"Újra elérkezett a nemzetállamok ideje" - Így készül Le Pen az elnökségre

Hamarosan teljes sebességre kapcsol a francia választási kampány.

A Francia Riviérán található Fréjus-ban Le Pen a "határok idejéhez való visszatérésről" beszélt a Nemzeti Front több ezer szimpatizánsa előtt, és kifejtette, hogy szerinte a világban zajló politikai változásoknak és hangsúlyeltolódásoknak köszönhetően

"újra elérkezett a nemzetállamok ideje".

Ígéretet tett rá, hogy megvédi Franciaországot és a francia identitást az Európai Unió által rá kényszerített bevándorlástól és multikulturalizmustól, valamint visszaállítja a nemzeti függetlenséget.

A nagygyűlés már a jövőre esedékes elnökválasztási kampány része, nem véletlen, hogy a jelenlévők hangos "Marine-t elnöknek!", illetve "Ez a mi otthonunk!" felkiáltásokkal fejezték ki tetszésüket.

Míg a mainstream jobb- és baloldali pártok eddig hivatalosan nem jelölték ki elnökjelöltjeiket, addig Le Pen már magabiztosan bejelentette, hogy a Nemzeti Front színeiben ő fog ringbe szállni. Ezzel szerinte eleve nyert helyzetből indul, ám a valóságban még megjósolni sem nagyon lehet, milyen végeredmény születik majd a hét hónap múlva esedékes, kétfordulós megmérettetésen. (Érdemes szem előtt tartani, hogy a francia választási rendszer kétfordulós szisztémája eddig pont Le Pen pártjának kedvezett a legkevésbé. - a szerk.)

Bár a közvélemény-kutatások optimizmusra adnak okot, és azt vetítik előre, hogy Le Pen gond nélkül bekerülhet a második körbe, az eddigi tanulságok azt mutatják, hogy a francia radikális jelöltek általában ekkor szoktak elvérezni, mert a szavazók többsége pártállástól függetlenül beáll a mérsékelt jelölt mögé.

Aki jövőre nagy valószínűséggel Nicolas Sarkozy, volt elnök lesz, aki retorikájában már most próbálja jobbról előzni Le Pent.

Itt elég csak arra gondolni, hogy a jobboldali politikus bírósági tárgyalás nélkül börtönözne be embereket, ha azok a radikális iszlámmal való együttműködés gyanújába (vagy bármilyen, "államellenesnek" kikiáltott tevékenység - a szerk.) keverednek, ám ezzel az állásponttal Le Pen élesen szembehelyezkedett, és a törvény jelenlegi betűjének betartása mellett tört lándzsát.

A jobboldali jelöltek erősödő pozíciója és a francia társadalmat feszítő problémák miatt a kampányban valószínűleg háttérbe fog szorulni a kínzó munkanélküliség és az akadozó gazdaság témája, és olyan ügyek fogják dominálni a küzdelmet, mint a bevándorlás, a nemzeti öntudat, a terrorizmus, illetve az iszlám Franciaországban elfoglalt helye.

A Nemzeti Front elnöke abban bízhat, hogy amennyiben Sarkozy továbbra is fenntartja a radikális álláspontjait, azzal legitimálja, sőt akár valamelyest középre is pozicionálja majd a "szélsőjobboldalinak", "neonácinak"... stb. bélyegzett pártot, és így a végső küzdelemben nem kell olyan társadalmi összezárásra számítania, mint amivel édesapjának kellett szembesülnie 2002-ben (ekkor a választók 82 százaléka voksolt Jean-Marie Le Pen ellenében Jacques Chiracra).