Vakító fehér ingben, megilletődve lépett be a Liszt Ferenc-repülőtér sajtótermébe Tóásó Előd, aki csaknem hat börtönben töltött év után tért haza Bolíviából. A székelyföldi férfit családja és barátai mellett újságírók várták. A könnyeivel küzdő Tóásó a sajtótájékoztatót azzal kezdte, hosszú és fárasztó utazáson van túl, de végre itthon van. Hazatéréséhez megköszönte a segítséget a Baptista Szeretetszolgálatnak, a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak, valamint a családjának és a barátainak, akik végig kitartottak mellette. Tóásó külön megköszönte, hogy nagyon sokan ismeretlenül is mellette álltak, gondoltak rá, imádkoztak érte.
Kérdésekre válaszolva azt mondta, hazaútja annyiban volt konspiratív, hogy meglepetésszerűen hagyta el az országot, aminek megvannak a „technikai és biztonsági” okai. Hangsúlyozta, „bele van ütve a pecsét az útlevelembe”, majd az okmányt felmutatva azt mondta, „ez a bizonyíték arra, hogy legálisan hagyhattam el Bolíviát.” Mint mondta, nagyon fontos volt, hogy legálisan jöjjön haza, mert tiszta emberként szeretné az életét tovább folytatni.
Tóásó Előd kifejtette, „Bolíviában mindig is van egy biztonsági kérdés”. Azt mondta, tovább tartózkodnia ott nem volt biztonságos, „megérett az idő arra, hogy hazajöjjek”, ráadásul „adminisztrációs problémák” miatt túl is töltötte két héttel a büntetését.
„Befeketítették a nevemet”
A hat évvel ezelőtti, 2009-es eseményeket, és az azóta eltelt időszakot „megrázónak” nevezte, hozzátéve, hogy nagyon sok olyan történt, ami egy ember lelkét megtöri. „Igyekszem ezen túltenni magamat” – tette hozzá. Tóásó megjegyezte, a bolív kormány a terrorizmus vádját ejtette ellene, ebből maradt a fegyveres felkelés. Tóásó azt mondta, egy filmmel kapcsolatos előkészületeket folytattak, weblapot szerkesztett, hackerek elleni programon dolgozott „Nem azért mentem ki Bolíviába, hogy terrorcselekményeket hajtsak végre” – hangsúlyozta, hozzátéve, egyáltalán nem haragszik Rózsa-Flores Eduardóra, amiért kihívta őt, ő amúgy kalandvágyból vágott neki a feladatnak.
„Ez egy politikai ügy, amely világsajtót kapott, elrontották a hírnevemet, befeketítették a nevemet. Sokat kellett küzdenie a családomnak és nekem, hogy kimossam magam a vádakból. Ez még nem ért véget, vannak megválaszolatlan kérdések, igyekszem ezeket is megválaszolni” – fejtette ki a férfi. „Bolíviában bármikor bármi megtörténhet, ők is ezt mondják” – jegyezte meg.
Tóásó kifejtette, a legfontosabb jelenleg az volt, hogy őt és egyik társát, a horvát Mario Tadicot kihozzák az országból, de adminisztrációs és technikai problémák adódtak a feleségével. Ő nem is tudott a hazajöveteléről, azóta ugyan beszéltek, de „elég nehéz volt megmagyarázni neki”. Reményét fejezte ki, hogy mielőbb megoldódik ez is, mindenesetre folyamatos kapcsolatban áll nejével.
Mint Tóásó Előd kifejtette, Bolíviában 1 év börtönre azt mondják, hogy az kettőt vesz el az ember életéből. Ezért nagyon figyelt arra, hogy kiszűrje a problémákat „fizikailag és lelkileg” is. „Reméljük, egy nap az igazság kiderül, és mindenkinek megfelelő felelősségre vonás történik” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy a bolíviai ügyvédek mindig politikát csináltak az ügyből, ahelyett, hogy technikailag oldanák meg a feladatot. „Sok változásnak kell még megtörténnie ott” – közölte.
Az N1 TV kérdésére Tóásó azzal zárta a sajtótájékoztatót, hogy elég gyakran eljutottak hozzá hírek, folyamatosan leveleket, csomagokat kapott Székelyföldről, Magyarországról, továbbá külföldön élő magyaroktól. Folyamatosan érezte az ismerősök és ismeretlenek támogatását is, ami „a holtpontokon is keresztül juttatott”.
Fegyverek a rendőrségi raktárból
Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat vezetője azt mondta, az utóbbi évtizedben több mint 100 magyar állampolgárt hoztak haza Magyarországra, „mindig törvényesen, mindig a vonatkozó szabályok szerint”. Szenczy Sándor megjegyezte, olyanokról van szó, akiket eladtak, rabszolgasorba vagy börtönbe kerültek. Ezekben az esetekben nem vizsgálják, valaki bűnös-e vagy sem, ha valami gond van, annak szerinte itthon kell kiderülnie.
Tóásó Előd kapcsán kifejtette, hat éve követik nyomon az eseményeket, és Tóásó bűnössége iránt már az is kétségeket ébreszt, hogy az őt vádló ügyész, aki nemrég menedékjogot kért Spanyolországban, úgy nyilatkozott: a Tóásónál és társainál 2009-ben talált fegyverek egy bolíviai rendőrségi raktárból származtak.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztérium Tóásó hazatérése előtt nem sokkal azt mondta, a férfi számára ideiglenes magánútlevelet biztosított a tárca. Hozzátette, a magyar diplomácia a magyar állampolgároknak mindig, minden bajba jutás esetén járó konzuli segítséget nyújtotta Tóásó Elődnek.
Miután a férfi a büntetését a bolíviai hatóságok szerint letöltötte és szabadlábra került, a helyi hatóságok az útlevelét nem adták vissza. Ezért a Buenos Airesben lévő magyar nagykövetség – amely Bolíviába is akkreditálva van – ideiglenes magánútlevelet adott ki neki, amely alkalmas a hazatérésre.
5 év és 10 hónap
A Baptista Szeretetszolgálat vasárnap tájékoztatott arról, hogy Tóásó Elődöt és a korábban vele együtt fogva tartott horvát Mario Tadicot kimenekítették Bolíviából. A közlemény szerint közép-európai idő szerint péntek délután a 4650 méter magasságban lévő Chungara közúti határátkelőhelyen hajtották végre az akciót. A tájékoztatás szerint Tóásóék nem érezték biztonságban az életüket Bolíviában, ezért kértek segítséget Magyarországról.
Tóásó Előd és társainak ügye 2009 áprilisában pattant ki Bolíviában, miután kommandósok a Santa Cruz-i Las Américas szállodában rajtaütöttek egy feltételezett terroristasejten, amely állítólag Evo Morales elnök meggyilkolására készült, és az ország erőszakos kettészakítását készítette elő. Az akcióban életét vesztette a bolíviai-magyar-horvát állampolgárságú Rózsa Flores Eduardo, az erdélyi magyar Magyarosi Árpád és az ír Michael Dwyer. A hatóságok őrizetbe vették a két túlélőt, Tóásó Elődöt és Mario Tadicot, mindkettőjüket az ügy további 37 vádlottjának nagy részével együtt vizsgálati fogságban tartották.
Tóásó Elődöt és Mario Tadicot ez év február 20-án fegyveres felkelésben való bűnrészességért öt év és tíz hónapi szabadságvesztésre ítélték. Az ítélet vádalku és a vádlottak által kért rövidített eljárás keretében született. Mivel mindkét vádlott csaknem hat éve őrizetben volt, büntetésüket már letöltötték.