hajt még előre téged/titeket? Nem bántó éllel mondom (hiszen van rá nem egy példa) de az Ossian-nak már egy olyan tekintélyt parancsoló életműve van, hogy vígan ellehetnétek anélkül is, hogy újabb számokat írtok, és mondjuk csak koncerteztek.
Erre roppant egyszerű a válasz: szeretünk zenélni, alkotni, kísérletezni új témákkal és nem szeretjük az egyhangúságot sem. Jó érzés számunkra új dalokat készíteni és még mindig, ennyi év után is megvan bennünk a hit, hogy tudunk még jobbat csinálni.
- Az interjút zárjuk egy pozitív és nagyon aktuális kérdéssel. Pár nap múlva, május 24-én lesz a hivatalos lemezbemutató koncertetek a Barba Negra Track-ben. Mondanál egy pár előzetes infót a rendezvénnyel kapcsolatban? Mivel készültök erre az estére?
- Egy nagyon hangulatos koncertet akarunk sok régi és új dallal, remélhetően nagyon sok régi és új barátunk társaságában! (nevet)